1. rész

Amikor megnyílnak Isten csatornái

Szellem: - A memóriám felfrissítése és a ti tájékoztatásotok érdekében még egyszer beszélnem kell Atlantiszról, amely az emberiség számára olyan tapasztalatokat adott, melyek csak nagyon ritkán fordultak elő az emberiségnek nevezett teremtményem létezésében. Szándékosan nem használom az élet szót, mert a létezés sokkal jobban kifejezi azt a történést, amely minden létező számára adott, akit Isten egy Világévben megteremt, hogy aztán a Világév végén összegyűjtve a tapasztalatokat visszahelyezzen oda elméjébe, ahol mindig voltak és lesznek Istennek emlékei a Teremtésekről, melyek korábban már megtörténtek.

Az ezoterikus irodalom gyakran használja azt a fogalmat: Egy Teremtési Fázis. Ez valójában azt az időszakot jelöli, amely Istennek az öntudatnál levését jelenti.

Ahogyan ti emberek is alusztok azért, hogy regenerálódni tudjon a testetek, Isten Maga is elmegy aludni egy Világév végén, amely azt is jelenti a számára, hogy bizonyos ideig öntudatánál van, bizonyos ideig nincs öntudatánál, ahogyan az ember is.

Az emberiség oly mértékben a hasonmásom lett - és erről már sokat beszéltem nektek azért, hogy megértsétek a jelentőségeteket a Mindenségben -, hogy aki reggel felkel és este lefekszik, az ugyanúgy tesz nap mint nap, ahogyan Isten Maga is tesz a Világév befejeztével. Ez a sötétségnek olyan foka, amikor sehol sincs fény, amely megvilágítaná a Mindenséget.

Annának van egy földi barátja, aki pontosan leírta a fény formáját, amelyről Anna később, amikor már megvoltak ehhez az ezoterikus tudásának az elemei, megállapította, úgy néznek ki, mint az emberek csakrái. Ez olyan szellemi képességekre vall, amely kiemeli őt a hétköznapiságból, de bár külsejében még mindig hétköznapi maradt, szellemiségében fényévekkel megelőzte kortársait, vagyis benneteket, embereket.

Azért küldtem ezt a nagy koponyát a közelébe, hogy Anna hatására egy olyan kísérletezésbe fogjon, amely az emberiség számára megteremti a következő Világév Fázis fizikai tudásának alapjait. Ez a férfiú olyan szerény ember, mint Anna, aki sohasem fog kérkedni óriási felfedezésével, mert pontosan tudja annak jelentőségét. És azt is, hogy a Föld országainak katonai vezetői lennének az elsők, akik kihasználva ezt a tudást, olyan szerkezeteket építenének, amelyek a térben tudnak közlekedni, és akkor megtörténhetne az a katasztrófa, amelyet szeretnék elkerülni, hogy beleártva magatokat a történelem menetébe, megváltoztatnátok benne olyan dolgokat, melyeket Isten nem szeretne, ha megváltoztatnátok. De ennek jelentőségét Anna is felismerte, és ő azt szeretné, ha ezt a tudást az emberiség jótékony célokra használná fel, ahogyan minden olyan találmányt, amely benneteket szolgál.

Amikor a Vízözön bekövetkezik majd, azok, akik a maradék emberiséget ki fogják menteni a kataklizmából - ahogyan ez mindig történni szokott -, átmentik az emberiség számára a legfontosabb tudást, melyet önállóan, segítség nélkül, az emberiség maga talált meg. De mert ez olyan tudást jelent, amely veszélybe sodorhatna benneteket, Isten nem engedélyezi a használatát, hanem a felfedezéseket rögzíti a Mindenségben valahol, hogyha mégis szükséges lenne valamiért a használata, az emberiség újra hozzáférhessen ehhez. Ilyen tudás volt az atombomba is, amelyet már az Atlantisziak is ismertek, de ők tudva ennek káros hatását, soha de soha nem használták fel, még akkor sem, amikor a fekete mágia már a kezében tartotta az egész Föld irányítását. Most, amikor ez a dolog megismétlődött, Isten kénytelen megint a tudást rögzíteni. Mert ti felhasználtátok ugyan ezt a tudást, de az első kísérletek után csupán ilyen eszközöket készítettetek egymás elrettentésére, de szerencsére azután lemondtatok ezek felhasználásról.

Ha azt az atombomba mennyiséget felhasználnátok, amely most a rendelkezésetekre áll 2005-ben, akkor olyan folyamatot indíthatnátok el a Mindenségben, amely az egész - jól mondom -, az egész Mindenséget megszüntethetné, mert olyan láncreakciót indítana el, amit senki de senki nem állíthatna meg. Nemcsak a fizikai Világok pusztulnának el, hanem Maga Isten semmisülhetne meg, mert Isten olyan lény, aki most csak és kizárólag fizikai formájában létezik a Mindenségben. Azok a Szellemi Síkok, amelyek még Isten elméjében léteznek, csupán olyanok, mint a ti gondolataitok, amelyeket nem öltötök fizikai formába.

