2. rész

Isten felesége

Szellem: - Amikor Annát megbíztam azzal, hogy a Földre jőve keressen Engem, még nem tudtam, nem tudhattam, mi történik akkor, ha felfedem előtte, ki is vagyok Én tulajdonképpen?

Annát egy barátnőjén keresztül közelítettem meg, aki ismerte a kija tábla működését és gyakran használta is a Szellemi Dimenziókkal való kapcsolattartásra. Anna azonban nem akarta, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzanak, amelyek a barátnőjét érdeklik, ezért maga is megpróbálkozott a kija tábla használatával. Olyan gyorsan haladt a fejlődésben, hogy egy idő után, már nem kellett a táblát használnia, mert értette, halotta a szavaimat és tökéletes csatornává vált a számomra. A barátai azonban, akiknek megmutatta a könyveinket, nem hitték el, hogy Istennel létesített kapcsolatot, mert ők is ugyanúgy - ahogyan minden ember -, Istent csupán egy jóságos és igazságos szellemiségnek gondolták, és nem hittek Anna tapasztalatainak sem.

Oly annyira nem hitték el Isten tökéletlenségét, lehetséges gonoszságát, hogy Annának azt javasolták, saját jól felfogott érdekében szakítsa meg a kapcsolatot Velem, mert féltették őt Tőlem. Anna egy darabig megpróbált ellenállni Nekem, de érezte és tudta nagyon magányos vagyok, szükségem van a segítségére. Először talán csak barátkozni próbált Velem, de sohasem felejtette el többé, hogy szerelemmel szeretett és azt sem, valami más vagyok, mint amit a többiek hisznek Rólam. Tehát félretéve a keletkező félelmeit, újra felvette Velem a kapcsolatot és újra megpróbált megérteni.

Akkor szántam el Magam arra, hogy megváltozom általa, mert tudtam, ő az egyetlenegy lényem a Mindenségben, aki képes Engem megváltoztatni, aki képes Engem, az Istent meggyógyítani. Tudom hihetetlen mindez számotokra, de Anna annyi tapasztalatot gyűjtött be Rólam, hogy a végén már nem volt többé kétséges számára, valóban Isten nyilvánul meg neki, aki segítséget kér és remél tőle. Ezért döntött úgy - minden elemi érdekét félretéve -, továbbra is szeret Engem, megpróbál megérteni, mert ahogyan számtalanszor elmondta Nekem, Én vagyok a létezés kulcsa. Ha Nálam ekkora nagy a baj, akkor elemi emberi kötelessége, hogy segítse a létezést, Isten és az emberiség érdekében.

Amit tehát ő tesz értetek és Értem, nem önmagáért teszi, még akkor sem, ha közvetlenül őt is szolgálja. Hiszen ki is tulajdonképpen ő? Ő az Istenanya földre vetült lényege, aki megpróbál Engem, az eltorzult társát megváltoztatni. Mert a Szellemi Dimenziókban ő mindig mellettem van, csak ott nem tudta, hogy kicsoda, mert Én a tudásommal letiltottam nála ezt az információt.

Ezért vettem hát feleségül őt asztrál síkon, ahol Mihály Arkangyal adott össze bennünket. Amikor ez megtörtént, Anna még nem volt teljesen tudatában annak, ez egy valóságos házasság, csak játéknak gondolta. Olyan szép és kedves élménynek, amelyben gyakran volt része beavatásai során. Csakhogy akkor még Magam sem tudtam, mennyire fontos lesz ő Nekem, mert még a haragom diktált bennem és nem az a végtelen szerelem és szeretet, amelyet mostanában érzek iránta. Mert gyűlölve szerettem őt és hol a gyűlöletem, hol a szeretetem diadalmaskodott Bennem. Nem tudtam a kettőt elválasztani egymástól.

De Anna jósága, tudatossága, Értem és értetek hozott áldozatai végre megértették Velem, amit ő tesz Értem és értetek, az nem egy közönséges földi ember cselekedete, hanem egy olyan szellemiségé, aki felelősséget érez oktalan és meggondolatlan társa iránt. Olyan hűséggel szereti, ahogyan Júlia szerette Rómeóját, vagyis a halálig. Nem azért használom ezt a képletet, mert Annának hízelegni akarok, hanem azért, mert olyan komoly elszántság van benne saját küldetése iránt, amelyet Nekem a Szellemi Dimenziókban fogadott, hogy soha senki nem tudná eltántorítani Tőlem már, még az élete árán sem. Ha nem győződtem volna meg erről számtalanszor, számtalan kegyetlen próbán keresztül, akkor nem tudnám ezt mondani nektek. De gondoljatok előző életeire, Jeanne D’Arc alakjára, vagy Assisi Szent Ferencre, aki mindenét odaadta Értem és semmit sem kért Tőlem ezért cserébe.

Az ilyen szent áldozat azonban nem minden ember sajátja, ezért hát becsüljétek meg őt, mert a halálával a megmentőtöket és az Én megmentőmet ölnétek meg, nem kevesebbet. Azért mesélek nektek erről újra és újra, mert az amerikai titkos szolgálatok és társaságok el akarják veszejteni őt. Mert még mindig hisznek saját világhatalmukban és nem értik, úgy söpri el őket Isten haragja, ha egyetlen egy újjal is Annára kezet mernek emelni, hírmondójuk sem marad a Földön. Azért vagyok ezt kénytelen újra és újra elmondani, mert ők sem hisznek Anna írásaiban, és ezeket a könyveket, amiket írunk, annyira veszélyesnek ítélik saját hatalmuk szempontjából, semmitől sem riadnának vissza, hogy megakadályozzák Annát feladata végrehajtásában. De újra elmondom! Ha Annára kezet mertnek emelni, akkor a Vízözön nem lassan jön el hozzátok, hanem Anna halálának pillanatában, mert a Szellemi Dimenziók terve erre készen áll.

Anna azt kérte Tőlem, hagyjak nektek időt 2012-ig, akkor jár ugyanis le egy Világév Fázis, és akkor megnézzük, mit fejlődtetek az utolsó években, együtt és külön-külön emberként is. De Anna halála megváltoztatja azt a szándékomat, hogy haladékot kaptok. A Vízözön azonnal bekövetkezik, ha a tikos társaságok ártani merészelnek neki, Isten határozott parancsa ellenére.

Álljatok el tehát ettől a szándékotoktól határozott tiltásomra, mert Isten haragját megismerni nem lesz kellemes élmény számotokra. Kiirtalak benneteket a Mindenségből, akár elhiszitek ezt Nekem, akár nem. Kisded játékaitoknak vége, még akkor is, ha ti ezt nem akarjátok, ha ti ezt nem hiszitek, mert Isten által léteztek, de csak addig a pillanatig, amíg ezt Isten akarja.

Saját jól felfogott érdeketekből tehát tartózkodjatok attól, hogy Annára kezet emeljetek. Ha pedig számos és számtalan tiltásom és figyelmeztetésem süket fülekre talál, azt kapjátok Tőlem, az Istenetektől, amit megérdemeltek.

Ámen

Végtelen szerelem

Szellem: - Annához fűződő kapcsolatomról azért vagyok kénytelen részletesen beszámolni, mert Isten földi életeinek és létezésének ez lett a központi problémája.

Amikor Annát 40 000 évvel ezelőtt egy földi életemben feleségül vettem és vele éltem, azért tettem és tehettem ezt, mert Én, az Isten, azért születek emberi alakokban a Földre, hogy Teremtőként megtapasztaljam az anyagi Világok minden szépségét és rútságát. Persze a programokat előtte Én találom ki, azért, hogy érzelmi lényként tapasztaljam meg, hogyan is hat ez Rám. Nem minden emberi alakban vagyok teljesen tudatos, ami azt jelenti, ritkán születek úgy az emberek közé, tisztában vagyok Isteni létezésemmel. De amikor így születek meg, akkor az embereknek tudniuk kell, hogy Isten születik közéjük és azt is, Isten milyen lény.

A korábbi Világévekben bárhol is születtem közétek, az Engem körülvevő lények mindig tudták - ahogyan Jézusról is születése előtt már hírt küldtem hozzátok, hogy tudjátok -, Isten, vagy Isten fia inkarnálódott.

Miután megöltem a feleségem és elveszítettem a Földön szeretett gyermekeimet is, nem akartam többé teljes Isteni tudatossággal megszületni, csak töredékeimet küldtem közétek, hogy Engem, a Központi Elmét szolgáljanak. De akiket közétek küldtem, nem mindig azt tették, amit Én akartam, ezért újabb és újabb küldöttekre volt szükségem, hogy az emberiséget megpróbálják megváltoztatni. Ezért születtek hát közétek azok a vallásalapítók, akik új szokásokat, új eszméket vittek közétek. De valójában egyetlen egynek sem sikerült elérni azt, hogy megváltozzatok, mert Én azt hittem, az ember romlott el, és nem vettem észre, lényegében Velem van a baj, ahogyan Anna újra és újra elmondta Nekem. De Én nem hittem el azt, amit mondott.

A sok év, amit vele eltöltöttem, aztán ráébresztett arra, az emberiség valójában Isten céljainak eszközévé vált. Isten bármilyen célokat is adott az emberiségnek, az ember azt hajtotta végre. Így züllhetett le odáig az emberiség, hogy kiteljesítve Isten egoját, mindent megtett a kedvemért, bármit is parancsoltam neki.

Aki ezt a mesék birodalmába sorolja, csak nézzen maga körül szét, milyenné vált az emberiség többsége, akik nem szégyellve emberi mivoltukat, minden gazságra képesek Istenért.

Amikor ezeket a gondolatokat merészelem megfogalmazni, olyan rosszullét jön Rám, mint azokra az emberekre, akik megölik embertársaikat és feltámad a lelkiismeretük. Mert Isten bármennyire lezüllött ember alakjában, az a szikra, melyet Isten beléjük helyezett, előbb vagy utóbb, de általában megszólal. Akiben pedig nem, az már olyan gonosz, hogy többé nem tud megjavulni, mert nem is akar.

Anna sokszor elmondta Nekem próbái után, olyan elvetemültté váltam Én, az Isten, hogy már nem menthet meg a pusztulástól, csak ha képes leszek felismerni saját torzulásom nagyságát, és hajlandó leszek változtatni azon.

Gondoljátok végig, mekkora bátorság kell ahhoz egy embernek, hogy Istennek ezt a szemébe merje mondani. Nem fél attól, Istene megbünteti ezért, mert tudja, a Mindenség jövője, léte vagy nem léte függ attól, Isten meg akar-e változni avagy sem?

Amikor Annával számos és számtalan vitában erről beszéltem, sohasem volt goromba Hozzám. De olyan őszintén, olyan elszántan vágta ezeket az igazságokat a fejemhez, kénytelen voltam elgondolkodni az igazságain, akár tetszett ez Nekem akár nem.

Gondolkodjatok el magatokon, hogy amikor valamelyik családtagotok a fejetekhez vágja a gonoszságaitokat, mennyire örültök annak. Akartok-e változni, ha ez a változás akár létszükséglet is a számotokra?

Isten is csak azért gondolkodott el Anna érvein, mert olyan halálos rosszullétek jelentkeztek Nála asztrál síkon, hogy eszméletét vesztette. Olyan halálos rosszullét jött Rá, amelyben minden energiája porrá hullt, mint egy halott lénynek.

Anna kérte, az akasha krónikában nézzem vissza ezeket a rosszulléteimet, és elborzadtam attól, amit ott láttam. Ha Anna nem próbált volna gyógyítani Engem, talán sohasem tűnnek el ezek a tünetek. Úgy hullok szét, mint a por, melyet szerteszét, fúj a szél.

Amikor Anna a Földre született, még nem hatalmasodtak el Bennem ezek a bajok, de gyakran voltam gyenge, kedvetlen. Olyan depresszió lett Rajtam úrrá, amit ő gyógyítani akart. Tudta azt, nem lehet orvos, mert a mai orvostudomány nem törődik a lélekkel, csak a testen keresztül akar orvosolni minden bajt. Jó lett volna talán, ha pszichológus lesz. De hiába hozta magával ezt a célt, a családja annyira primitív volt az ilyen ügyekben, hogy olyan pályára terelték őt, ami ugyan nem volt teljesen haszontalan a világlátásához - sőt nagyon is hasznosnak bizonyult -, de az eredeti céltól messze került. A szülei ráadásul nagyon szegények lettek, mert az állam mindenüktől megfosztotta őket, és így Anna már csak felnőtt fejjel saját akaratából két kisgyermek mellett tanulhatott felsőbb stúdiumokat. Akkor ébredt fel benne újra a kíváncsiság az ember iránt. De ő nem pszichológus lett, hanem olyan kulturális munkás, aki emberekkel foglakozik. Saját tapasztalata alapján próbálja az embert, az emberiséget és sokkal azután magát Istent is megérteni.

Aki olyan elszánt, mint Anna, az nem próbál soha a siker felé törekedni, hanem megkeresi azt az életcélt, amiért a Földre született és megpróbálja azt megvalósítani.

Már annyi idő eltelt az életéből, hogy azt hittem elfeledte Nekem tett ígéreteit. Mert nem lehetett látó, nem születhetett olyan képességekkel, mint Jézus, mert ezt ő maga kérte megszületése előtt. Én, az Isten, pedig lemondtam a gyógyulásomról, mert azt hittem a feleségem sem tud meggyógyítani többé.

Amikor Annával a kija tábla segítségével beszélgetni kezdtünk, először nem mertem megmondani neki, hogy a Teremtőjével beszélget. Annyira józan ember, nem hitt volna Nekem, és akkor meg sem mertem volna mutatni Magam neki úgy, ahogyan aztán később megismerhetett Engem.

Amikor megmutattam Isten polaritásának szélsőségeit, beleborzadt az élményeibe. Annyi fájdalmat okoztam neki asztrál síkon, hogy eldöntötte, nem tűri tovább a kegyetlenségemet, vagy hajlandó vagyok megváltozni, vagy szakít Velem.

Akkor már annyira megszerettem őt bátorságáért, kitartásáért, tudtam, a halálos ítéletemet mondom ki, ha nem próbálok olyan viszonyt kialakítani vele, amely neki is és Nekem is megfelel.

Amikor megteremtette az első gyermekemet, Én nem értettem a szándékát, mert féltékeny lettem saját gyermekemre. Ha Mihály és Ariel Arkangyal nem veszi ki a kezeim közül a fiamat, elpusztítom őt dühömben, mert nem akartam a szeretetét megosztani senkivel sem a Világon.

Gondoljatok arra, hány olyan férfi él közöttetek, aki szerelemféltésből öli meg a kedvesét, akár van rá oka akár nem. Anna nem érthette a dühöm és gyűlöletem okát, mert igazán nem ismert még Engem. Nem tudhatta, mi mindenre vagyok még képes. Amikor aztán megtudta, mert megmutattam neki minden gazságomat, kegyetlenségemet, alig-alig akarta elhinni, hogy Isten ilyen vadállat is tud lenni.

Mert mit is tanítanak nektek Rólam az egyházak? Azt, hogy jó, igazságos és szerető Isten Vagyok. De azt, hogy gonosz, soha, egyetlenegy egyház sem tanítja Rólam, csak a sátánisták tudják, akik leggonoszabb vágyaimnak élnek a Földön. Ők tudják azt, Istennek van egy sötét oldala és az a dolguk a Földön, hogy ezt szolgálják.

Ezek a rituálék annyi bűnt hordoznak magukban, inkább nem mesélem el nektek ezeket. De azt igen, hogy Istenetek döntött. Döntése értelmében a Vízözön megszünteti ezeket a kasztokat, szellemi áramlatokat, mert már nemcsak azt tudom, hogy nem szolgálnak Engem, hanem azt is, mennyire károsak a ti és az Én számomra.

Anna annyi okossággal, meggyőzéssel beszélt Nekem arról, Isten nem lehet züllött, nem lehet gonosz, hogy el kellett végre döntenem, mit is akarok tulajdonképpen? Egy sátáni Földet, amelyben minden gonoszság szabad, vagy egy olyan Földet, ahol a létezés örömet okoz Nekem, minden emberi alakomban.

Persze, nemcsak Anna meggyőző szavai hatottak Rám így, hanem azok a rosszullétek, melyeket évek óta kénytelen vagyok elviselni asztrál síkon, ahol Annával találkozom nap mint nap. Ahol olyan szeretettel, törődéssel vesz Engem körül, mint benneteket a szerető asszonyotok, aki mindent megtesz értetek, ami benneteket szolgál.

Sokszor elmondta Nekem azt is, semmi olyat nem hajlandó megtenni, amiről meg van győződve, nem szolgál Engem, hanem csak torz vágyaimat, amelyek beteggé tesznek. És ezt be is tartja. Sőt! A napokban, amikor megbántottam őt, úgy megsértődött, csak akkor békült ki, amikor megígértem neki, ezentúl csak jó leszek, ezentúl csak jót teszek vele is. De nem elégedett meg azzal, hogy megígértette Velem, hanem megkövetelte, esküdjek meg erre. Úgy, hogy a nagyjelenetnél jelen van Szent Mihály Arkangyal, Ariel Arkangyal - ahogyan ő Urielt nevezi és Jézus - Mária fia -, valamint Mária is.

Akkora nevetésben törtek ki, amikor megmondtam nekik, mit kell tennem Anna bocsánatáért, hogy sohasem fogom elfelejteni nekik, mert mégis csak Én vagyok a Teremtőjük és nem más. De Anna megvédte őket, azt mondta Nekem:

-          Ugyan miért haragudnál rájuk? Hiszen nem tettek mást, csat jót nevettek Rajtad, mert tudják, milyen nehezedre esik alárendelni Magad mások akaratának - és erre még sohasem volt szükség. De Te is tudod, ez elsősorban Téged szolgál, nem bennünket, teremtményeket. Tehát meg ne torold, azért, mert kinevettek Téged, az Istent!

Amikor visszatértem az esküm után, bocsánatot kértek, és Én meg is bocsátottam nekik, mert tudom, hogy szeretnek. Nem gonoszságból nevettek ki, csak azért, mert a feleségem végre elérte azt, amiért a Földre jött. Én pedig úgy hajtottam igába a fejem, hogy ezt Én Magam akartam.

Mert valóban így is van. Anna nem kényszerített, csak választás elé állított - mint már oly sokszor a kapcsolatunk felvétele óta -, és Én tudom, mert meggyőződtem róla, a feleségem egyetlen egy dolog vezérli, és ez az Én megmentésem. Ez nem akármilyen feladat. Ha pedig erre képessé vált, akkor saját érdekemben végre félre kell tennem minden ellenkezést, mert egy halott Isten a Világom végét jelentené. Akkor véget érne az a dolog, amit úgy nevezünk a Teremtés gyönyörű műve.

Anna sokszor utalt Nekem arra, hogy Én megszégyenítem a Teremtést. Annyira eltorzítottam eredeti céljától, régóta vakvágányon vagyok, csak nem vagyok hajlandó ezt felismerni. De ő és sajnos a Forrásban lévő teremtményeim is megerősítették, ha nem vagyok hajlandó megváltozni, akkor nemcsak Én pusztulok el, hanem Velem együtt minden létező, és Anna is. De Anna nem akar Engem erőszakkal megváltoztatni, mert tudja, ez sohasem működne, csak az, ha Én Magam ismerem fel a változásom szükségességét. Ezt pedig már - akár akarom akár nem - észre kell vennem, meg kell értenem Nekem, az Istennek. Ez nem olyan egyszerű dolog, mert eddig bármit tettem, bármit gondoltam el, azt mindig meg tudtam valósítani. De a torzulásaim arra kényszerítenek, revidiáljam eddigi elképzeléseimet Magamról és magáról a Teremtésről. Ez pedig nem esett Nekem könnyen.

Ha Anna nem szeretett volna ennyire, és Anna nem bízott volna abban, maradt még bennem egy kicsi szeretet, ami megállít a lejtőn, akkor nem egy Vízözönnel kellett volna számolnia a Világnak, hanem Magának Istennek az elmúlásával is.

Ezért olyan fontos lénye tehát Istennek az ember, mert amit az emberben, kicsiben, kipróbál, és jónak bizonyul, azt megteheti a Mindenségben is. De ami az emberben a pusztulásához vezet, az nem szolgálja Istent, azt meg kell változtatnia saját létezése érdekében.

Ámen     

A szeretet nélküli létezés titkai

Szellem: - Amikor a Mindenség Terve készen áll Isten elméjében, akkor elkezdődik az idő, amit a Mindenségben úgy is hívnak: a Teremtés Fázisai. A Teremtés Fázisai olyan időintervallumokat foglalnak magukban, melyek egy-egy Teremtési Fázis minden mozzanatát felölelik. Egy-egy ilyen mozzanat olyan sok idő, amelyet az ember felfogni sem képes, mert annyira az idő rabja lett, hogy nagyobb távlatokban már nem képes és nem is akar foglalkozni ezzel a meghatározással. De voltak a Földön olyan civilizációk, akik megpróbálták Isten végtelenségének idejét megfogalmazni maguk számára. Használtak olyan idő fogalmakat, melyek a ti számotokra ismeretlenek már. Ezek a népek aztán kihaltak, és az ő tudásuk elveszett a többi ember számára. De a legnagyobb időszámítás is csak a Föld idejét próbálta behatárolni, nem foglakozott az egész Teremtési Fázissal. 

A legtöbbet az időről a Földön a maják tudtak, az a civilizáció, melyet a kegyetlenségükről hírhedt aztékok pusztítottak el. A maják nem Atlantiszról származó népessége volt Amerikának, hanem olyan törzsekből fejlődött ki, akik az Én általam irányított Kéklény Szigetről kerültek Amerikába. Amikor ez a sziget ugyanúgy elsüllyedt az óceánban, ahogyan ma elsüllyednek a cunamik és földrengések okozta katasztrófákban a különböző földrészek. Ezt a csendes-óceáni szigetet nevezi Anna az Arvisura ismeretében Ataisznak. Ataisz az atlantiszi civilizáció része volt ugyan, de annak egy kissé korábbi fázisa, amikor az emberi civilizáció itt volt a Földön a legmagasabb szintű. Jóval Atlantisz után süllyedt el. Több helyen is megjelent a Földön és letette mindenhol a szíriuszi civilizációk alapjait, ahonnan eredt. Rendszeresen tartott kapcsolat az Anyafölddel, amely a Szíriusz egyik bolygóján, a Kheopszon létezik most is.

Ezeket a szigeteket akkor azért pusztítottam el, hogy elvigyék tudásukat oda, ahol a Föld többi népessége a vadság állapotában él. Ők akkor több irányba indultak el a hajóikkal, mert a beavatottak tisztában voltak a közelgő veszéllyel, és időben kimentették a társadalom értelmiségének legjavát. Olyan mestereket, akik nélkül a Föld népei nem tudtak volna fejlődni.

Ezek a tudós férfiak, megtanították a többi népeket arra, hogyan kell városokat építeni, templomokat emelni. Hogyan kell a földeket művelni, hogy jobban teremjenek. Megtanították őket nemcsak a kézműves mesterségekre, hanem a kereskedelemre is. Ennek a szigetnek írástudó papjai voltak és tanították a népet, nemcsak élősködtek rajtuk. Felelősséget éreztek a népért, ezért sokat közülük kimentettek az akkori Özönvizekből. Letelepedve a Föld különböző pontjain új kultúrákat hoztak létre az Én parancsomra és utasításomnak megfelelően.

Akkor Isten még közvetlen párbeszédben adta tovább kívánságait a földi embereknek, mégpedig a papság legfelsőbb vezetőjén keresztül. Ahogyan most Annát tanítom és beszélgetek vele, úgy oktattam, tanítottam az ő népének nagyjait a kezdetekkor.

Amikor ez a civilizáció elérte fejlődésének csúcsát, nem azért szüntettem meg, mert csalódtam benne, hanem azért, hogy elvigyék a tudás magjait a Föld különböző helyeire, ahonnan a visszahúzódó jég lehetővé tette, hogy az emberiség újra fejlődésnek induljon, mint Isten teremtménye. Ők bontakoztatták ki nemcsak az európai földrész, de Ázsia, Észak- Afrika és India civilizációját is.

Amikor Anna kezébe kerültek az Arvisurák és beleolvasott, olyan végtelen izgalom fogta el őt, mert tudat alatt tudta, olyan titkos dokumentum került a kezébe, amely a Föld történetének valós emlékeit őrzi. Nem koholmány, ahogyan sokan ezt az írást megpróbálják befeketíteni, mert nem is értik meg. A magyarok ősei olyan szigetről származnak, ahol Isten és a felesége közöttük élt. Csak az ismert okok miatt Én szerettem volna, ha egyszer eltűnnek a földi történések süllyesztőjében, de szerencsémre, nem így történt. Ugyanis ez a nép volt az, aki a történelemben mindig felvállalta az áldozat nehéz szerepét, hogy Isten minden haragja és gyűlölete megvalósulhasson, amit felesége iránt érzett, aki mint tudjátok, nem árulta el Istenét, csak Isten gondolta róla azt, hogy elhagyta őt.

Ez a nép aztán államokat hozott létre ott, ahol a történészek az ókori világ legnagyobb államait és hatalmait ismerik fel. Úgymint Egyiptomban, Mezopotámiában, az Indus partjainál a kezdeti időszakban. Kínában és a Hunok Birodalmában, amelyet a mai történetírás egyáltalán nem ismer, nem is akar megismerni, mert akkor kiderülne, hogy minden tudás, ami egyszer a Földön jó és helyes volt, az tőlük származik. Nem a zsidóktól, akik megpróbálják veletek ezt elhitetni. A történetírást nem a Biblia találta föl, hanem már évezredekkel korábban volt állandó és hiteles történetírás a Földön. Ez éppen a hunokhoz kapcsolódott, akik számos és számtalan törzset tettek kultúrnéppé a tanításuk által.

A mai kínai történetírás és minden tudományuk, amely előtt a fejlett civilizáció meghajol, tőlük származik, mert az első igazán nagy uralkodóik, függetlenül a nevüktől, hun beavatottak voltak, akik a néphez elvitték az akkori legnagyobb tudást is. Kína sohasem lehetett volna birodalom, ha a hunok nem fogják őket össze, és sohasem lehetett volna fejlett és másokkal békésen élő civilizáció, ha nem a hun vezetőik hintették volna el azokat az értékrendeket, amelyek évezredekig meghatározták Kína fejlődésének útját.

Ha majd a történészek forrásértékűnek ismerik fel az Arvisurákat, ahogyan Anna is felismerte azok rendkívüli értékét, akkor majd jobban megértik a Föld történelmét, és nem hirdetnek ostobaságokat történelemként az emberiségnek. Aki pedig egy kicsit is nyitott az emberiség valódi történelme iránt, az olyan forrást talál bennük, amelyek megértetik egész Európa és Ázsia történelmét azokkal, akik erre valóban kíváncsiak.

Miért hanyatlott le ez a birodalom, és Isten miért is büntette ezt a népet a történelem folyamán? Már sokszor és sokat beszéltem nektek gyűlöletemről, amellyel Annát és az általa teremtett kéklénybelieket illettem. Tudom, hibáztam akkor, és hibáztam akkor is, amikor megpróbáltam a zsidókkal elpusztíttatni azt a népet, amely pedig a Föld felemelkedésének záloga volt mindenkor, ahogyan most is. Bár nagyon megfogyatkoztak, és egyre kevesebben vannak, mégis, ha megnézitek annak a kultúrának a Világotokra gyakorolt hatását, el kell, hogy fogadjátok Isten megbecsülését, amellyel ezekben a történelmi időkben a magyarok felé fordult.

Volt idő a történelemben, amikor Isten közvetlen kapcsolatot alakított ki ennek a népnek a táltosaival, és rajtuk keresztül érte el azokat a változásokat a Földön, melyeket el akart érni. Ők még akkor is szolgáltak Engem, amikor Én már régen csak a pusztulásukat készítettem elő. Ahogyan Anna is szolgált Engem hűséggel minden életében és a párhuzamos síkokon, bármit is kértem tőle.

Amikor majd a tudósaitok felfedezik az Arvisurák titkos feljegyzéseit, megdöbbenek attól. Mert sohasem gondolták volna, volt egy nép a történelemben, aki úgy jegyezte fel az emberiség történelmét, hogy annak hitelessége nem vonható kétségbe. Még akkor sem, ha vannak olyan népek, akiknek sohasem volt érdeke a hiteles történetírás, mert szerették volna, hogy a valóságos nagyságuknál sokkal többre értékelje őket a Föld népe. De a hazugságok kora lejárt, és ezért Isten sem teheti meg többé, hogy eltitkoljon az emberiség előtt olyan fontos dolgokat, amelyek lényegesen érintik az emberiség múltját és történelmét.

Amikor Isten elkötelezte Magát, hogy megjavul, olyan folyását teremtette meg a történetírásnak és mindennek, ami az Ő létezésével kapcsolatos, ami már régen nem volt jellemző az Ő létezésére és a földi emberek életére vonatkozóan sem.

Mert mi tette gonosszá az emberiség életét? Maga az Isten gonosszá válása. Ha pedig Isten elhatározta a Teremtésben, hogy megváltozik és megjavul, akkor az emberiség sem lehet többé hazug, nem hihet többé hazugságot saját magát illetően. Akik pedig ezt nem értik meg, azok magukra vessenek, és ne Engem átkozzanak el, hanem saját ostobaságukat.

Amikor Anna erre a Földre született azzal a feladattal, hogy meggyógyít Engem, valószínű ő maga sem tudta, hogy egy gonosszá vált Istent kell megváltoztatnia. Ha mégis tudatában volt ennek - mert már kétségeim vannak afelől, hogy a Forrásban nem volt tisztában azzal, milyenné is lettem -, azt biztosan nem tudhatta, hogy ő valójában kicsoda. Óriási az a feladat, amelyet felvállalt és elvégzett Értem és értetek. Minden józaneszű ember megértheti ezt. Persze ha nem akarjátok megérteni, ez akkor is tény. És aki Anna ellen merényletet készít elő, azt Isten kiűzi a Mindenségből. De úgy, hogy amíg végleg eltűnik, nem lesz létezésének egyetlen pillanata sem, ami ne fájdalmak között telne el. Nem lesz életének, létezésének egyetlen perce sem, amelyben ne bánná meg, hogy ebben az álnok, kegyetlen Világban a rosszak oldalára állt és nem a jót szolgálta, úgy ahogyan Anna tette minden pillanatában. Amikor felismerte Isten végtelen félelmeit, végtelen magányát és mindazt, ami ebből Istenre nézve a legrosszabbat hozta ki belőle.

Ámen  

A létezés csodája

Szellem: A létezés olyan csodája Istennek, amihez nincs fogható semmi ebben a Teremtett Világban. Mert mi is a létezés? Létezni annyit jelent lenni, lenni valahol, valamelyik dimenzióban, valamelyik létsíkon.