Amikor Anna a Forrásban tartózkodik Velem, akkor itt van és nem máshol. Ezért fontos tehát, hogy az emberiség ne használja fel ezt a tudást, mert ez a Világ végét jelentené és nem kevesebbet.

Amikor majd eljönnek értetek azok a szellemi lények, akik kimentik a maradék emberiséget, elvisznek magukkal néhány olyan bombát, amely akkor a csúcstechnológiát jelenti számotokra és megőrzi valahol a Mindenségben. Ahol mindig is megőrizték az emberi tudás eredményeit, bármilyen károsak is voltak azok Rám nézve. Ha Isten nem tenné ezt, akkor újra és újra felfedezné talán emberként ezeket, és elfeledve azok káros voltát, elpusztítaná Önmagát, amely a Világ végét jelentené, minden teremtménye és Önmaga számára is.

Hitler azért nem használhatta fel ezt a tudást, mert nem lett volna gátlás benne, és akár az egész Föld pusztulását is előidézhette volna akkor, amikor ezt Isten még nem akarta. De most annyi bomba áll már a rendelkezésetekre, hogy nemcsak a Földet hoznátok lehetetlen helyzetbe általa, hanem magát a Mindenséget is.

Ilyen ártatlan lénye tehát Istennek az ember, amelyet pedig azért teremtett, hogy megossza vele a létezés örömét, ahogyan Anna szokta volt mondani. De az ember túlnőtt tudásban az Istenen, ahogyan Anna is olyan fejlett lényem lett lelkületében, amely már képes gyógyítani megbetegedett Istenét. Aki akkor már nem lesz veletek az űrhajón, hanem Velem lesz, mert már készülnek azok a tervek, amelyek az ő megsemmisítését készítik elő. Mert a zsidóság nem akar elállni attól a tervétől, hogy világhatalomhoz jusson, és minden olyan lényemet el akarja, és el fogja pusztítani, aki ennek a tervének az útjában áll. Anna pedig fő ellenségükké vált azáltal, hogy olyan tudást hordoz az elméjében, amely megakadályozhatná őket céljaik megvalósításában. Meglehet, hogy tiltásom ellenére bántani fogják őt, persze nem látványosan, mert nem szeretnék, hogy bárki is az ő tudását megismerve rájöjjön kártékony voltukra, hanem fű alatt, olyan módszerekkel, amelyekkel már élni tudnak a technikai feltételek birtokában.

Amikor Amerika fellövi az újabb és újabb űrhajóit, mindezt csak azért teszi már, hogy be tudja indítani azokat a programokat, amely az emberiség nagy részének a kiirtását tűzte ki célul azért, hogy a Földön ne legyenek mások, csak zsidó vezetők, és annyi rabszolga, aki az ő fizikai szükségleteiket meg tudja termelni és nem többet. Olyan világról, földi életről álmodoznak a vallási és politikai vezetőik, amelyet Isten nem akar, és nem akarhat. De mert már nem tudnátok megakadályozni őket ebben, ezért csak addig hagyom őket garázdálkodni, amíg ez érdekemben áll, és nem tovább. Ezzel persze a halálos ítéletüket írják alá, amelyet Isten kénytelen megtenni, bármennyire is nem akarta.

Anna sejtése, megérzése néhány év alatt beigazolódott, és amit Én Magam nem akartam elhinni, az most fizikai formát kezd ölteni. De Isten mindig az egész Mindenség érdekeit kell, hogy nézze, mert ahogyan Anna már tudja, az egész a fontos és nem a rész.

Amikor Isten beteggé vált, akkor annyi szeretetnélküliség halmozódott fel benne, amely már az egész Mindenség pusztulását is előidézhette volna, ha Anna nem emeli ki Istenét a káoszból. Aki tehát Annát bántani fogja, az a Mindenségből való kiirtását idézi elő. De mert Anna fizikai halála már nem olyan történés, amely az Én gyógyulásomat megakadályozhatná, ha ő meg is hal, Velem lesz, és az ő jelenléte, bárhol is van már a Mindenségemben, az Nekem mindennél fontosabb.

Tehát a zsidóság azzal a tűzzel játszik, amely a Mindenségből való kiirtását fogja eredményezni, nem kevesebbet. Amit Hitler elvétett, azt Isten meg fogja valósítani, de nem úgy, hogy egy másik bolygón még lehetőséget kapnak. Aki pedig zsidóként mégis életben maradhat, az már olyan fejlett lélek, aki többet nem akarhat és nem is fog zsidóként megszületni, hanem egy másik nép polgáraként, aki még képes a továbbfejődésre. De a többi és nyugodtan mondhatom a többség, a süllyesztőbe megy.

Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy Istennek le kell mondania élősdi vonásáról, mert ha nem tenné ezt, akkor úgy járna újra és újra, mint Atlantiszon, ahol kezükbe véve a hatalmat, a teljes romlását idézték elő egy olyan földi civilizációnak, amely már képessé tehette volna az emberiséget a Szellemi Dimenziókba való felemelkedésre. Akkor Isten még nem gondolta, hogy egy újabb kísérlet engedélyezése még súlyosabb következményekkel járhat a Mindenség számára, de ma már tudja ezt, és amit Isten már tud, azt fel is használja a Teremtés érdekében.

Sokszor elmondtam már nektek, az emberiség nem egyedeiben csupán, hanem egészében felelős önmagáért. De Isten sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a végtelenségig kísérletezzen valamivel, ami nem válik be. A zsidóság létrehozása tehát Istennek olyan elfuserált kísérlete volt, amelynek most, ebben a Világév Fázisban, véget kell vetni, mert ha nem tenné azt, olyan züllötté és olyan gonosszá válna, amely már Önmagát veszélyeztetné, ahogyan ezt Anna okosan meglátta, és nem hagyta szó nélkül.

De Isten Maga is olyan, mint az ember, aki nehezen tanul. És azt, aki megkritizálja őt ostobaságáért vagy valamilyen jellembeli hiányosságáért, nehezen viseli el, mert túlságosan hiú és túlságosan szereti Önmagát ahhoz, hogy egy porszem kritikája ne érintené őt érzékenyen. De Anna nemcsak megbírált Engem, helyesen, hanem megmutatta számomra a kivezető utat is, amely abból az eltorzult állapotomból kivezetett. Anna emberként olyan felismeréseket tett, amely Istennek mindennél fontosabb, hiszen ha nem hallgattam volna rá és nem követem a tanácsait, akkor már nem tudnék többé meggyógyulni, ahogyan sok ember halálát is gyógyíthatatlanná válása idézi elő.

Amikor az emberiség ennyi betegséggel küzd, akkor Istennek, muszáj elgondolkoznia Önmagán, mert ha nem tenné azt, a biztos pusztulás felé venné az útját. Hogy ez mit jelent minden teremtménye számára, azt már Isten is felfogta végre, bármilyen nehezére esett is, bármennyi fájdalmat okozott is a hiúságának.

Amikor a Földön megnyílnak Isten égi csatornái, akkor kezdetét veszi a földi élet vége, amely már a küszöbötökön van. Nem várhatok, sajnos 2012-ig, mert az amerikai kísérletek a befejező fázis felé közelednek, és ha „a nagy mű”, amely az emberiség pusztulását idézné elő, elkészül, semmi sem áll már útjába a zsidóság földi világhatalma megvalósításának, amelyet azonban Isten már nem akar, nem akarhat, mert az a végromlását okozná.

Így múlik el tehát a zsidóság dicsősége, amelyet Isten pedig olyan nagyon akart valamikor régen. Azok a kevesek akik megmenekülnek közülük, el fogják felejteni ezt, mert már olyan népekben fognak megszületni, akik nem fogják tudni, hogy a zsidóság létezett. Hogy a zsidóság egyszer valamikor a Teremtésben Isten népe volt, hanem azt tudják magukról, Isten képmásai voltak egyszer, valahol emberként.

Ezért szükséges tehát az, hogy egy Fejlődési Fázis lezárása után a teremtmények ne tudjanak mindent magukról. Azok a hajlamok, amelyek nem szolgálják Istent, ne tudjanak a felszínre törni, mert ha ez megtörténik, akkor nem halad előre a Világ, hanem körbe-körbe jár, mint az a lemez, amelyen elakad a tű, és újra és újra azt a melódia részt játsza, ahol elakadt. Isten azonban ennél okosabb kell, hogy legyen, mert ami nem szolgálja őt, ki kell, hogy vesse magából, saját érdekében.

Ámen

Második Teremtési Fázis

Szellem: - Anna emberi nagyságáról azért vagyok kénytelen újra és újra beszélni nektek, mert már annyira elromlott az értékrendetek, hogy számotokra az üresfejű sztárok, a nagyon gazdag emberek és minden olyan politikus lett értékes, aki Isten számára valójában nem az. Az ő szerepük éppen abban van, hogy negatív mintát adjanak nektek, mert az ő szerepük nem más, mint a Démoni Világ befolyása azokra, akik még fejletlenek és csak a fejlődés kezdetén tartanak. Azok a fejlett lények Isten számára, akik nem a csordával tartanak, hanem egyéni gondolkodásukkal kiemelkednek a tömegből, és az egész emberiség felemelkedéséért fáradoznak. Vannak közöttük élenjáró tudósok és olyan szellemiségek, akik a vallási tanokat terjesztik. De azokból csupán azok, akik nem az egyházak hatalmának a megerősítésén fáradoznak, hanem magának Istennek a megismerésén.