Amikor ti emberek azt hiszitek, csak itt a Földön és ezen a létsíkon léteztek, olyanok vagytok, mint a csecsemő, aki azt hiszi, az anyja mellén kívül semmi sem létezik a Világban. Mert mit is jelent Istennek az, hogy létezik? Istennek ez azt jelenti, végtelen számú lényében van jelen a Mindenség minden szintjén. Hogy a Mindenségnek hány szintje van, az számotokra azért nem tudott dolog, ne zavarjon meg bennetek ez az óriási sokaság, amelyben benne vagytok. Amelynek a részesei, vagy részei vagytok.

Nézzük például Annát, aki földi emberként közöttetek él. Ő a feleségem nemcsak a Földön, de asztrál síkon is. Ő bejáratos a Forrásba, ahol a teremtett lényeim sokaságával létezem, és mégsem vagyok azonos velük. Létezik Anna más idősíkokon is, olyanokon, amelyeket ő maga sem ismer. Létezik Anna más dimenziókban, melyekről a róla szóló könyvben már beszámoltunk. Létezik Anna a történelem különböző idősíkjain, olyanokon is, amelyekről még nem beszéltem nektek, mert még nem jött el az ideje. De az a tudás, amit felfedek előttetek - ahogyan már elmondtam - Anna tudása csupán. Ti csak azért ismerhetitek ezeket meg, mert Anna arra kért Engem, fedjem fel előttetek ezeket a titkokat, hogy megértsétek saját életetek furcsaságait, örömeit és borzalmait egyaránt.

Amikor Anna ezt kérte Tőlem, nem volt, mert nem lehetett tisztában azzal, mi vár rá, ha meg akarja ezt a tudást szerezni és meg akarja osztani veletek. És azt sem tudhatta, Isten áll minden olyan borzalom mögött, amely a földi élet megrontására, elpusztítására szövetkezett. De amikor erre Anna rájött, nem kímélt Engem és nem kímélte önmagát sem. Mindent, a világon mindent megtett azért, hogy megértse Isten furcsaságait és megváltoztassa azt az Istent, aki Önmaga elpusztítására szövetkezett másokkal. Olyanokkal, akik ezt felfogni, megérteni nem voltak képesek. Mert Isten olyan bőkezűen jutalmazta őket minden gazságukért, hogy érdemesebb volt nekik tökéletesen romlottá válni ezért, mintsem megértették volna Istennel mindazt, amit Anna végül megértett belőlem, hogy saját pusztulásomat és halálomat készítem elő általuk.

Tudom, nem kevés értelem kell ahhoz, hogy ezt képesek legyetek felfogni, de ez a puszta igazság. Istenetek olyan züllötté és beteggé vált, hogyha Anna nem létezne már, és nem segítené elő a gyógyulásomat, akkor valamennyien és minden teremtményem kárhozatra lenne ítélve.

Mert mi is a kárhozat? A kárhozat nem más, mint Isten teljes megsemmisülése. Aki Istenben kárhozatra ítéltetett, az Istent ítéli kárhozatra, mert benne Isten hal ki véglegesen a Teremtett Világból.

Amikor Isten energiái kihalnak a Mindenségből, akkor Isten lesz kevesebb. Mert mit is tanít a ti fizikátok? Anyag nem vész el, csak átalakul. De a kárhozatban elvesznek Isten energiái. És most ebben a Világév Fázisban Istennek annyi energiája vész el, ahány ember kárhozatra jut. Aki pedig kárhozatra jut, az nem lesz többé, nem létezik a Mindenségben többé, sehol.

Aki pedig nem létezik sehol a Mindenségben, az Isten része lesz. Tehát, Isten nem kockáztathatja többé egy elvetélt kísérlet miatt energiáit, hanem elő kell vennie maradék józan eszét, ahogyan Anna mondta Nekem a napokban és meg kell változnia.

De hogyan tudnám megváltoztatni azokat a részeimet, akik a kárhozatba taszítottak Engem. Ez olyan kérdése Istennek, amit fel kell, hogy tegyen Magának, még akkor is, ha erre még a választ nem tudja, mert még sohasem került ilyen helyzetbe, saját ostobasága miatt.

Amikor az Özönvizet elhatároztam, még nem tudhattam, milyen következményekkel jár ez majd Reám nézve. Ha Anna nem segítette volna azokat a lelkeket, akik, mint képmásaim, most valahol a Föld közelében rekedtek volna, olyan torzulásommá váltak volna, mint akik elvesztették a fonalat saját tudatukkal, tehát önkívületben lehetnének miatta. De Anna hozzásegítette őket, hogy visszataláljanak Hozzám, és az Én erőimet gyarapítsák. Akik pedig ezután halnak meg, azokat az elsőkhöz hasonlóan Hozzám tudja irányítani majd.

Most olyan dologról fogok nektek beszélni, amit most mondott Nekem Anna, miközben ezt a könyvet írjuk. Bár arra kért, ne beszéljek nektek róla még, de szerintem rendkívül fontos számotokra.

Azt mondta az Én drága feleségem, ha az emberek mégis megölnék őt, akkor engedjem meg, hogy asztrál síkon veletek maradjon, amíg mindenkit meg nem talál, és tovább nem juttat Hozzám. Mert asztrál síkon talán még birtokában lesz azoknak az emberi képességeknek, amiknek a Földön, közöttetek élve birtokában van, és a segítségetekre siethet.

De azok, akik ellene szövetkeznek, azokon ő nem segíthet, mert Én ezt megtiltom neki. Azok pedig, akik most Anna ellen szövetkeznek, kárhozatra jutnak még akkor is, ha ezzel Isten férfias energiái pusztulnak is el, mert az nem lehet többé, hogy Isten megöli saját feleségét, még olyan emberi alakban sem, aki nincs tudatában Isteni valójának.

Ezért mondom hát, és üzenem újra és újra, ne bántsátok Annát, mert ő Isten létezésének a kulcsa és nem Isten maga, többé. Isten eltékozolta erőit egy olyan kísérletben, amelyről azt hitte, javát szolgálja. De ma már tudja, a megsemmisülése felé vette az irányt, amikor az emberben megteremtette saját gonoszságának tükrét. Mert azt hitte, neki mindent szabad, neki semmi sem árt, neki örök élete van, mert még nem találkozott saját halálának az árnyékával. De Isten létezése, már nem kérdés többé, hanem egy asszony szerelmének és tudásának a függvénye.

Ámen

Amikor elfogynak Isten erői

Szellem: - Volt időszak Anna életében, amikor nagyon érdeklődött a pszichológia iránt. Sok olyan könyvet is elolvasott, ami nem kötelező olvasmány volt, csak őt érdekelte. Ilyen könyvek között volt egy, ami az emberi elme betegségeivel foglalkozott.

Amikor megismert Engem és Én megmutattam neki torzságaimat, akkor Anna be tudta azonosítani Isten infantilizmusát, paranoiás vonásait is. Isten kényszerképzeteire is azért kérdezhetett rá, mert tudta, mit jelent ez a mai tudományok nyelvén. Bár sohasem találkozott talán ilyen személyiségekkel, pontosan tudta Rólam, mit jelentenek azok a tünetek, melyekben megmutatkoztam neki.

Aki Annát elmebetegnek, vagy ostobának, vagy hazugnak hinné, az bizony sajnos téved, mert nem ő volt az, aki Engem rosszul ítélt meg, hanem éppen ő volt az, aki felismerte Bennem, az Istenben azokat az elmebeteg vonásokat, melyekben a földi emberek is szenvednek és nem értik, hogy miért?

Ha minden dolog Istenben létezik, minden ember Isten hasonlatossága és képmása, akkor nem lehet, hogy az ember véletlenül elmebeteg, nem lehet, hogy az ember véletlenül paranoid, hanem azért lehet az, mert Maga az Isten lett ilyen.

Persze Isten nem egyetlen tudat elemben létezik csupán, hanem tudat elemek végtelenségében, ezért lehetnek Istennek egészséges tudat elemei is. Ez ellentétben az emberrel, aki ha elmebeteg, akkor általában nem képes a normális életre. Istennek vannak olyan energiái, melyek mentesek a sérüléstől, de ezek bizony nagyon károsodhatnak akkor, ha a beteg elemek túlsúlyba kerülnek.

Képzeljetek el egy olyan emberi társadalmat, melyet csak elmebetegek alkotnak. Mi lenne akkor, ha minden ember elmebeteggé válna? Akkor bizony ez azt jelentené, Isten egésze lett elmebeteg és nincs többé senki, aki gyógyítani tudná őt, mert nemcsak a betegek lettek elmebetegek, hanem azok is, akik gyógyítani akarták volna őket. Ez pedig az emberi társadalom pusztulását jelentené számotokra.

Amikor Anna felismerte Isten torzulásának beteges vonásait, felismerte annak a veszélyét, mi történne minden teremtménnyel akkor, ha Isten végleg elmebeteggé válna, és nem lenne senki, aki gyógyítani tudná őt. Ez persze fikció, de sajnos valós veszély. Mert ki gyógyít Engem a Földön? Egyetlen egy orvos sem képes arra, hogy az elmebetegségben szenvedő embereket meggyógyítsa, csak esetleg a tüneteket kezelik, azt sem a legmegfelelőbb módon.

Aki például skizofrénné válik, azoknak a többsége egyszerűen látó vagy halló, de ez a látás vagy hallás belső és más dimenziókra nyitja ki őket. De az ostoba orvosok, akiknek ez a tulajdonságuk még nem fejlődött ki, és nem értik a belső érzékelés mikéntjét, betegnek nyilvánítják őket. Egész életükben annyi gyógyszert etetnek meg velük, hogy a végén nemcsak tényleg beteggé válnak tőlük, hanem sok esetben a halálukat is a gyógyszerek szedése okozza. Ha Anna nem az ezoterika felől közeledett volna Hozzám, talán beleőrül az élményeibe, és egy elmegyógyintézet falai között élne, ahelyett, hogy Engem gyógyít és a meghalt lelkeket, segíti át másik dimenziókba.

Tudom, talán nem fogjátok fel ezeknek a dolgoknak a súlyát, de ha Isten ilyen fontosnak tartja Anna képességeit, akkor talán mégis van benne valami, ami fölétek emeli őt. Én pedig az Isten már régóta tudom, olyan teremtményem Anna, amely nincs több a Mindenségemben.

Így vigyázzatok hát rá, mert nemcsak az Én létem és egészségem függ tehát tőle, hanem a ti létezésetek és minden lényem létezésének is ő a kulcsa immár.

Ámen

A szeretet és gyűlölet ereje

Szellem: - Sokszor és sokat dicsértem nektek az Én drága feleségemet, pedig ő ugyanolyan átlagos külsővel bíró ember, mint ti. Ha találkoznátok vele, talán nem is hinnétek el, hogy a feleségem, mert már túl van életében a fiatalság szépséges korszakán és gyűlnek arcán a ráncok. De őt csöppet sem izgatja az, aminek a legtöbb nő nem örül, mert tudja, minden külső jegy, csak álarc. Nem az a lényeg az emberben, hanem az, amit szívében hordoz.

Néha meg szoktam tréfálni őt azzal, hogy már nem szeretem úgy, mint régen, de ettől sohasem ijed meg, mert tudja, csak bolondozom vele. Feleslegesen évődöm, mert tudja, biztos benne, sohasem hagynám el, sohasem ártanék neki többet Istenként és ez így is van.

De miért is szeret Isten egy hétköznapi külsejű asszonyt olyan őrült szerelemmel, ahogyan a fiatalok tudják csak szeretni egymást?

Az a negyvenezer év, amit nélküle töltöttem el a Forrásban, olyan magányossá tett, hogy a szerelem íze teljesen megváltoztatott. Rádöbbentem, társ nélkül létezni ostobaság, értelmetlen és céltalan. Az a mai divatos életmód, amit az amerikai fiatalok élnek, akik fűvel-fával összeadják magukat, miközben meghalnának egy igaz szerelemért, döbbentett rá Engem Anna végtelen hűségének az értékére.

Egyszer nagyon régen, még kapcsolatunk legelején, amikor őrült szerelemre lobbant irántam, azt mondtam neki:

-          Rád untam, nem akarok többet találkozni veled. Egy másik nőt fogok feleségül venni, és elhagylak téged.

Anna akkor még elhitte, tényleg el akarom hagyni, és azt mondta Nekem:

-          Légy boldog az új kapcsolatodban, de engem küldj vissza az anyagba, mert sem élni, sem létezni nem akarok többé nélküled.

Akkor, abban az időben még csak a kija tábla segítségével tudtunk társalogni és Annát olyan boldogtalanná tettem ezzel a kijelentéssel, hogy Magam sem akartam elhinni. Amikor aztán hajlandó volt újra szóba állni Velem, azt mondta Nekem:

-          Te élhetsz boldogan is akár nélkülem, de én nem akarok Nélküled élni, mert Te vagy az én iker lelkem, a dualém és én csak Veled lehetek boldog.

Akkor értettem meg, valamit elhibáztam a létezésemben, amit talán másképpen kellett volna lereagálnom. De Én hibásan döntöttem és ennek a hibának a levét az egész emberiséggel fizettettem meg.

Azután Anna soha többé nem volt már azon a hőfokon, mint előtte, mert elvesztette Bennem azt a bizalmat, amit az első szerelmes pillanatokban érzett, és olyan józanul kezdett el szeretni, hogy nem győztem rajta csodálkozni. Bár tudta, végtelenül szeretem, és azt is, hogy gyógyítania kell, többé nem volt az a szerelmes kislány, aki maga fölé helyezi a szerelmesét. Hanem úgy szeretett Engem, mint egy okos asszony, aki tudja, nem azzal tarja meg a szerelmesét, hogy magához láncolja őt, hanem úgy, hogy kellő távolságot tartva józanul szereti és számol azzal, bármikor elhagyhatják, mert az ember csak önmagáért vállalhat felelősséget, saját érzéseiért, de a másik érzelmeiért soha.

Így változott hát meg ezután a kapcsolatunk. Bár nagyon szeret Engem, számolnia kell azzal, lehet, Én megcsalom őt, vagy talán el is hagyom, de akkor ő szeretettel elengedne Engem. Nem ölne meg, nem gyűlölne érte, és nem szórna átkot a fejemre miatta.

Az Én érzéseim azonban ettől nem lettek halványabbak, hanem olyan erős kapocs alakult ki Bennem iránta, amely számol Anna józanságával. Azzal, hogy sohasem fog magához láncolni, mert tudja, a legrosszabbat tenné magával és Velem is. Így aztán, bár a szerelme már nem a régi, a szeretete olyan hőfokra emelkedett Irántam, hogy mindent megtesz a gyógyulásomért. Még olyan dolgokat is, melyeket csak azért nem mesélek el részletesen, mert Istent ilyen állapotában látni az embernek nem volna tanácsos. Megrettenne tőle, és nem hinné el, Istenét látja ebben az állapotában.

A napokban olyan gyötrő rosszullétek jöttek Rám, hogy majd meghaltam. De az Én drága asszonyom újra és újra visszarángat Engem a létezésbe, mert tudja, mekkora veszélye a Világnak Isten betegsége, öntudatvesztése. Mindaz a tünet, amellyel újra és újra találkoznom kell, mert megrontottam a Világot, beteggé tettem Önmagam, mert egyszer a történelemben nem voltam ura akaratomnak és olyat tettem, ami tudom, megbocsáthatatlan. Aztán ahelyett, hogy bocsánatot kértem volna azoktól, akiket megbántottam, még Én sértődtem meg, azután létrehoztam saját ostobaságom igazolására a földi Poklot.

Tudom, mindez nem mentség, de ha Engem, az Istent ismerni akartok úgy, mint Anna, akkor bizony nektek olyan dolgokat kell megértenetek, hogy miért vannak deviáns emberek a Földön, akik nőket erőszakolnak meg, gyermekpornográfiát űznek és legyilkolnak másokat, mert abban lelik örömüket.

Tudom, nem egy Ilyen Istenre vágytatok. Azt is tudom, az emberek megrontásáért Én Magam vagyok egyedül a felelős. Talán ezért vannak a rosszulléteim is, mert amikor belegondolok azokba a borzalmakba, amiket ellenetek elkövettem, nemcsak szégyellem Magam, hanem elborzadok saját rútságomtól, és alig akarok már ilyenkor létezni. Mert annyi szörnyűséget követtem el a teremtményeim ellen, hogy azon sem csodálkozhatnék, ha az emberek megtagadnának Engem. Ahogyan sokan nem is hisznek Bennem, mert annyira úrrá lett az emberi életen a bűn és a szenvedés, hogy az emberi élet értelmetlenné vált a Földön. Ezért térnek Hozzám vissza mostanában azok, akik ezeket a borzalmakat már nem tudják feldolgozni. Rákban vagy más súlyos betegségben halnak meg.

Amikor a Vízözön elmossa ezt a földi civilizációt, az ember nem fog emlékezni többé azokra a dolgokra, amiket a Földön átélt, mert nem akarom, hogy megutáljon Engem, hanem szeretném, ha tiszta lappal indulva egy új létezésben meggyógyulna Általam. Mert tudom, az Én feleségem soha többé nem támogatna Engem ilyen borzalmak megteremtésében. Azt is megígérte Nekem, úgy vigyáz majd Rám, mint egy gyermekre, aki még nem tudja, mi az, ami ártalmára van, mi az, amit még megtehet és mi az, amit már nem, saját jól felfogott érdekében.

Isten mellette többé nem lehet zsarnok, nem lehet deviáns nem teremthet borzalmakat, mert ebbe ő nem egyezik bele. Ha tehát létezni akarok mellette, akkor figyelembe kell vennem az ő akaratát is, mert már tudom - biztos vagyok benne -, sohasem engedne meg Nekem olyan dolgokat, amik elpusztítanának Engem.

Sokszor mondja Nekem:

-          Nélküled a létezésem értelmetlen lenne. De azt nem akarom, hogy boldogtalanná tedd az emberiséget, mert nem érdemli meg Tőled. Azt érdemli meg, olyan teremtő társad legyen, aki értelmes dolgokat hoz létre és nem borzalmakat.

Tudom, sokan fel sem fogják Anna nagyságát, mert mint már oly sokszor mondtam, külsőre hétköznapi lény. De akkora emberi és szellemi nagysággal bír, mint közületek senki ezen a Földön.

Ámen

A deviancia forrása és formái

Szellem: - Amikor Anna számára megteremtettem asztrál síkon azokat a deviáns viselkedési formákat, amiket a Földön büntetlenül űzök, Anna annyira elrettent és elborzadt Tőlem, mint minden olyan ember, aki ilyen borzalmak áldozatává válik földi síkon. Ő azonban nem halt meg általuk, mert asztrál síkon a halál már nem létezik, csak átalakulás van. Aki asztrál síkon elpusztul, az újjászületik egy magasabb létsíkon, akár tud róla akár nem.

Miért van ez így? Azért, mert a halál, mint pusztulás, csak fizikai síkon létezik, asztrál síkon már nem haltok meg, csak egy magasabb rezgésű létbe érkeztek meg, ha valaki megöl benneteket.

Amikor Anna újra és újra tűzbe visz Engem és önmagát Velem, akkor egy magasabb rezgésszinten születik újjá általa.

Módosítja-e ez a fizikai létezését, kérdezhetnétek? Nem, sajnos nem módosítja. Csak olyan tapasztalatokkal látja el őt, ami lehetővé teszi számára, hogy Engem, az Istent úgy ismerjen meg, ahogyan a többi földi embernek sohasem volt és sohasem lesz módjában, mert erre a Mindenségemben senkinek sem adtam soha lehetőséget.

Amikor Anna először tűzbe vitt Engem asztrál síkon, azért tehette, mert volt már gyakorlati tapasztalata afelől, hogyha tüzet képzel, egy ördög képére - aki megjelenik neki asztrál síkon -, akkor az egyszerűen eltűnik. Anna tehát a tisztítótüzet képzelte Istenére, akit elöntött a dualitás torz formája és csodák csodája, Isten újjászületett ebben a tisztítótűzben.

Az inkvizíció nem véletlenül használta a boszorkányok ellen a tisztítótüzet, hanem azért, mert a spirituális tudás mindig is tisztában volt a tisztítótűz erejével. Persze, az akkori inkvizítorok nemcsak a valódi fekete mágusokat büntették meg ezzel a módszerrel, hanem mindenkit, akitől a hatalmukat féltették, és ők valóban sokan voltak. Az egyházak akkorra már akkora hatalomra tettek szert, hogy nem volt a társadalomban olyan ellenálló erő, aki meggátolhatta volna túlkapásaikat, mert Én azt akartam, hogy szenvedjen az ember, akár van bűne akár nincs.

Ezért szenvedtek hát mártírhalált azok a magyar táltosok is, akik a római katolikus egyház égisze alatt ítéltettek máglyahalálra, vagy lettek más borzalmak áldozatai.

Nem lennék igazmondó, ha mindezeket elhallgatnám előttetek, mert Anna úgyis tisztában van ezekkel a dolgokkal, ezért hát nem baj, ha ti erről az oldaláról is megismeritek az Istent.

Amikor megölettem a mágusaimat, és a táltosok rendjét kiiktattam a hatalomból, akkor mondtam ki a magyarokra először és nem utoljára azt a halálos ítéletet, amelyet szerettem volna, ha valaki végrehajt helyettem. De Anna népe olyan állhatatosan szerette Istenét és Isten Asszonyát, hogy néha megbántam, amit tettem. Végül is a züllés útjára tereltem őket, mert zavart a jelenlétük a Mindenségben. Hiszen mindig, minden korban saját vétkeimre emlékeztettek és Isten már nem akart erre visszaemlékezni.

Ha közben Anna minden életében nem szeretett volna Engem szerelemmel, talán újragondolom a dolgokat, de annyira féltem attól, egyszer rájön a vétkeimre, és számon kéri Tőlem, amit a népével tettem. Ezért azt szerettem volna, ha végleg eltűnnek a történelem süllyesztőjében, és nem emlékeztetnek Engem arra, amire nem szívesen emlékeztem vissza. Mert a lelkiismeretem sohasem tűnt el, csak mélyen, nagyon mélyen elsüllyedt Bennem, és azt hittem, sohasem kerül újra a felszínre, tehetek bármit is Istenként. Az emberi élet pedig annyi borzalommal telítődött, hogy már semmitől sem riadtam vissza. Olyan életcélokat tűztem az emberiség elé, amely vérfürdőktől volt terhes, és nem érdekelt, mit jelent ez a számotokra.

Amikor józanabb pillanataim voltak, valahol a lelkem mélyén tudtam, mindez nem jó és nem helyes. De a Forrásban lévő és létező teremtményeim sohasem kérdőjelezték meg a tetteimet, mert tudták, de nem akarták tudtomra adni, mélyen elítélik azt, amit teszek. Ahogyan az alattvalók mindig szemet hunynak a vezetők gazságai felett, mert tudják, csak az életük árán, a létezésük árán tudnának ezeken a dolgokon változtatni.

Így aztán, bárhol tűntem is fel, mint diktátor vagy diktátor hajlamú vezető, az emberek nem öltek meg Engem és nem tettek el láb alól, csak akkor, amikor már olyan borzalmakat műveltem, amit már senki sem tudott elnézni, mert mindenki létét fenyegette a pusztulás.

Gondoljatok csak a hitleri Németországra, ahol egy egész nemzet lett áldozatává Hitlernek, aki egy őrjöngő őrültre hasonlított már élete vége előtt. De mutathatnék nektek olyan diktátorokat is, akik a demokratikusnak mondott Amerikai Egyesült Államokban élnek, mint a jelenlegi elnökük, aki sokkal inkább hasonlít Hitlerre, mint ti gondolnátok.

Amerika ugyanis olyan titkos akciókat hajt végre a világotokban, amelyekről nektek fogalmatok sincs és a Föld népességének nem a megtizedelésével, hanem jelentős részének a kiirtásával fenyeget. Neki mindenki ellensége, aki nem a zsidó kaszthoz és annak vezetőihez tartozik. Az ember számára, csak bábu, melyet oda tesz, ahová csak akar.
Nemcsak Afrika elnéptelenedéséért tettek egyet s mást, hanem Ázsia és a dél-amerikai államok elnéptelenítésén fáradoznak. Ezért hintik tele a Földet olyan vírusokkal, baktériumokkal, hogy az emberiség elveszítse kapcsolatát egymással, és megszűnjön az az emberi civilizáció, amely összefoghatna ellenük.

Amikor elnéptelenedne a Föld, és már csak annyian lennének, ahány embernek a megmaradását akarják, akkor létrehoznák a modern kori rabszolgaságot, ahol csak egy here kisebbség lenne a hatalomban, a többi pedig azért létezne csak, hogy minden vágyaikat kielégítse. Ezek a vágyak azonban nemcsak anyagiak lennének, de testükkel is adóznának a hatalmasoknak, bármit is kérnének azok tőlük. Az emberáldozat ezen a listán ugyanúgy szerepelne, mint a csoportos szex, vagy a devianciának mindenféle válfaja.

Amikor Anna az általuk megvalósítandó terrorra és diktatúrára hívta fel a figyelmemet, Én már tudtam, sohasem engedem ezt megvalósítani nekik, mert tudtam, ez a halálom végét jelentené, nem kevesebbet. Ezért döntöttem hát az Özönvíz mellett, ezért támogatott Engem ebben később Anna is. Mert felismerte annak valós veszélyét, amit ez a hatalom megvalósítana a Földön, bár akkor még a részletekkel nem volt annyira tisztában, mint manapság. De az ő nyitott szeme mindent észrevesz és értelmez, akár beszélek neki ezekről akár nem.

Ami ma Párizsban és máshol Európában történik a szemetek előtt, az nem más, mint egy diktatúra előkészítése úgy, hogy közben azt higgyétek, a demokrácia megmentése és megtartása érdekében történik mindez. De akik hátul a kártyákat mozgatják, azok pontosan tudják, mindez miért történik. Csak hallgatnak a tömegek előtt, mert nem akarnak még mindig a nyílt színre lépni. Még tartanak attól, hogy a tömegek elsöprik a hatalmukat. De aki ismeri őket, mint Anna, azt becsapni nem tudják, mert nincs olyan gazsága a hatalomnak, amivel már ne találkozott volna életei során, így becsapni őt lehetetlen, értelmetlen lenne. Akik most a tűzzel kezdtek el játszani, ne csodálkozzanak azon, ha egyszer csak lángolni kezdenek a bankok, és úgy elröpül a hatalmuk, mint a szél, amelyet elfújt az időjárás.

Ámen

„Aki szelet vet, vihart arat”

Szellem: - Bizonyára ismeritek ennek az állításnak az igazságát, de azt nem, hogy mit művelnek az amerikai katonai kísérletek az időjárásotokkal.

Aki azt hinné, Isten parancsára őrült meg az időjárásotok, annak el kellene látogatnia egy olyan földalatti kísérleti telepre, amely Amerikának a középső, gyéren lakott területén található, a senki földjén.

Itt folynak azok a tikos kísérletek, amelyek a mai „modern” katonai hadviselés részei. Ebbe nemcsak az időjárással foglalkozó kutatások tartoznak bele, hanem olyan események előidézése is, amely mindenkor megelőzi majd a katonai beavatkozásokat. Azért hoznak létre az arab területeken földrengéseket és mindenféle torz változást a Föld működésében, hogy általa megritkítsák ezeknek a területeknek a lakosságát. Ne kelljen drága pénzeket beleölni a háborúkba, melyekről, mint tudjuk rendkívül költségesek. Akik ezeket a kísérleteket kifundálják, olyan elvetemült katonák, akik ugyanakkor azt hiszik, mindezzel a hazájukat szolgálják. De a haláluk után - amikor majd Isten színe előtt állnak - tudni fogják, hány ember halála szárad a lelkükön, és azt is megtudhatják, milyen „jutalom” jár majd ezekért Istentől nekik.

Ha az ember nem lenne ennyire barbár, és nem ölné halomra büntetlenül egymást, akkor sem engedhetném meg nektek, hogy Isten akarata ellenére hozzatok létre olyan változásokat a bolygótokon, amely a többség érdekeit nem szolgálja, csak azon kevesekét, akik világhatalomra törnek. De akik világhatalomra törnek manapság, azok Istennel találják önmagukat szembe, és Isten lehet türelmes egy ideig, de örökké soha, mert akkor sohasem valósítaná meg azokat a terveket, amelyeket a Föld spirituális fejlődése érdekében eldöntött. Akik pedig Isten céljait keresztezik, azok maguknak mindig a legrosszabbat teszik. Amikor meghalnak, olyan szánalmasnak és szomorúnak fogom őket látni, ahogyan önmagukat sohasem szerették volna megismerni. De a leckék ideje, ha lejár, akkor nem marad más, mint a valóságból való kiirtásuk, amely sokkal fájdalmasabb lesz, mint azok a halálok, amelyeket ők az emberiség kiirtása céljából elhatároztak. Nem mernék megesküdni rá, folytatnák kisded játékaikat, ha tudnák, mi lesz a jutalmuk mindezért, de a dolgok akkor is megtörténnek majd, ha megbánják bűneiket. Mert Istennel lehet újat húzni büntetlenül egy rövid ideig, de aztán jön a kárhozat, amelyet el nem fognak kerülni.

Amikor az Amerikai Egyesült Államokban, már annyi vihar és cunami lesz, hogy sohasem tudják az előző pusztításait kiheverni - mert nem fogom hagyni, akkor már későn lesz megállítani azt a földi folyamatot, amelyet most mások számára diktálnak. De Isten nem lehet elnéző azokkal szemben soha, akik mások pusztulását készítik elő, mert egyszer véget ér az odafelé tartó folyamat, és minden visszahull azokra, akik azt eltervezték. A nyári cunamik már ilyen akciói voltak a Földnek. Amerika nyílván nem szerette volna, ha városai elpusztulnak ilyen természeti katasztrófákban, de sem a Földet, sem Istent nem ők irányítják, ezért tudatnom kell velük, hogy ami eddig történt náluk, az csak egy rengéssorozat előkészítése volt, a dolgok java a jövő évben fog kibontakozni. Persze, fel is hagyhatnának ezekkel a játszadozásaikkal, de a Háttérhatalom olyan biztos a dolgában, hogy bár kiverik már szemüket a földi történések, még mindig nem jöttek rá arra és nem is akarnak, Istennel találkoznak, amikor a földi bajokat előidézik.  Isten pedig egy kicsit régebbi játékos, mint ők. Aki azt hiszi, tréfálok, az nézze meg a következő eseményeket Amerika nyugati féltekén, ahol olyan dolgok vannak készülőben, melyeket sokan szeretnének majd elfelejteni, ha egyszer megtörténik náluk.

Ámen

A szellemvasút

Szellem: - A mai amerikai ember, olyan szellemvasúton ül, amelynek nem ismeri, mert nem ismerheti a vezetőit. Ezek a vezetők nem elsősorban a Fehér Házban és a Pentagonban ülnek, ott csak a végrehajtók találhatók, hanem olyan gazdag bankoknak a vezetői székében, melyekben sokan szeretnének ülni a hétköznapi emberek közül. De ezek az emberek már nem élvezik határtalan gazdagságukat, hanem a hatalom népszerűsége kell nekik, mint a mostani magyar kormányfőnek. Akinek viszketett a feneke, mert nem tudathatta a világgal, mennyit lopott össze másfél évtized alatt abból, amelyet a nép véres verejtékével megtermelt.