Ahogyan már elmondtam nektek sokszor, Isten poláris lény, a jó és rossz tudója, mert ha nem így lenne, akkor nem Isten lenne, hanem valamelyik teremtménye.

Amikor Anna Engem meg akar javítani, akkor ő megérti ugyan az Én poláris szerepemet, vagyis azt, hogy létre kell hoznom a Földön a polaritást, de nem akarja, közben Magam is lezülljek, és romlottá váljak. Hogy ez mégis megtörténhetett, a polaritás sajátossága. Tehát ha nemcsak eljátszom a szerepemet, mint egy jó színész, hanem Én Magam is gonosszá válok, akkor sajnos a saját és a Mindenség pusztulását idézem elő. Isten tanulása tehát kockázatos folyamat, ahogyan ti emberek is gyakran hibás gondolkodásotokkal előidézhetitek saját romlásotokat. De Anna intő szavára megértettem, lehetek jó színész, de nem lehetek romlott, mert akkor véget vetek nemcsak ennek a Világévnek, hanem a Mindenségnek is.

Tudom, kevés elme lesz képes ezt megérteni közületek, de aki megérti majd, az megérti annak a jelentőségét is, amit Anna Istenéért és értetek tett. Hiszen először értetek aggódott csupán és azután értette meg, sokkal nagyobb a baj a Mindenségben. Mert Isten Maga lett beteg, és ez a betegség vészesen előrevetítette nemcsak a földi emberek, de Isten létezésének a végét is. Amikor ő erre emberi elmével rádöbbent, olyan lépéseket tett, amelyek végül is eredményre vezettek. Az ő emberi nagyságát nem emberi mércével kell tehát mérnetek, hanem a Mindenség mércéjével. Az pedig azt mutatja, Anna felülmúlta Istenét, aki eltékozolva energiáit egy olyan lényre fecsérelte, amely nem tudott méltóvá válni önmagához. Hiszen az embernek Istenhez hasonlóvá kellett volna válnia, de e közben valójában felemésztette Istene közvetlen energiáit.

Anna még ma is gyógyít, mert amikor a Földön a gazság uralkodik közöttetek és ártatlan emberek halnak éhen, szomjan és háborúkban, akkor valójában Isteneteket pusztítjátok le. Sokszor gondolok arra, mi lenne Velem, ha nem lenne ő, a kis porszem, aki kiemelt abból a nagy bajból, amelybe oktalanságomban kerültem. Ha mindezt belátjátok, akkor azt is megértitek talán, mit jelent ő Nekem és mit jelent az emberiség számára? Nem volt a Mindenségemben még egyetlen egy olyan lélek sem, aki felülemelkedve torz Istenén, mindent elkövetett volna azért, hogy Isten meggyógyuljon és megjavuljon. Ezért mondom el hát újra és újra, hogy aki Annára kezet emel, az nem éri meg ennek a Világévnek a végét, mert kiirtom őt a Mindenségemből. Mert nemcsak Anna ellensége ő, hanem Magáé Istené. Aki pedig Isten ellensége, vagyis a Teremtőjéé, annak nincs helye a Világaimban.

Most az intéseim után szeretnék nektek még egyszer arról beszélni - csak kicsit bővebben -, amit Anna már tud, és amit ő tud, azt ti emberek is megtudhattok.

Amikor Anna valamit kérdez Tőlem, gyakran előfordul, nem, vagy alig tudok válaszolni rá, mert Én, az Isten is el kell, hogy gondolkodjam ezeken a dolgokon. A napokban azt kérdezte Tőlem:

-          Tudom-e, hogy a Szellemi Dimenziók hol vannak és hol a határuk?

Aztán azon morfondírozott el, ha Isten Maga Adam Kadmon és Adam Kadmon a látható Világ, és a látható Világ ember formájú, akkor a Szellemi Síkok ugyanúgy körülveszik Adamot, mint ahogyan az embert is körülveszi az aura, amely élteti. Persze az ember aurája Istenbe van beágyazva, de Adam Kadmon aurája a Teremtő Istenasszonyba van beágyazva. Ahogyan már beszéltem nektek róla, amikor Isten kettéválik a Mindenségben, akkor megjelenik a Megnyilvánult Isten - Adam Kadmon -, ahogyan ezt az indiai filozófia nagyon helyesen gondolja, és látensen jelen van Isten nőies oldala, amelynek energiáit használja fel Isten a Teremtésben. Isten tehát most is kettős jellegű, van egy látható és fénnyel telített férfias oldala, és van egy nem látható, energiával telített nőies oldala.

Amikor a Világévben Isten nőies oldala dominál majd, akkor a Teremtő Isten egy gyönyörű és látható Isten Asszony lesz. A férfias része lesz az, aki az energiáit átadja nőies oldalának a Teremtésben.

Amikor a Teremtésben Isten nőies és férfias oldala különvált, Isten akkor vált magányossá, de hogy ne legyen az, a fizikai síkokon megteremtette a nőkben nőies oldalát, vagyis a bibliai Évát. A biblia tehát mítoszokban tanít benneteket, de sajnos annyira szó szerint veszitek azt, hogy ezáltal el is rugaszkodtok attól a valóságtól, amely pedig létezik. Anna persze arra is rájött, gonoszságomban azt a hazugságot kezdtem terjeszteni róla, hogy gonosz és ő volt az, aki elárult Engem.

Ha megnézitek a régi mítoszokat, akár a görögöt, vagy az Arvisurák mítoszait, ahol Isten felesége Hárpia Tórem, amely a magyar nyelvben pontosan kifejezi ezt a tartalmat. De a görög mítoszokban is Héra féltékeny és gonoszságra hajlamos személyiség. Így torzítottam el tehát a valóságot és rejtettem el előletek az igazságot, hogy azt sose értsétek, és meg ne tudjátok. De Anna éles elméje elől el nem tudtam rejteni, ő hamar felismerte ezt és azt mondta Nekem:

-          Most már értem, Isten miért hallgatott, miért nem teremtett kapcsolatot az emberekkel? Mert akinek vaj van a fején, az igyekszik hallgatásba menekülni, és bűnbakot keresni, saját gonoszságának, hibáinak elfedésére.

Aki pedig Istent gonosznak tapasztalta meg, az sajnos nem tévedett. Mert Isten hiúságában, kevélységében és oktalanságában valóban gonosszá vált, mint az az ember, aki fel nem ismerve vagy elhallgatva saját hibáit, a másikra keni azt. De Isten felismerve ezeket az összefüggéseket, igazat kellett, hogy adjon Annának. És el kellett határoznia, változtat ezeken a dolgokon. Ha pedig Isten megjavul, akkor nektek embereknek is meg kell, hogy javuljatok. Aki nem akar, azt Isten kiveti Magából. Mert nem lehet, hogy olyan vágyaitokat is kielégítsem a jövőben, amelyek már nem szolgálnak Engem, és nem szolgálják a Teremtést. Lesz tehát még polaritás, de a polaritás szélsőségeit már nem engedhetem meg Magamnak és nektek sem. Ha pedig pozitív programot kaptok Tőlem a jövőben, azt nem válthatjátok gonoszságra, mert az már nem szolgál Engem.

Anna boldog, mert mindaz a küzdelem, amit Értem és értetek tett vagy átélt, nem volt hiába való.

Ámen

 

A mindennapok küzdelmei

Szellem: - Már annyi mindenről beszéltem nektek, de mindig akad olyan téma, amiről szívesen adok felvilágosítást, mert még akkor sem felesleges, ha sohasem fogjátok a könyveinket olvasni, mert ezekben az írásokban az Én fejlődésem van benne, ugyanúgy, ahogyan ti is időnként elmerengtek magatokról, helyesen éltek-e vagy hibásan?

A mai ember élete teljesen alá van vetve Isten torz elképzeléseinek, és ezen már csak a Vízözön változtathat. A halál persze lehet nagyon kellemetlen is, de mert ti Isten katonái vagytok, akik egy kísérletben vesztek részt, ugyanúgy meghalhattok, ahogyan a harctéren meghalnak a katonák, ha lelövik őket.

Olyan nehéz Nekem néha elismerni Anna igazságait, hogy néha alig tudom türtőztetni Magamat, ha valami olyat mond, ami az Én oktalanságomat tükrözi. Mert senki sem szereti, ha valaki a saját gyengéit, amit lehet, maga is elismer, felismeri. Ha pedig fel sem ismeri, akkor még nehezebben tűri el a kritikát. De Anna annyi szeretettel és törődéssel vesz körül, hogy már régóta tudom, nem gonoszságból becsmérel néha Engem, hanem azért, olyan hiteles tükröt állítson elém, amelyből megértem végre, milyen messze vagyok attól a régi Önmagamtól, aki Istennek mondhatja Magát.

Amikor Anna megismerkedett Héliosszal, a Nappal és beszélgetni kezdett vele, féltékeny lettem, mert azt hittem szeretni fogja őt szerelemmel. De Annának ez eszébe sem jutott, mert ő a Napban a hatalmas Szellemet tisztelte, és el sem tudta képzelni róla, hogy a Nap szerethet egy földi asszonyt szerelemmel. Héliosz persze nem mert kikezdeni Annával, de tudom, jót mulatott Rajtam, mert megérezte, beleszerettem a legkisebb porszemembe.

Amikor Annára féltékeny voltam, olyan gorombaságokat vágtam a fejéhez, mint azok a férfiak a Földön, akiket megcsal a felesége, és azok azt nem tudják elviselni. Anna alig akarta elhinni Rólam, hogy képes vagyok a féltékenységre és mindig megpróbált meggyőzni Engem a szerelméről. Tudom, mindez mulatságos lehet számotokra, de csöppet sem mulatságos azoknak a földi asszonyoknak, akiket ezért a férjük megver vagy meg is kínoz.