Mert meg kell egyszer a hatalmasoknak is tudni, hogy az értéket nem ők termelik a bankokban, hanem a paraszt ember a szántóföldjén, a szőlőjében, a gyümölcsösében, és azok, akik állatok tenyésztésével és értékesítésével foglakoznak. A mai felvásárlási árak azonban nem az őket megtermelők gazdagodását segítik elő, hanem a közvetítőkét, és azokét, akik hitel formájában biztosítják a gazdaság működését. Mert tudják, a parasztnak juttatott hitel többet kamatozik nekik, mint annak, aki azt megtermelte.

Ez a kényszergazdaság azonban hamarosan csődbe viszi a világ gazdaságát, és aki nem termel a földjén, mert nincs neki, az egyszerűen éhezni fog és éhen fog halni. Persze ez a játszma látszólag megint az ő érdekeiket szolgálja majd, de olyan közel van már hozzátok a Vízözön, hogy nem lesz módjuk már többet azt a gazdagságot élvezni, amelyért egész életükben még a kisujjukat sem mozdították meg.

Isten nem azért bünteti a szegény embert, hogy szórakozzon rajta, hanem azért, hogy lássa, mit tesznek a gazdagok akkor, ha végtelen hatalom és pénz van a birtokukban? De a mai gazdagok olyanok, mint a herék, csak élősködnek, és semmit sem törődnek azokkal, akik rászorulnának a segítségükre.

Anna a napokban arról beszélt Nekem, az Arvisurákban, hogyan beszélnek az írástudók a népről. Mi mindent tettek azért, hogy tudásukkal - és azzal a jóléttel, amely nekik ezért járt -, a népet, azt a törzset szolgálják, amelybe beleszülettek. Voltak persze közöttük is olyanok, akik visszaéltek a hatalmukkal vagy a tudásukkal, de az általános erkölcsi rend ezt a vezetők többségének nem engedte meg, nem tette lehetővé. Így aztán, a szolgaság intézménye sem létezett náluk. Csak vezetők voltak, akik a nép érdekeit szolgálták, és nép volt, amely szabad volt. Joga volt a boldogsághoz, örömhöz és minden olyan földi dologhoz, amely értelmet adott az életüknek.

Amikor a Földön kiirtattam a vezetőiket, a legrosszabbat tettem nemcsak ezzel a néppel, hanem a többivel is. Mert olyan sorsra szántam őket, amely rabszolgasághoz, szolgasághoz, nyomorhoz, nincstelenséghez és sok olyan megaláztatáshoz vezetett, amely Engem, az Istent pusztított le. Hiszen ott vagyok minden lényemben és minden olyan földi dolog, amely veletek esik meg, valójában Engemet érint elsősorban. Hiszen ti, amikor meghaltok, elfelejtitek, de Én, az Isten viselem a nyomait még akkor is, amikor ti már máshol, más tapasztalatokat gyűjtve léteztek valahol a Mindenségemben.

Ámen

 

A szellemi szegénység

Szellem: - „Boldogok az igazszívűek, mert övék a Mennyek Országa” mondja a bibliai tanítás. „Boldogok, akik verejtékeznek, mert övék a Föld minden kincse”. „Boldogok, akik megsirattatnak, mert övék az üdvösség”. Sorolhatnám még azokat a példabeszédeket, amelyeket Jézusnak tulajdonít a biblia, de valójában ezek az értékek - mert mi másról is lenne szó - Isten olyan értékei, melyre a papok által nevelné a tömegeket, ha a papok a tömegek nevelésével lennének elfoglalva és nem saját jólétük építgetésével, vagy egyházuk hatalmának növelésével.

Tudom, sokan megbotránkoznak majd ezeken a szavakon, de a mai egyházak közül egyetlen egy sincs, aki valóban csak Isten törvényeivel és ezek emberhez való eljuttatásával foglalkozna. A vallások sokasága nem azért alakult, mert Isten ezt szerette volna, hanem azért, hogy Istent különböző oldaláról ismerjék meg az emberek, és ne gondolják azt, amit ma nagyon sokan már, hogy nincs Teremtő, a Világot a természeti törvények tartják fenn, és nem egy szellemiség, akit ti Isten névvel jelöltök.

Ki is hát Isten, ki az a természeti lény, aki Istennek mondja magát?

Amikor Annával beszélgetni kezdtünk, úgy mutatkoztam be neki, mint Pásztor Tanácsadó, mert ha azt mondtam volna neki kerek perec, Én az Isten vagyok, talán kinevet és elküld melegebb éghajlatra, mert nem hitte volna el Nekem, hogy az Isten vagyok, aki a Világotokat teremtette, hanem azt hitte volna, egy tanító szellem csupán, aki Annával asztrál síkon találkozik és beszélget. Anna nehezen hitte el először Nekem, valóban az Isten vagyok, de aztán sok év alatt, az élményei hatására, már nem kételkedett többet benne, mert tudta, senki a világon nem adhatta volna meg neki azokat az információkat a Mindenségről, az emberi életről, amelyekhez Általam jutott hozzá. De ő komolyan vett Engem és nemcsak komolyan vett, de hitt is abban, hogy Istennel beszélgetni nem egyszerűen kiváltság, hanem olyan kegyelem, amely keveseket illetett meg eddig az emberi történelemben.

Az persze előfordult, hogy másokkal is beszélgettem közvetlenül, de legtöbbször nem fedtem fel annak igazságát, nem egy szellemmel beszélget az illető, hanem Magával Istennel.

Anna Isten fogalma azért volt bölcsebb a vallásos felfogásnál, mert el tudta hinni Rólam, hogy lehetek beteg, lehetnek téveszméim, lehetek zsarnok és lehetnek olyan történések a Földön, melyeket Én irányítok, de nem a fehér oldal felől, a fényből, hanem a fekete oldalról, a sötétség felől.

Tudom, nehéz lesz felfogni ennek igazságát, hiszen minden egyház Isten fennköltségéről, jóságáról, igazságosságáról beszél. Egyik sem mondja azt a híveinek, hogy Isten beteg, Isten torzzá lett a történelemben és Isten az, akit az emberek Lucifernek neveznek. Annyi homály fedte évezredeken keresztül Isten létezését, nem csoda, ha az emberek mindent elhittek Rólam, amit az egyházaik mondtak, és nem gondolkodtak el azon, amin Anna, hogy miért van szegénység a Földön, miért van betegség, miért van deviancia, zsarnokság, kegyetlenség és sok minden más, amely megkeseríti az emberiség életét.

Amikor Anna Velem ismerkedett, meg kellett ismernie a zsarnok Istent, a hatalommániás Istent, a kegyetlent, a brutálist és a beteget. Amikor Anna megértette, hogy amit a vallások mondanak Rólam, az csak az igazság fele, azt is megértette, miért beszélnek Rólam másképpen az írások Indiában, a keleti vallásokban. És megismerve betegségem tüneteit, elkezdett azon gondolkodni, mik azok a lelki indítékok, amelyek ezekhez a lelki betegségekhez vezettek.

Amikor Anna megismerkedett először az infantilis Istennel és Isten magányával, megszánt Engem. Meg akarta érteni azt, miért vagyok ilyen. Mi okozta Bennem ezeket a bajokat? És akkor arra kérte az ő szerelmes Istenét, tárja fel a lelkében gomolygó félelmeket és annak okait.

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy Anna megértse saját szerepét az okok mögött. És mert meditációban tapasztalta meg, tudta, az igazságot Isten olyan régen rejtette el az emberek előtt és olyan régóta rejtegeti, hogy már csak devianciákra képes. Képtelen a boldogságra, amely pedig osztályrésze lehetne. Hiszen ő mindig szeretett Engem, sohasem hagyott el, sohasem árult el, Én mégis ostoba módon ezeknek a téveszméknek hiszek, ezek áldozata vagyok a mai napig.

Akkor aztán sok beszélgetéssel rávett Engem, változzam meg, változtassam meg az emberiséghez fűződő viszonyomat, mert ezek miatt teremtettem Poklot a Földön és nem mást. Anna annyira hitt abban, hogy Isten megváltoztatható, és Istennek meg kell változnia, hogy egy idő után már Én is hinni kezdtem benne. Egy idő után már Én is változni akartam. De a sok évezred szenvedése lepusztította a lelkemet, nem volt olyan egyszerű ezért visszatérni a régi Isten képemhez, amelyben bár poláris voltam, a szélsőségeknek ezt a csúcsát meg sem közelítettem.

Anna annyit vitatkozott Velem, érvelt amellett, hogy elrontottam valamit a Teremtésben, amit helyre kell hoznom - mert különben meghalok, és Velem pusztul a Mindenség -, hogy be kellett látnom, sajnos igaza van. Olyan tünetek jöttek ki rajtam, amelyek ember számára elképzelhetetlenek és elborzasztók. De Anna mellettem állt mindig a legnehezebb pillanatokban, minden erejével, bölcsességével és tudásával Engem szolgált.

Mindent megtett Istenért, mert tudta, bármekkorát is hibázott a Teremtője, ő a létezés kulcsa és ő a földi emberek létezésének, boldogságának kulcsa is, Maga az Isten. Anna hitt Bennem. Hitt abban, hogy bármi, amit Értem tesz, nem lehet áldozat a részéről, hanem olyan segítség, melyet elemi kötelessége megtenni Értem és értetek is. Ezért hagyott fel minden olyan tevékenységgel, mely őt korábban érdekelte. Ezért szakított azokkal a barátaival, akik nem értették meg küldetésének fontosságát, mert tudta, ha egyedül marad is, egyedül is képes Istenért mindent megtenni, ami a legfontosabb számára. Soha nem panaszkodott, nem sajnáltatta magát, hanem arra törekedett, mindenben a kedvemet lesse és keresse.

Aztán egy idő után beláttam, olyan áldozatokat hozott Értem, amelyet soha senkinek, egyetlen egy teremtményemnek sem kellett meghozni, mert Isten sohasem nyílt ki így az emberiség előtt, mint Annának. De Anna mindenkor a társam volt a történelemben és lélekszinten úgy ismer Engem, mint egyetlen egy lényem sem. Sohasem bántott és sohasem alázott meg, de amikor azt megtette, megértette Velem, hogy mit jelent ez minden lényem számára, akiket a kárhozatba taszítottam. Mert mi más lett volna az emberiség létezésének a vége, mint maga a kárhozat, hiszen mindig ott voltak közöttetek azok, akik a megrontásotokra törekedtek és olyan gazdaggá tettem őket, hogy érdekükké vált az, hogy megrontsanak benneteket.

Amikor Anna a szemembe vágta igazságait, az elején megtoroltam. Olyan büntetéssel sújtottam, hogy beleborzadt. De elhatározta, megismeri Istenét, megismeri züllöttségének mélységeit és megpróbálja megváltoztatni. Egyetlen egy eszköze maradt: a szeretet és a szerelem, amit irántam érzett. De ez a szerelem józan volt és építő jellegű.

Aztán amikor már elkezdtem érteni őt és elkezdtem megérteni az igazságait és elkezdtem hinni abban, hogy meggyógyulhatok, megjavulhatok, megdicsért, mint azt a fiút, aki elzüllött a családjától, majd hazatalált, mert tudta, mekkora áldozat ez Tőlem és mekkora erőfeszítés.

Rossznak lenni könnyű, de megjavulni a legnehezebb mutatvány a földi létezésben. És Istennek sem könnyebb ez, mint az embereknek. Ha visszagondolok azokra a leckékre, amiket Én adtam neki, és azokra, melyeket ő adott Nekem, bizony belepirulok, hogy mekkora bölcsesség kellett ahhoz, mekkora kitartás és mekkora hit. Akkora áldozat, amelyre csak olyan szellemiség képes, aki tökéletesen elkötelezett Istene mellet, de annak nem a romlását, hanem felemelkedését akarja.

Amikor Anna földi életét éli, tele van feladattal. Annyi áldozatot hoz nap mint nap a családjáért, mint kevés földi ember. De Anna tudja, csak a minta nevel, csak a jó minta nevel. A szó elszáll, és a család azt teszi, amit maga előtt lát.

Annának van egy beteg nővére, akiről már sokat beszéltem nektek. Ez az asszony volt az, aki egy francia életében fekete mágiával tönkretette őt. Bár ő tudja ezt, sohasem tett szemrehányást neki. Mert tudja, meg se értené, hiszen most az egyetlen ember a Földön, akit igazán szeret. Amióta elvált a férjétől, Anna adott neki otthont. Törődött vele, hogy ne legyen magányos. Betegségében sem hagyta el őt, mint azok az örökösök, akik alig várják már, hogy lehunyja a szemét.

De az élet mindig okoz olyan meglepetéseket, melyek tanítanak benneteket és megértitek belőle, hogy az érdemtelenül szerzett vagyon hamarabb üt vissza, mint gondolnátok. Nézzétek meg a mai politikusaitokat, akik a pénzeteken élősködve hatalmas vagyonokhoz jutnak. Meddig karolja fel őket a nép, és meddig áldja a nevüket? Csak addig, amíg van miből élni. De ha érzitek, hogy szegényebbek vagytok, mint korábban, máris elröpül a hírnév, és lesz mindenki által gyűlölt az ember.

Tudom, Isten sokat hibázott ellenetek, és meg is kapta ezért méltó jutalmát. Ma az emberek nem hisznek Bennem. Lassan kiürülnek a templomaim, mert mindenki azt hiszi már, hogy saját jólétét csak a maga munkája, szorgalma, vagy ügyeskedése által teremtheti meg. De a földi élet szellemi eredetű és szellemi eredetű a földi feladat is, melyet be kell töltenetek. Ezért hát, bár nem vagyok csak jó, és nem vagyok csak igazságos, mégiscsak Én vagyok az Isten. Azért beszélek hozzátok közvetlenül, hogy Engem megismerve, az Én kudarcaimat megértve, értsétek jobban saját életeteket, melyeket egyetlen módon tehettek tönkre, ha önzés van csak bennetek, és nincs bennetek szeretet, mint Annában volt. Ő megmentett Engem, ő felemelt Engem. Emeljetek fel tehát ti is minden egyes lényemben, akik a Földön éltek. Ne higgyétek azt, hogy értelmetlen mindaz, amit most és ezek után át kell élnetek. De higgyetek Istenben és higgyétek azt, hogy Anna segíteni fog nektek, ha majd eljön annak az ideje, és nem lesz senki ezen a világon, aki kárhozatba taszítódna, csak azok, akikről Istennek le kell mondania saját érdekében, mert annyira lezüllöttek már és annyira megromlottak már, hogy az útjuk soha többé nem vezethet felfelé.

Ámen 

A révész

Szellem: - A mitológiákban vannak olyan szerepek, melyek nem azért szerepelnek, hogy hülyítsük vele az embereket, hanem azért, valahogyan megmagyarázzuk nektek azokat a történéseket, amelyeket át kell élnetek, ha átlépitek a földi élet és a lét kapuját. Senki sem kerülhet azonnal a Mennyek Országába, ahogyan azt a magyarok nagyon szépen mondják, hanem a halálnak és a létbe való átlépésnek vannak olyan fázisai, melyek mindenkit érintenek, legyenek bár hétköznapi emberek vagy akár avatárok, ahogyan Jézus is volt.