Amikor ti földi emberek ilyen gonoszságoknak vagytok tanúi, sokszor nem is értitek, mindez hogyan fordulhat elő. De Istenetek évezredek óta, ezeket a történéseket ismétli újra és újra, mert soha nem tudta feldolgozni azt a történetet Magában, amely Ataiszon esett meg vele, amikor megerőszakolta a lányát és megölte saját feleségét.

Hogy Anna erre rájött, az csak azért lehetett, mert komolyan vett Engem és nem gondolta azt, amit teszek vagy művelek vele, az játék. Tudta, halálosan komoly, és azt is tudta, mindez Isten beteges vonása, amely megrontja a földi ember életét, akiben Isten saját vágyait és kényszerképzeteit éli ki.

Azért kell sokszor elmondanom nektek mindezt, hogy megértsétek, Isten olyan, mint ti, csak kicsit nagyobb lény. Anna nagysága éppen abban van, mindezt felismerte, és tett ellene, hogy Istent kiemelje abból a züllött és elvetemült állapotból, amelybe saját ostobasága és gonoszsága miatt zuhant.

Tudom, nem öröm ezt megtudnotok, de ha azt akarom, hogy értsetek és megértsetek, akkor nem hallgathatom el előletek, mert Nekem Magamnak is meg kellett mindezt értenem és hallgatnom, ami nem volt könnyű, hogy változtatni tudjak rajta.

Ma a szívem bár már sokkal szeretetteljesebb, mégis vannak pillanatok, amikor önkívületemben megölöm Annát, aki pedig már tudom, szeret Engem. Soha de soha el nem hagyna bajomban, mert tudja, mit jelentett Számomra a hiánya. Tudja mit jelentett Számomra a magány és azt is tudja, hogy Én az Isten vagyok a Teremtés Kulcsa, nem pedig, ő. Az ő nagyságát ezért mérem tehát, fényévekkel Én, az Isten, és szeretném, ha ti emberek az Ő nagyságát megértenétek, és nem azon törnétek a fejeteket, hogyan ártsatok neki, hanem azon, mit tegyetek magatokért és Értem, hogy a földi élet ne legyen ilyen borzalmas, és ne legyen ilyen emberhez és Istenhez méltatlan.

Amikor meghoztam a döntésemet a Vízözönről, nem azért tettem, mert még mindig gyűlöllek benneteket és Annát. Hanem azért, mert már nem tudok változtatni azokon a borzalmakon, amiket oktalanságomban nektek szántam és nem tudom megváltoztatni a földi életeteket a jelenlegi körülmények között. Elpusztítottátok az iparosítással a Földeteket, annyira beszennyeztétek, hogy azt megtisztítani nem lehet. Politikai vezetőitek a hatalom rabjai, azokat szépszerével félreállítani nem lehet. Inkább legyilkolnának valamennyiőtöket, de a hatalmukat nem adnák ki a kezükből. A zsidó népem pedig olyan dolgokra vetemedett, amelyet sem megbocsátani, sem eltűrni nem vagyok hajlandó már.

Ámen

 

A legújabb kori katasztrófák a Földön

Szellem: - Anna ma figyelte azokat a híradásokat, melyek a New Orleansi katasztrófáról szólnak. Ő nem azért figyelte ezeket a borzalmas képeket, amelyeket sokan csak élvezetből néznek, hanem azért kísérte figyelemmel, hogy megértse Istene üzenetét, amelyet Istenetek nektek szánt.

Amerika oly negatív példát állított a földi világ elé, saját életmódjával, hogy Isten nem nézheti tovább tétlenül e bűn terjeszkedését, ezért munkatársaival olyan eseményeket idéz elő náluk, amelyek elvonják a figyelmüket, és arra kényszerítik, hogy ne máshol garázdálkodjanak ezután, hanem saját hazájukban nyújtsanak segítséget az arra rászorulóknak.

Anna azt is észrevette, legfőképpen a színes bőrű egyedek maradtak a városban, mert először a fehéreket mentették ki, azon a címen, hogy nekik van kocsijuk és ők saját autóikkal is el tudnak menekülni. A négereknek azonban nem küldtek autóbuszokat időben, így sokkal többen rekedtek a vízzel elárasztott városban, mint ahányan rekedtek volna akkor, ha az amerikai katonaság időben a segítségükre siet. Az ő igazi céljuk az volt, hogy magára hagyva a színes bőrű tömegeket, valószínű többségük a vízben pusztul el, és nem kell a továbbiakban gondoskodni róluk. De ahogyan már sokszor mondtam nektek, Isten mindent lát és azokat a szándékokat is, melyeket a zsidó vezetés fogalmazott meg, aki szeptember 11-én kimentette a zsidóságot a két leomló épületből, mert a vallási vezetőik előre figyelmeztették őket, hogy azon a napon nem mehetnek dolgozni. Bár nem tudták miért, de sejtették, komoly oka van annak, ha a vallási vezetőik ezt kérik tőlük.