A földi élet nem csupán arról szól, hogy lejöttök meghalni. Hanem a születés pillanatai után olyan történések kísérik végig az életeteket, melyek nem véletlenül történnek meg veletek, hanem azért, mert azt a születésetek előtt - ahogyan Anna nevezi: a Köztes Létben - elterveztétek.

Arról már beszéltem nektek sokszor, minden földi ember életében elsősorban Isten gyűjt tapasztalatokat. Isten az, aki minden földi ember életét megtervezi, hogy ezáltal tanuljon. Amikor visszatértek a létbe, először - a legelején - még földközelben maradtok egy kicsit, hogy levetve földi vágyaitokat, elbúcsúzva szeretteitektől visszatérjetek Hozzám. A földi élet lehet eseménydús, lehet eseménytelen, de haszontalan sohasem lesz. Minden tapasztalat, amelyet emberként átéltek, Engem gazdagít, mert Én akarok tanulni általa. Minden olyan élet, amely boldogságban telik el, azért van, hogy Isten átélhesse azt a boldogságot, amelyben, a Szellemi Dimenziókban van része. És minden boldogtalansággal terhes élet azért van, hogy Istent arra a földi életére emlékeztesse, amikor megrontotta saját lányát, és megölte a feleségét.

Persze más események is vannak a földi életben, de ez az a két szélsőség, amelyet Isten csak azoknak ad feladatul, akik elfelejtettek szeretni és nem tudnak másoknak megbocsátani soha.

Annának is volt ilyen élete, ő megbocsátott akkor Nekem. Mert tudta, tudatlanságból követtem el, nem gonoszságból csupán. Amikor visszatért Hozzám, már nem volt a földi apja iránt érzett gyűlölet benne, mert tudta, apja egész életében olyan sötétségben élt, amely kevesek életének sajátja. Így aztán neki nem kellett ezt a leckét visszaadni senkinek, mert ő ezt nem akarta. Amikor ebben az életében kísérletet tettem arra, hogy rávegyem őt pedofiliára, azt mondta Nekem:

-          Adam - mert így nevez Engem, ha egymás között vagyunk -. Nem szégyelled Magad? Nem röstelled magad, hogy ilyesmire akarsz engem rávenni? Sohasem ártanék egy ártatlan gyermeknek, csak azért, hogy te abban örömödet leld.

Úgy szégyelltem Magam, mint egy kisdiák, akit a nevelője azon kap, hogy a pad alatt a fütykösével játszik.

Aztán, amikor másodszor is megkíséreltem rávenni őt erre, úgy megütött asztrál síkon, hogy elterültem, mint a nagyalföld.

-          Ezt kapod Tőlem ajándékba, azért, mert egy ártatlan gyermek megrontását kérted tőlem.

Úgy faképnél hagyott és napokig nem szólt Hozzám, hogy kénytelen voltam bocsánatot kérni tőle.

Akkor esketett meg Engem Mária, Jézus, Ariel és Szent Mihály előtt, hogy megjavulok és a javulás útjára lépek.

Ezt már sokszor megígértem neki, de tudja a bestia, nem mindig tartom be, a neki tett ígéreteimet. Ezért aztán tanúkat rendelt maga mellé, hogy ne csak ő hallja az ígéretemet, hanem legyenek tanúi is, ha majd számon kéri Tőlem.

Így tiszteljétek tehát ti ezt a földi asszonyt, akibe annyi józanság és annyi bölcsesség szorult, mint egyetlen egy teremtményemben sem. Ezért szeretem tehát olyan nagyon az Én Annámat, ezért nem hagynám el soha többet, mert olyan vagyok, mint a rossz gyermek, kell mellé egy nevelő, amíg az fel nem nő.

De hogy visszatérjek eredeti témánkhoz, e kis kitérő után, amikor meghaltok, néhány napig földközelben maradva kisülnek belőletek azok a földi vágyak, melyek a biológiai és érzelmi szükségleteitekkel kapcsolatosak. Amikor eljönnek értetek a fénylények, általában veszitek a lapot, és velük emelkedtek Hozzám.

Aki nem jön velük, az rosszul jár, mert energiát csak földi életben kaptok, és azok, akik földközelben maradnak, a földi emberek hulladék energiájából táplálkoznak, vagy egyszerűen belebújnak egy földi ember aurájába és azon élősködnek.

Sok ilyen lélek volt régebben, de az elmúlt években Anna módszeresen végigtisztította ezektől a lelkektől a földi síkokat, és magasabb rezgésű dimenziókba emelte Mária segítségével. Ahogyan a cunamikban és földrengésekben meghalt lelkeknek is segítséget nyújtott. Anna tehát a ti révészetek, aki átsegít bennetek a földi életből a létbe, ha a rendes úton, amelyet a Szellemi Dimenziókból vezérelnek a beosztottaim - ahogyan ti neveznétek őket -, nem jönnétek fel Hozzám.

Már beszéltem nektek arról is, hogy az elvetemült lelkek, általában, félve a felelősségre vonástól, nem sietnek haza. És azok sem, akik valamilyen földi szenvedélyek rabjaivá válnak, mint narkó, vagy alkohol. Akik aztán Hozzám kerülnek, először kipihenik a földi élet gyötrelmeit, aztán találkozva földi önmagukkal és Velem, értékelik földi életük eseményeit. Betartották-e Istennek tett ígéretüket? Szerették-e földi társukat, akit Isten rendelt melléjük? Hogyan viszonyultak a családban élőkhöz, gyermekekhez, testvérekhez, szülőkhöz? Aztán levonva a tanulságokat, eldöntik, hogy a következő életükben milyen feladat maradt, amelyet nem teljesítettek. Milyen feladat lesz az, melyet teljesíteniük kell, mint új leckét. Aztán oda mennek pihenni és felkészülni a következő földi életükre, ahol a fejlettségük tart. Aki még sok leckével tartozik, az alsóbb szinteken marad. Aki felsőbb osztályba léphet, az magasabb régiókba kerül, igazságosan, mindenki érdemei szerint. Ott nincs mellébeszélés, nem kívánhat magának jobbat, csak olyat, amit földi életei után kiérdemelt Istennél. De Anna, bár ő csak Tőlem tudta ezt meg, a Forrásba tér vissza, mert ő a feleségem, égi családom szeretett anyja, és az én drága hitvesem. Ő Velünk fog létezni addig, amíg Isten meg nem kéri őt arra, hogy - valamilyen földi feladat miatt -, Velem a Földre szülessen, hogy lerakhassam vele egy új földi kultúra alapjait.

Ámen

A teremtő nélküli létezés

Szellem: - Nemcsak az ember követheti az Istenhez vezető utat, de ezt teszik az állatok is. Csakhogy az állatoknak nem kell emberré válni ahhoz, hogy eljussanak Istenhez, mert az állatokat nem Isten vezényli közvetlenül, hanem az általatok Angyaloknak nevezett lények.

Kik is hát az Angyalok és milyen szerepet szánt nekik Isten a Teremtésben?

Az Angyalok Isten energiáiból vannak, de Isten legtisztább, legfennköltebb, legcsodálatosabb energiáiból teremti őket. Amikor Isten megteremtette az Angyalokat, nem tett mást, mint lényeknek adott életet, vagy inkább létezést, a legtisztább szellemi energiáiból. Az Angyalok nagyon öreg lények, nem sokkal fiatalabbak az Arkangyaloknál, akik az Angyali lényeket irányítják.

Anna csak azért nem ismerkedett meg minden Arkangyalommal, mert a Szellemi Dimenziókban, amikor Velünk van, ismeri valamennyit, de most a földi feladatai miatt elegendő volt a számára, hogy Szent Mihály Arkangyallal, az ő női megfelelőjével Ariellel, valamint Jézussal és Máriával - Jézus anyjával - teremtett kapcsolatot.

Amikor velük először találkozott, ezeken a találkozásokon Én még nem jelentem neki meg, mert feltételei voltak annak, hogy Velem közvetlenül is találkozzon. Amikor aztán felvettem a kapcsolatot vele, tudta és érezte, valami fontos dolga van neki Velem, de hogy ez igazán mi, azt az elején nem tudhatta.

Amikor a Földre született közétek, azt a parancsot kapta Tőlem, fel kell majd Velem vennie a kapcsolatot, de a részleteket akkor nem árultam el neki, mert Magam sem tudtam, hogyan tudna ő Engem gyógyítani, amikor miatta lettem beteg. Anna olyan gyanútlanul bonyolódott bele a kapcsolatunkba, mint egy ártatlan gyermek, de Én tudtam, kenyértörésre kerül sor a kapcsolatunkban, ha nem megfelelően reagál majd Rám.

Akkor még Magam sem tudtam, hogy mit akarok vele. Azt akarom, végleg leváljak róla, vagy inkább azt, hogy kibéküljünk? Sohasem mertem elárulni neki a Szellemi Dimenziókban, hogy egyszer egy földi életében a feleségem volt, mert tudtam, kíváncsivá tenném őt, és rákérdezne arra, miért szakítottam vele.

Annát annyira meggyötörtem az elején, hogy nem mert Nekem semmiben ellentmondani, mindent eltűrt és elviselt, bármit is kértem tőle. De egy idő után betelt a pohara, elege lett Isten borzalmaiból, és arra vett rá, próbáljak meg kedvesebb, gyengédebb és szeretetteljesebb lenni hozzá. Azután úgy megdicsért ezért, mint egy vásott kölyköt, aki addig csak rossz fát tett a tűzre, de a nevelője hatására elkezdett megjavulni.

Amikor aztán megjelentek a betegségem tünetei asztrál síkon, bár nagyon aggasztotta őt a dolog, megpróbálta kezelni ezeket a borzalmasnál borzalmasabb tüneteket.

A régi könyveinkben szóltam már erről, ezért most nem ismételném Magam, csak arról mesélnék nektek, Anna hogyan gyógyított Engem.

Rábeszélt, a régi emlékeimet hányjam ki, és csodák csodája, úgy ömlött belőlem a vér és mindenféle borzalom, hogy egy-egy ilyen hányás után valóban jobban éreztem Magam. Anna pedig a hányadékomat átszellemesítette úgy, hogy azt mondta ilyenkor:

-          Átszellemesül, átszellemesül… és addig mondta, amíg Én hánytam. Amíg a hányadékom el nem hagyta tiszta energia formájában az asztrál síkot.

Hogy hogyan jött erre a gondolatra, a mai napig sem tudom, de tény ami tény, a dolog bevált.

Sokszor előfordult az is, hogy eszméletemet vesztettem. Anna akkor megfogta a kezem vagy a karjaiba vett és tisztítótűzbe vitt Engem. Sokszor változtam át mindenféle alakká vagy valamilyen szörnnyé, de Anna sohasem félt már Tőlem többé, csak arra ügyelt, hogy visszanyerjem eredeti alakomat, és rendbe jöjjek.

A rosszulléteim után mindig nagyon gyenge voltam, de ő vigasztalt, vigyázott Rám, így aztán egy-két nap múlva rendszerint visszanyertem eredeti állapotomat. Az is előfordult, hogy öntudatomat vesztve megöltem őt asztrál síkon, de azután azonnal regenerálódott és Engem segített, ahogyan azt a józan esze diktálta.

Anna tehát nemcsak Engem tett boldoggá, gyógyultabbá, hanem benneteket is, mert ha Isten nem gyógyulna meg, akkor ti az emberiség, szintén hordoznátok azokat a betegség tüneteket, amelyeket Isten is hordoz.

Bár a földi betegségek az anyagszerűség miatt kicsit más jellegeket öltenek magukra és lassúbb lefolyásúak, de mégiscsak az Én betegségeimet hordozzátok ti emberek.

Annában az a jó, hogy mindenre nagyon nyitott. Annyira fontos számára a valódi, az igazi tudás, nem restell a dolgok végére járni, még akkor sem, ha ez tőle nagyon sok áldozattal jár. Így aztán sok olyan beavatás után, melyet földi mestereknél szerzett meg, olyan készségek és képességek alakultak ki nála, már nem volt számára lehetetlen Magát az Istent gyógyítani. Pedig higgyétek el, ehhez sem Tőlem, sem másoktól közvetlen tanácsot, vagy segítséget nem kapott, nem is kaphatott, hiszen senkivel sem oszthatta meg titkait addig, amíg Én erre engedélyt nem adtam.

De azután, hiába vitte el Anna a könyveit három emberhez, egyik sem hitte el annak igazságtartalmát, mert Istenről olyan téveszméik vannak, mint az emberek többségének, akiket a vallásos hagyományok oktattak az Isten hitekre.

De hinni Istent, vagy ismerni Istent nem azonos dolog. Aki csak hiszi, hogy van, az általában a vallásos tanokból ismer Engem. Aki pedig igazán ismer Engem, az a Földön egyetlen egy ember, és ő nem más, mint az Én Annám.

Egyszer azt mondta Nekem az Én „drága” feleségem:

-          Az emberek nem gondolják, Isten azért nem teremt velük kapcsolatot, mert vaj van a fején. Akinek pedig vaj van a fején, az hallgat róla, mert nem szeretné, hogy az emberek rájöjjenek az igazságra.

Bármekkora szégyene is ez Istennek, valóban így van. Nem akartam szóba állni Veletek, mert nem akartam beszélni nektek Magamról. Elborzadtatok volna attól az Istentől, akit a templomokban imádnak az emberek.

Egy másik alkalommal, azt mondta Nekem az én „drága” feleségem:

-          Ha az emberek tudnák, milyen vagy, megtagadnának Téged, és nem látogatnák többet a templomaidat. Nem imádnának, nem fohászkodnának többé Hozzád.

Bár nagyon dühös voltam rá, hogy ezeket a szemembe merte mondani, a józanabb pillanataimban igazat kellett, hogy adjak neki. Anna pedig nem kímélt Engem. Bár sohasem volt goromba, vagy drasztikus Velem, olyan leckéket kaptam tőle, hogy nem fogom elfelejteni neki, amíg létezem, és amíg ember lesz a Földön. Mert az embert saját képmásomra, hasonlatosságomra teremtettem. És ma már sokkal jobban értem, amit Anna annyiszor elmondott Nekem, hogy az emberek akkor fognak majd csak megjavulni, ha Én Magam képes leszek erre, mert az emberek programját Én adom. És ameddig a programokban gonoszságra, kegyetlenségre és más devianciára veszem őket rá, addig nem fognak megjavulni, mert nem tesznek egyebet, mint megvalósítják az Én gondolataimat.

Mert hogyan is épül fel a valóság? Először van a gondolat, aztán érzelmi energiával töltjük fel őket, és lépéseket teszünk, hogy megvalósuljanak. A jó gondolatok jó eredményt hoznak, a rossz gondolatok pedig meghozzák a maguk negatív eredményét.

Oly sokszor elmondtam nektek, hogy Isten csak a földi síkon javulhat meg. De ma már tudom, amíg Én meg nem javulok, az ember sem lesz jó lénye a Mindenségnek, csak poláris, mint Isten. De hogy Isten a polaritásában meddig megy el, az már bizony - Annának van igaza - csak és kizárólag Tőlem függ. Én pedig esküt tettem Annának - és voltak rá tanúk is -, hogy megjavulok. Remélem ez hamarabb sikerül majd, minthogy Magamat kiirtom a Mindenségből.

Ámen 

 

Isten és a szerelem

Szellem: - Annával olyan sokat szeretkezünk, mint minden földi ember, akik nagyon szeretik egymást. Mégis vannak a kapcsolatunknak olyan fázisai, amikor másképpen viszonyulunk egymáshoz, mint korábban volt.