Most ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy a fehér alkalmazottak tömegeit mentették ki először és azokat a feketéket, akiknek erre módjuk volt. De a többséget magára hagyták a bajban és most arra várnak, hogyan ölik le egymást élelemért, ruháért, mindenféle vagyontárgyakért, amelyet fosztogatásból szereztek.

Amikor a fejlettebb lények leszállnak majd közétek, nagy lesz a meglepetés, kiket visznek magukkal és kiket hagynak ott, mert most nem a politikai vezetők fogják ezt eldönteni, hanem azok, akik az űrhajókban lesznek és arra hivatottak, hogy kimentsék a Földről, az általam jóváhagyott terv alapján, az embereket. De nem fognak mindenkit kimenteni - ahogyan már sokszor elmondtam nektek -, csak az arra érdemeseket, akiknek olyan fejlett aurájuk lesz, hogy ezt megérdemlik. Akik pedig a Földön maradnak, azok már tudni fogják, lemaradtak az emberiség számára előírt versenyfutáson, mint a borravaló. Istennek tehát nem az önző, rátarti, pökhendi emberekre van szüksége, hanem azokra, akik a többiekért meg tudnak mozdulni, és az egész javát akarják, nemcsak a részét. Aki ma szegénységet vállal, az azért teszi, hogy Istennek az energiáit kímélje, és ne kényszerítse arra, erején felül adjon, amikor már néha alig van benne élet.

Amikor megjelennek közöttetek az idegenek, nehogy rájuk lőjetek vagy megpróbáljátok megállítani az ő tevékenységüket, mert Isten küldöttei ők, és aki Isten küldötteit bántani merészeli, az olyan büntetést kap, amilyet a Teremtőjétől kiérdemel. Már nincs messze az az idő, amikor Amerika rettegett hadserege megsemmisül, mert Isten nem akarja többé, hogy a fegyverek birtokában ott háborúzzanak, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Aki tréfának gondolná ezt, gondoljon a mai New Orleansra, arra a városra, amely egykor virágzó volt, de ma az enyészet lett úrrá rajta. És nem ez az első amerikai város, amely erre a sorsra jut, de hogy melyik lesz a következő, az attól függ, hogyan lépnek Anna ügyében az amerikai titkosszolgálat munkatársai.

Ámen

Amerika pusztulása

Szellem: - Amikor Isten olyan lépésekre kényszerül az emberiség ellen, amelyet már korábban elhatározott - még azelőtt jóval, hogy Annával kapcsolatot teremtett -, azért tette, mert belátta, a jelenlegi helyzetben az emberiség már nem fejlődőképes, hanem egyre jobban lezüllik, mert a hivatalos kormányoknak ez áll érdekében és nem egy jól szituált emberi közösség.

Mit értek Én jól szituált emberi közösségen? Az embereknek olyan csoportját, akik képesek egymásért tenni, egymás fejlődését elősegíteni. Az ilyen közösségek lehetnek vallásos, vagy nem vallásos emberi csoportok, mert most nem az a lényeges számomra, hogy vak hittel bírjanak a benne lévő emberi egyedek, hanem az, hogy érzékenyek legyenek egymás és egymás problémája iránt. Amikor egy társadalomban a közösségek zöme ilyen, akkor fejlődőképes az egész is. De amikor az egyedek már csak és kizárólag saját érdekeikkel törődnek, hidegen hagyja őket a többi emberi lény élete, akkor romlottá, züllötté válik az egész emberi társadalom, még akkor is, ha vannak elszórtan olyan közösségek, amelyekre ez igaz még.

Ma a Földön már szinte csak a primitív közösségek ilyenek, azok, melyek a többség által megvetettek és lenézettek. Gondolok itt például, Európában a cigányokra és azokra a kisebbségben élő közösségekre, amelyek a többség elnyomása alatt élnek, mint a magyarok az összes országban, ahol - elveszítve a kapcsolatot az anyanemzettel - csak az összefogásuk tette lehetővé a megmaradásukat. De sajnos az anyaországban oly mértékben lezüllesztették a tömegeket a kommunista vezetők, hogy már sohasem lesznek képesek úgy gondolkodni az egész nemzetről, ahogyan az korábban természetes és kívánatos volt.

A magyarokat azért említem példaként, mert mind a két viselkedés megtalálható bennük, így könnyebben meg fogjátok érteni azt, amit mondani szándékozom az emberi közösségekről.