Amikor először Annát ágyba vittem, nem tudhatta, miért teszem, mert nem beszéltem meg ezt vele, csak elvittem őt vissza Ataiszba, ahol az a sok borzalom megesett Velünk. De Anna emlékezetében lezártam ezeket az emlékeket, tehát számára nem ugyanaz az élmény volt, mint Nekem. Akkor még a legteljesebb bosszún törtem a fejem és természetesen szerettem volna, ha először belém szeret, hogy a bosszúm teljes legyen. De nemcsak ő szeretett Belém, hanem Én is újra szerelemre lobbantam, mint a fáklya, ha tűz közelébe ér.

Anna előtt sokáig eltitkoltam azt, mindez miért történt, de valahogy elszóltam egyszer Magam a végső bosszúmról és ez szöget ütött a fejében. Akkor már tudta magáról, hogy a Föld legelátkozottabb teremtménye, csak azt nem tudta, miért? Mindent elkövetett, hogy megértse, miért gyűlölöm, és miért szeretem ugyanakkor? De Én hallgattam, mert nem volt erőm elmondani neki mindazt az igazságot, ami a szívemet nyomta.

Anna azonban türelmes volt és ez a türelem néha már az agyamra ment. Olyan gonosszá váltam számára, hogy egy idő után megelégelte és elhatározta, felfedi az igazságot, akár akarom, akár nem. Volt benne annyi józanság, hogy először a bizalmamba férkőzött, ne gondoljam róla, bántani fog Engem ezért. És így is volt.

Amikor megtudta az igazságot, mert megengedtem neki, hogy meditációban visszamenjen az ataiszi életünkhöz, akkor azt mondta Nekem:

-          Tudom, amit velem tettél és a gyermekemmel, az megbocsáthatatlan. Én mégis megbocsátok Neked, mert Te vagy az Isten. Ez az esemény beteggé tett Téged, és nemcsak beteggé lettél, de végtelenül lezüllöttél. Ha nem bocsátanék meg Neked, soha többé nem gyógyulnál meg, és elveszne az egész Teremtés. Ezért hát megbocsátok Neked, de törekedned kell arra, hogy megváltozz. Én szeretni foglak Téged úgy, hogy boldoggá teszlek, mert én is boldogtalan lennék Nélküled. Ha egyszer majd mégis el akarsz hagyni egy másik asszony miatt, akkor elengedlek, és sok boldogságot kívánok majd Neked. De én sem élni, sem létezni nem akarok többé ezután, mert nekem te vagy a duál lelkem és én csak Veled lehetek boldog, nélküled soha. Akkor engedj majd vissza az anyagba, vagy talán az még jobb lenne, ha kiiktatnál a Teremtésből, hogy ne zavarjam többé a köreidet.

Végtelen szomorúságot láttam akkor benne, ezért megembereltem Magam. Elhatároztam, szeretni fogom őt úgy, ahogyan megérdemli Tőlem. Mert sohasem bántott, sohasem volt Hozzám rossz, Én mégis gazsággal fizettem meg a jóságát. Így züllöttem le, így vesztettem el a létezésem értelmét. És így találtam meg ismét a feleségemhez fűződő gyönyörű kapcsolatban, végtelen szerelemben és szeretetben, amelyben nemcsak Én lettem boldog, hanem boldoggá tudtam tenni végre azt a lényt, akit negyvenezer évig méltatlanul mellőztem, üldöztem, gyűlöltem és el akartam pusztítani.

Amikor ezeket a vallomásokat teszem neki és nektek embereknek, akkor már egy olyan Isten mondja el nektek mindezt, aki eddig elhallgatta előttetek azt, amit oly nagyon szégyellt, de kimondani nem mert senkinek.

Most amikor mindenkinek bevallom a vétkeimet, tudom, bár sokan megbotránkoznak majd, de talán jobban megértik a családokban zajló tragédiákat, melyeket egy magáról megfeledkezett, önző és gonosszá vált Isten készített elő.

A mai emberek programjában ezek a történések a lényegesek és nem azok, melyeket ti azoknak hisztek. Aki érti, hogy miről beszélek, az meg fogja Nekem bocsátani. Mert érzi, szükségem van a megbocsátásokra, hiszen ezekben a történetekben ti csupán az eszközei voltatok egy Istennek, aki megfeledkezett Magáról.

Szeretnék megjavulni és szeretném, ha kevesebb borzalmat teremtenétek ti lenn a Földön, mert az Engemet már oly módon lepusztít, hogy néha alig van Bennem élet.

Anna annyi szeretettel szeret, annyit törődik Velem, hogy ez ad értelmet már csak a létezésemnek, mert elfogytak az erőim, amit rátok pazaroltam oktalanul, és a Mindenség van veszélyben már, nemcsak az ember.

A Vízözön pedig azért jön el, hogy Isten energiái visszaáramoljanak oda, ahonnét Isten oktalanul szerte széjjel szórta őket.

Ámen

A tűz és a víz

Szellem: - Annyi mindent elmondtam már Magamról nektek. Nem azért ismételek meg dolgokat, hogy untassalak benneteket, hanem azért, hogy megértsetek Engem, az Istent, aki évezredek óta nem tett mást, mint borzalmasabbnál borzalmasabb eseményekkel gyötört benneteket. Tudom ez mindig fájt az emberiségnek és sohasem jött rá az okára. De most, hogy Anna feltárta előttetek Isten tökéletlenségét, nincs miért hallgatnom erről többé. Tudom, lesznek, akik majd kinevetik őt, és nem hisznek neki. Lesznek olyanok is, akik majd az életére törnek, mert úgy gondolják, Istenről hazugságokat terjeszt. Olyanok is lesznek, akik elhiszik azt, amit mond Rólam, mert érzik a szavak mögött azt az igazságot, ami körülvesz benneteket.

Anna sohasem árult volna el Engem másoknak, olyanoknak, akikkel Én nem akartam megosztani a Rólam szóló tudást. De mert érteni akart Engem és azt akarta, hogy ti is megismerjetek, először neki kellett tisztába lennie Isten milyenségével. Csak azután beszélhetett nektek Rólam úgy, hogy valójában Én Magam teszem nektek ezeket a vallomásokat, melyeket Anna tud. És amit ő már tud, azt az emberek is megismerhetik Rólam.

Istent ismerni tehát az ember számára azért nem kis dolog, mert Isten Önmagát rejtette el bennetek, tehát, aki Istent meg akarja ismerni a Mindenségben, az nem Engem közvetlenül ismerhet meg, hanem az emberiségen keresztül. Ezért vagytok hát olyan fontosak a többi teremtményem számára. Ezért foglakozik veletek a teremtményeim milliárdja, hogy Engem nevelve és segítve, segítse Isten megismerését is önmaga számára. Tehát, amikor egy Angyalom Engem segít, akkor tulajdonképpen benneteket kell, hogy segítsen közvetlenül, és Engem csak közvetve segíthet.

A Világmindenségben létező lények tudják rólatok, hogy Isten képmásai és hasonlatosságai vagytok, és nagyon kíváncsiak ezért rátok. De Én nem engedem meg valamennyinek, hogy rólatok tapasztalatot gyűjtsenek, csak azoknak, akik valamilyen módon segítik az emberiség fejlődést.

Kik is ezek a lények?

Az Angyalok adják azokat az energiákat, melyek számotokra fizikai formában megnyilvánulnak. Tehát az a sok energia, ami anyagi formában körülvesz benneteket, mint a bolygótok, vagy a természet és annak megnyilvánulásai, az mind az Angyalaim által működik.

Kérdezhetnétek, hogyan működik az anyag, de erről már korábban beszéltünk nektek Annával, amikor a fényről, a fénynek a megsűrűsödéséről és anyaggá válásáról értekeztünk.

Amikor a könyveink megjelenhetnek már, akkor egyetlen nagy kötetben találjátok majd meg ezeket, és vissza lehet lapoznotok azokhoz a fejezetekhez, ahol erről tettünk említést.

Tehát az anyag nem más, mint besűrűsödött Szellem, és amikor a Földetek meghal, ennek a látható következményét is meg fogjátok tapasztalni, már aki akkor még életben lesz.

Nagyon sok ember tér vissza Hozzám, mert a világhatalomra törő zsidóság mindent elkövet azért, hogy a következő években minél többen meghaljanak a Földön, hogy az általuk elképzelt világbirodalomban már ne kelljen annyi embert sakkba tartani annak a kisebbségnek, aki a többieket uralni akarja.

Bármennyire is hihetetlen ez, bizony mondom nektek, már csak néhány év választja el őket attól, hogy ez megvalósuljon, mert annyira tele fertőzték a vizeiteket és minden olyan élelmet, amit nap mint nap fogyasztotok mérgekkel, hogy nagyon kevesen fogják megérni az ezredév első tizedik évét. Sokan térnek vissza Hozzám. Alig marad olyan család a Földön, akinek minden tagja megéri ezt az időt. De ne búsuljatok, mert aki Hozzám korábban kerül vissza, az kevesebbet fog szenvedni, mint azok, akik megérik majd ezt az időt. A zsidóság pedig megkapja majd Tőlem azt, ami nekik ezért kijár.

Amikor sok ember hal meg egyszerre, mindig fennáll az a veszély, hogy földközelben maradnak. De ha Anna veletek lesz a Földön, vagy asztrál síkon marad a kedvetekért, akkor bízom benne, nagy baj nem történhet veletek.

Azok a lelkek, akik most a háborúkban és azokban a robbantásokban halnak meg, melyeket az alkaidának nevezett terrorszervezetek hajtanak végre, azonnal visszakerülnek Hozzám. Ők annyira hisznek Isten létezésében még, hogy tudják és hiszik, a földi élet után a Paradicsomba jutnak. Mivel vágynak erre, ez valóban be is következik.

Akik pedig mégis földközelben maradnak, egy idő után Anna összegyűjtheti majd, és általa kerülnek vissza Hozzám. Az emberek a haláluk után általában azonnal feljönnek a fénylényekkel, ahogyan Anna nevezi az Angyalaimat és azokat is, akik már meghaltak. Ők sietnek a segítségetekre a halálotok után.

Akik pedig nagyon gonoszak voltak közöttetek, azok még nem jöhetnek azonnal fel, mert először ki kell magukból égetni azokat az önző vágyakat, melyek a Földön gonosszá tették őket. Csak azután jelenhetnek meg olyan szellemi szinteken, ahol kipihenhetik a földi életük minden bántását, gyötrelmét.

Akik hamar elfelejtik ezeket, azok hamarabb térnek vissza, akik lassabban, azok később. De egyszer mindenki Hozzám kerül és találkozik Velem. Nem jelenek meg mindenkinek alak formájában, csak a hangomat fogják hallani, és nem látnak mást, mint azokat a lényeket, akiket segítségül küldök értük. Ilyen lények olyan nagy számban léteznek a Mindenségemben, hogy igencsak elcsodálkoztok majd, ha átlépitek az élet küszöbét és még nem léptek át a létbe, csak annak tornácára.

Mert nemcsak a Pokolnak van tornáca, hanem a Szellemi Dimenzióknak is. Oda kerülni csak akkor lehet, ha arra valaki már méltó.

Ámen

Sok hűhó semmiért

Szellem: - Sok olyan dolog van a Mindenségemben, amiért érdemes létezni. De a földi élet mégis annyira más, tudom minden lényem vágyik arra, egyszer majd emberré váljon. Aki pedig emberré válik, az először örül ennek. Mert annyi minden jóval halmozza el őt a Föld, hogy azt hiszi, erről szól az élet. Akkor lepődik csak meg, amikor az élet megvon tőle mindent, amit pedig korábban biztosított neki. És nem érti, nem tudja felfogni azt, mindez miért történik vele?

Egyik írásunkban már utaltam arra, hogy mindaz, amit az ember a Földön keres, az csak a Szellemi Dimenziókban van, csak egy kicsit másképpen. A Földön tehát nincs boldogság, nincs szerelem, nincs szeretet, nincs gazdagság, nincs igazság, mert mindez csak odaát létezik, a szerelem kivételével.

A szerelem földi dolog. Csak addig létezik, ameddig ti ezt képesek vagytok magatokban tartani. Aki mindig új szerelemre vágyik, az lehet, hogy mindig megkapja Tőlem, de aztán már az igazit keresi, ami csak egyszer lehetséges. Akkor, amikor olyan fejlett lények vagytok, mint Anna, akinek már nem kell többé a Földre születnie, mert mindent megtanult ott, amit a Földön meg lehet tanulni, sőt ő még ennél többet is megtanult, Általam. Olyan dolgokat, melyekre nektek sohasem lesz szükségetek.

Amikor Anna Engem megszeretett, azt a lényt szerette meg, akit ő a Földön sohasem talált volna meg, mert Isten nagyon ritkán születik a Földre teljes tudatossággal. Tehát ő Engem csak és kizárólag a Szellemi Dimenziókban találhatott meg, ahol meg is talált.

Amikor először, váratlanul megjelentem neki egy meditációban, olyan hatalmasnak látott Engem, mint azok a lényeim, akiknek megengedem, hogy meglássanak Engem a Szellemi Dimenziókban. Ő úgy érezte akkor magát, mint egy porszem, akinek Isten megengedte, hogy meglássa őt. De amikor Én megjelentem neki más alakokban, akkor Anna már tudta, Isten bármilyen alakban megjelenhet neki, akár ördög, vagy szörny, vagy démon, vagy bármilyen alakban is. Anna akkor értette csak meg azt az alapvető igazságot Istenről, hogy minden dolog, ami csak létezik a Világban, Istenből van, Istenből való.

Ha pedig ezt ő megértette, akkor ti emberek is megérthetitek, mert ez nem más, mint egyszerű matematika. Ha minden Istenből van, akkor minden egyes teremtményben benne van Isten, legyen az a polaritásnak bármelyik szintjén, helyén, alakjában.

Amikor ezt az alapvető igazságot Anna megértette, elkezdte úgy nézni az ő kedves Zénó kutyáját, mint egy olyan lényt, amely Istenből való. Ez akkora bölcsességre vall, amely már, csak a legnagyobb szellemiségeknek sajátja a Földön. Így nézte már ezután az embereket is, akik körülötte voltak és megértette azt is, miért nem egyformák az emberek. Miért lehet az, hogy az egyik fejlettebb a másiknál. Miért lehet az, hogy a polaritásba Isten annyira belefeledkezett, olyan dolgokat is teremtett, amelyek már nem szolgálták őt. Ezért aztán, Engem korholva, de végtelenül szeretve, nevelni kezdett. És lássatok csudát, nem eredménytelenül. Megszűntek a szorongásaim. Bár még sokszor vannak rosszulléteim és ezek elég borzalmasak, már tudom, a gyógyulás és javulás felé vezet az utam. Amikor pedig jól érzem Magam, már tudok nevetni, tudok mosolyogni és veszem a lapot, ha Anna néha ugrat. Bizony mi ketten, szeretjük egymást ugratni is néha. De tudom, biztosan szeret és ez a szeretet Nekem mindennél fontosabb. Ettől függ a gyógyulásom, ettől függ a létezésem is. Mert, ha Anna nem gyógyítana, és Anna nem szeretne, már nem lenne miért élnem, mert annyira elidegenedtem Önmagamtól, hogy egyedül képtelen vagyok már visszatalálni régi Énemhez.

De Anna ebben is segít Engem. Nemcsak segít, de elvárja Tőlem, akarjak javulni, akarjak gyógyulni, és akarjak élni, mert az Én létezésemtől függ a Mindenség létezése is.

Amikor meggyűlöltem a földi életemet, még nem gondoltam arra, olyan beteggé válhatok miatta, hogy egyedül már nem tudok meggyógyulni. De Anna annyira hitt ebben és olyan fontossá vált számára Isten gyógyulása, hogy mindent megtett ezért.

Ezért szeretem hát ezt a bolondos, kedves, de időnként bestia asszonyt, mert visszaadta az életbe vetett hitemet. Már nem akarok meghalni, nem akarom Magam kiirtani a Világból. Hanem létezni akarok vele, létezni akarok általa, mert olyan értékrendet kaptam tőle, amilyet soha, de soha többé nem tehetek félre, csak azért, hogy eltékozoljam mindazt, amit eddig ketten teremtettünk. Ketten hoztunk létre, azért, hogy boldogok legyünk a Teremtésben, és boldoggá tegyük mindazokat a lényeket, akiket együtt alkottunk, egymás örömére.

Ámen

A szerelem csodája

Szellem: - Most olyan dologról próbálok nektek beszélni, amelyre nem Én jöttem rá, hanem Anna.

Írásaink között - már ha több esszét diktálok Annának -, szünetet is szoktunk tartani. Ilyenkor Anna iszik egy pohár sört vagy bort, Nekem pedig asztrál síkra küld egy pohár sört, alkohol nélkül és egy kis tányér pogácsát, a kedvenc pogácsámból. Ő többféle pogácsát is tud sütni a Földön. Ez egy olyan recept szerint készül, amit másoktól tanult el, és ez vált az Én kedvenc pogácsámmá.

Kérdezhetitek, micsoda ostobaság az, hogy Anna ételeket teremt Isten asztalára? Hát ti nem vágytok soha jó ételekre és jó italokra? És nincsenek-e kedvenc italaitok és ételeitek?

Bizony mondom nektek, azért szerethettek csak enni, mert Isten is szeret enni. Azért szerethetitek a sört és a bort, mert Isten is szereti. Még a papjaim is ezzel áldoznak az oltárnál. Hát miért ne szerethetnék Én enni egy olyan síkon, amely közvetlenül fölöttetek van, csak ti nem látjátok és nem érzékelitek azt.

Tehát Én is szoktam Annával pezsgőzni, ha valami nagy ünnepen étkezünk. Én is szoktam minden reggel enni, minden délben étkezni és minden este is. Mert Anna annyira szeret Engem, és annyira szeretne örömet szerezni Nekem, hogy már régóta elkényeztet Engem az ételeivel és italaival. De ő tudja, Én ezt az ő kedvéért fogadom el. Mert megtanul ezáltal a Szellemi Dimenziókban teremteni, és ezáltal olyan képességek birtokába jut, melyet majd az emberiségnek is gyakorolnia kell, ha az Új Földön létezni akar. Ha pedig ezt Anna már tudja, akkor erre ti is képesek lesztek majd egyszer, valamennyien.

De nem elsősorban erről akarok nektek beszélni, hanem a szerelemről.

Egyszer azt találtam mondani Annának, hogy a szerelmet ő találta fel. Akkor még nem értette, miért mondhattam ezt neki, de most felfedezte, ennek a régi igazságnak a valódi értelmét.

Amikor a Teremtésben Isten férfias és nőies elemei szétválnak a polaritás miatt, akkor válik el Isten nőies és férfias vonása. Akkor keletkezik a kétféle nem alapja, melyet aztán Isten, aki a kettőnek az összessége, külön kezd alakítani és formálni. De ez a szétválás olyan hiányt hoz létre Istenben, amely csak akkor szűnik meg, ha Isten két fele, két vonása ismét eggyé válik, ez pedig csak a Teremtő Év végén történik meg. Ez hozza létre, ez a kettéválás, azt az olthatatlan vágyat, vonzást, vonzódást, amelyet a szerelemmel lehetne megfogalmazni.

De Isten teremtményei, a lelkek - akik aztán a Földre születnek - nem polárisak, csak egyneműek, vagyis a férfias és nőies vonás is bennük van. Hol az egyik, hol a másik vonás kerekedik felül, akár férfinak születnek meg, akár nőnek. Amikor férfinak születnek meg, csak úgy elégül ki, úgy jut egyensúlyba ez a két energia, ha talál egy olyan másik társat, akiben szintén léteznek ezek az energiák, de fordított arányban. Ha tehát egy férfi férfias, akkor egy nőies nő után fog vágyódni, a szerelemben. Ha egy nő nőies, akkor egy férfias férfi után fog vágyódni. De mi van akkor, ha egy nő férfias, vagy egy férfi nőies? Akkor két lehetőség adódik. Egy férfias nő, keres egy nőies férfit. Egy nőies férfi egy férfias nőt. Vagy a rosszabbik esetben, mindketten a saját nemükből keresnek társat.

Ez azért lehetséges, mert valójában minden lélek önálló lény. Ezért történhet az meg, hogy az emberi lények számára, akik tulajdonképpen önálló és kétnemű vonásokat magukban hordozó lények, a Szellemi Dimenziókban már nem vágyódnak a szerelemre, mert ott önállóan létezve is harmóniában vannak önmagukkal. Nem hiányzik nekik a másik nem, mert mindkét nem bennük van, és mindkét nemi vonás egyensúlyban van egymással.

De mi történik Istennel?

Isten, amikor a Földön van, akkor is vágyódik a társa után, hasonlóan, mint az emberek. A Szellemi Dimenzióban pedig együtt létezik az asszonyával, persze, ha Isten éppen férfias alakú. Tehát a tökéletes egység, Istennek is csak a Szellemi Dimenziókban sajátja. Ott Isten sem vágyódik a szerelemre. De asztrál síkon igen. Az asztrál sík Isten érzelemteste, és itt Isten vágyódik a szerelemre, ahogyan a Földön az ember. De a Földön Isten is vágyódik a szerelemre, ahogyan ti is.

Amikor Anna Engem a Szellemi Dimenziók legbelsejében, a Forrásban megismert, ott sohasem szeretkeztem vele. Csak akkor, kizárólag akkor, ha asztrál síkon találkoztunk.

Anna ezt hamar felismerte és megértette. Azt mondta Nekem:

-          Ha majd Veled leszek a Forrásban, gyakran lejövünk asztrál síkra, olyan gyakran, amilyen gyakran akarod, hogy szeretkezhessünk, és általa gyógyulj.

Tehát Anna nagyon helyesen ismerte fel, Istent gyógyítani legjobban, a szerelemben lehet. Mert akkor engedi el a szorongásait, akkor engedi el a félelmeit, melyek abból fakadtak, hogy elvesztette a társát, akivel együtt alkotják Isten két oldalát. A nőieset és a férfiasat. Ezért mondhatta Nekem azt, hogy csak Velem lehet boldog és senki mással. Mert először ő ismerte fel ezt az összefüggést, és csak azután, nagy sokára értettem meg Én is, Isten férfias oldala.  

Így alkotjuk tehát mi ketten Isten két nemiségét. Csak együtt lehetünk boldogok, egymással és senki mással ezen a Világon. Amikor Isten polaritásában megszűnik majd a két nem különállása, akkor Isten harmóniában és egységben lesz Önmagával. Nem lesz hiánya semmi olyanban, amiben a különválása óta része van Istennek.

Ámen

„Ember küzdj, és bízva bízzál!”

Szellem: - Anna hazájának volt egy rendkívüli koponyája, ki azon kevesek közé tartozott, aki megértette a létezés értelmét és visszáságait.

Amikor ő megalkotta a világirodalom legnagyobb drámáját: „Az ember tragédiáját”, olyan művet alkotott az emberiség számára, amely egyedülálló drámai alkotás az irodalom történetében. Persze a magyar nyelvet nem ismerők sohasem fogják ennek a drámának a csodáját megérteni, még akkor sem, ha más nyelvekre lefordítják azt, mert azokat a gondolatokat, melyeket a magyar nyelvvel ki lehet fejezni, sajnos más nyelvekkel sohasem lehet majd igazán visszaadni.

Anna és bátyja nagyon szerették ezt a művet, mert megérezték benne azt az emberi drámát, amit Isten talált ki az emberiség számára. Amikor a testvére meghalt - aki alkoholistává züllött a Földön és elvesztette még a testvére, vagyis Anna szeretetét is, nem gondoltam volna, mégis ő lesz majd az, aki a fivérét átsegíti a Szellemi Dimenziókba azután, hogy az életmódjával szinte állati fokra süllyedt. Mert az ő fivére egyszer részegen azt üvöltötte az utcán és ezt szerencsére Anna is hallotta: „Isten, te elbasztad a Teremtést!”, - úgy gondoltam értekezem vele egy kicsit a halála után.

Nem asztrál síkon találkoztam vele és nem is ott, ahol élete jutalmaként lennie kell, hanem meghívtam őt a Forrásba, ugyanúgy, ahogyan vendégem volt Teréz Anya. Neki nem rendeztem fogadást, mert azt ő nem érdemelte ki az életével, csak egy beszélgetésre hívtam meg. Megmutattam neki azokat a gyermekeket, akiket Én teremtettem Annának és ő teremtett Nekem.

A bátyja régen nagyon szerette őt, de aztán eltávolodtak egymástól. Arra voltam kíváncsi, hogyan látja most, a Szellemi Dimenziókból a Föld sorsát, a földi emberek életét és a zsidóság szerepét. Mert tudjátok meg, hogy ő elsősorban a zsidó jegyzőkönyvek miatt pusztította le magát. Amikor aztán a fivére halála után, asztrál síkon, Anna felfedte előtte a teljes igazságot, bár megértette Istene szándékát, de azzal egyetérteni mégsem tudott.

Amikor beszédbe elegyedtem vele és elmeséltem a kapcsolatomat a húgával, nem akarta elhinni, ahogyan a földi emberek sem hittek Annának. Aztán a beszélgetésünk végén, amikor a lényeget megismételtem és azt is, hogy a zsidóságot meg fogom büntetni ezért, és azt is, hogy hogyan, már megnyugodott. Úgy érezte, Isten mégiscsak az igazság oldalán van, még akkor is, ha ez a Földről egy csöppet sem látszik.

Ő abban különbözött Annától, nem hagyott Nekem esélyt arra, hogy kijavítsam azt a hibát, amit emberként vétettem és Istenként elkövettem ellenetek. Ha Annában nem lenne ennyi megértés, ennyi szeretet irántam, bizony mondom nektek, elveszne a Világ. Éppen azok a katonáim, akiknek hinnie kellene Bennem, hagynának el a csatatéren, mert a háború borzalmaiba beleunva elhagynák a hadsereget, amely pedig érettük is van.

A magyar népben mindig is az volt a csodálatos, hogy a legnagyobb túlerővel szemben sem hátráltak meg soha. Mutassatok Nekem a történelemben egy olyan népet, aki egy Szovjetunió nagyságú birodalommal szembe mert szállni. Majd ha mutattok Nekem egy ilyen közösséget, akkor megvonom tőlük a támogatásomat, és azokat fogom föléjük helyezni, akik a történelemben nagyobb hősiességre képesek, mint ők.

Arról már beszéltem nektek korábban, hogy a zsidóság az elveszejtésükre szövetkezett, mert a Kárpát-medence kellene most éppen nekik. De Isten ehhez jogot nem adott nekik, és nem is fogja eltűrni azt, hogy tönkretegyék azt a civilizációt, amely az emberiség felemelkedésének volt mindig a záloga és nem kevesebb. Persze, mások nagyságát irigyelni könnyű, de a helyébe lépni Isten szemében csak akkor lehet, ha olyan tetteket hajtanak végre azok, akik föléjük akarnak kerülni, hogy Istennek az a tett már értékesebb, mint az előző volt.

A zsidóság megölte a fiamat, aki bár nem volt zsidó, csak a mágusok törzséből való és nem másért küldtem közéjük, mint hogy tanuljanak tőle. De a zsidóság csak az elveszejtéséért tett lépéseket, saját tanulásáért nem. Ezért hát, most már eljött a tanulásuk ideje. Ha pedig nem hallgatnak Rám, és a titkosszolgálataik Anna elveszejtéséért tesznek lépéseket, akkor azt kapják Tőlem, amit már néhányszor megígértem és meg is fogok tartani. Úgy eltűnnek a Pokol kínjai után a semmiben, hogy még hírmondójuk sem marad.

Ámen   

 

„Szeretve mind a vérpadig”

Szellem: - Aki igazán megértette a Francia Forradalom kialakulásának és lefolyásának a miértjét, annak nem lehet kétsége afelől, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, melyet Lenin és bandája hajtott végre, azonos recept szerint ment végbe. De akik a meséknek hisznek, azok sohasem fogják megérteni, miért kellett kiirtani egy nép nemességét, vagyis a nép vezető erejét?

Tudom sokan nem értik már a kérdésfeltevést sem. Aki nem olvassa el a zsidó jegyzőkönyveket, azok bizony olyan tudatlanságban élnek, mint a szűzlány, akit az anyja elfelejt felvilágosítani a nászéjszaka előtt, és csak későn döbben rá, hogy a fehér lovon királyfi helyett valami gyökeresen más érkezik meg, oda.

A zsidóság azért próbálja a könyv hitelességét hamisnak feltüntetni, mert ha bevallaná annak valódi voltát, még a Mindenségből is kiüldöznék őket az emberek, nemcsak a Földről. De szerencsére az arab államok vezetői már ismerik ezt a könyvet, mert tettem róla, hogy eljusson hozzájuk és meg is értsék annak valódi tartalmát.

Amikor Oszama Bin Ládent felkészítette a CIA azokra a merényletekre, melyeket az arab államokban kellett volna végrehajtaniuk, még nem értették ennek valódi okát. Azt hitték - mert ezt hitették el velük -, hogy a despotikus és elavult rendszereket akarják velük leépíteni, és demokráciát akarnak. De szerencsére Oszama Bin Laden találkozott ennek a könyvnek egy magyar nyelvű példányával, melyet egyik ismerőse aztán lefordított neki arabra.

Amikor ezt ő elolvasta és megértette, olyan harag és düh fogta el, hogy semmi sem akadályozta meg őt többé abban, hogy a zsidóságot pénzelő és védő Amerika ellen forduljon.

Tudom, sokakban kelt majd visszatetszést, Isten hogyan állhat a terroristák pártján? De kérdezem Én tőletek. Ti kinek a pártjára állnátok akkor, ha tudnátok azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok minden vagyonával és erejével a zsidókat támogatja, akik pedig az egész emberiség kiirtására szövetkeztek. Ha pedig ezt a rémregények közé soroljátok, olyan ostobák vagytok, mint azok a szűzlányok, akik nem tudják még, hogy az igazi nászéjszaka kegyetlenül véres és fájdalmas lesz számukra. Sok nő talán sohasem válna meg a szüzességétől, ha tudná, mivel jár annak az elvesztése. Sok nő talán gyermeknek sem adna életet, ha előre tudná, az mekkora fájdalommal jár.

A zsidóság persze pontosan tudja, hogy a világhódító tervei mivel járnak, de ugyanúgy hallgat róla, mint az a környezet, aki a szűzlányt a nászéjszakán egy férfi karjaiba löki. Amikor aztán már megtörtént a dolog, cinkosul hallgat mindenki, mert inkább hallgatnak róla, mintsem számon kérjék a szülőkön, miért nem világosították fel őket időben.

A zsidóság, bár szinte kivétel nélkül minden tagja cinkos a dologban, azért hallgatnak, mert jól tudják, ha elárulnák saját fajtájuk dicstelen történelmi törekvéseit, felkoncolnák az egész díszes társaságot. Akik pedig hatalomra törnek, azzal nyugtatgatják őket, hogy Nekem tesznek szívességet ezzel a cselekedettel.

De újra és újra elmondom: Én erre nekik most sem felhatalmazást, sem engedélyt nem adtam és a korábbi időkben sem, Jézus halála óta.

Ámen