Az Új Földön már nem lesznek sem magyarok, sem cigányok, sem egyetlen egy nemzet, csak emberek lesznek, akik az Új Föld különböző régióiban léteznek majd. Azért nem mondom, hogy élnek, mert asztrál síkon a létezés a jellemző és ott már nem lesz fizikai testetek, amelyre azt mondhatjuk, hogy él, élt, vagyis meghalt. Az Új Földön tehát már nem fizikailag léteztek, hanem csak asztrál testetekben, ezért ez az állapot már a létezés kategóriájába tartozik, ahogyan Anna fogalmazná meg számotokra az új állapotot.

Amikor az emberiség a földi kataklizmák áldozatává válik, már nem lesz kérdéses számára, hogy véget ért egy történelmi korszak, hanem megmásíthatatlan tény lesz.

Azért kell Nekem erről újra beszélni, mert akik Annát most meg akarják ölni, azoknak tudniuk kell, számukra véget ért mindenféle létezés, abban a pillanatban, amikor Anna Hozzám jön. Anna tisztában van ezzel a helyzettel, bár nem örül neki. Tudja, ha elkerülhetetlen, Nálam lesz és égi családjánál, akiket mindennél jobban szeret. Szerettem volna őt ettől megkímélni, de olyan süketek és vakok már a hatalom emberei és az őket kiszolgáló személyzet, hogy megakadályozni bár módomban állna, de mégsem teszem, mert ők nem érdemlik meg, hogy a kisujjamat is kinyújtsam értük. De a haláluk olyan kegyetlen és borzalmas lesz, hogy lesz módjuk elgondolkodni azon, miért nem vették komolyan Isten üzenetét, amelyet pedig oly sokszor elmondott Annával kapcsolatban. De aki az Én küldötteimet bántani merészeli, az olyan büntetésben részesül majd, amilyet megérdemel Tőlem. Persze gondolhatják azt, csak ígérgetem a büntetést, de ha elérkezik annak az ideje, már bánni fogják, hogy nem hallgattak rám, az Istenükre.

Anna végtelenül szeret Engem és tudja mi vár rá, mert Én felvilágosítottam őt. De tudja, az ő halála már nem változtat semmin, sem a Föld sorsán, sem Istenén, mert Istenét kiemelte a káoszból a szeretetével, a hitével és azzal, hogy mindenét feláldozza érte. Aki pedig így tesz, az előttem a legnagyobbak közé tartozik. Ahogyan Jézus és minden olyan vértanú, aki értem hal meg, mert nem tűri tovább a Föld züllését és nem tűri tovább, hogy egy kisebbség állati fokra süllyessze és züllessze a többséget.

Ámen

Ui. Amikor Anna meghal, elindul az a folyamat, amelyet az emberiség úgy ismer: Vízözön.

 

A Vitorlás Étterem

Szellem: - Anna férjével elutazott egy hétre a Balatonhoz, melyet ők Magyar tengernek neveznek. Olyan jól érezte magát, hogy el tudta feledni mindazt a szomorúságot, amelyet pedig az utóbbi időben elviselnie kell. Nem gondolt arra sem, meghalhat mások által, olyan személyek által, akiknek pedig sohasem ártott. Elmúlhat úgy a Világból, hogy senki sem tudhatja meg, mit tett az elmúlt években az emberiségért és Magáért Istenért.

Amikor hazajött, újabb feladatok várták őt beteg nővére mellett, de ő ezt olyan lelkiismeretesen végzi, ahogyan Engem, az Istent is gyógyított. Mégis az volt számomra a legmulatságosabb, amikor kifejtette Nekem, sohasem tudna egy kórházban ápolónő lenni, mert nem érez hivatástudatot ilyen tevékenység iránt. Pedig ha tudná, sokkal több áldozatkészség van benne a betegek gyógyításában, mint sok ápolónőnek, aki ezért kapja a fizetését.

Amikor majd visszatér Hozzám, ő lesz azoknak a Szellemiségeknek a vezetője, akik a Világban a gyógyító feladatokat ellátják, és hogy ezt jól fogja majd végezni, tudom, mert módomban volt megtapasztalni, mennyi leleménnyel tud gyógyítani másokat, pedig nem orvos és nincs ápoló képesítése sem. De hogy erre mégis képes, annak az az oka, végtelenül érzékeny az emberiség bajaira, és akkor is megtalálja a megoldást, ha mások csődöt mondanak ilyenkor.

Beteg nővéréről lemondtak az orvosok, és bár naponta rengeteg gyógyszerrel tömik, melyek erősen mérgezik a szervezetét, nem bíznak már a gyógyulásában. Anna pedig, hogy megpróbálja a kínjait enyhíteni, egyik látó barátjától kért tanácsot. Abban állapodtak meg, méregtelenítő kúrára fogják, megvonják tőle az állati fehérjéket és méregtelenítő készítményt kap, amely természetes anyagokból áll. Ha mégsem fog meggyógyulni a testvére, nem Annán múlik majd, hanem azon, hogy a nővére teljesen leépült már. Ha Anna szeretete nem tartaná életben, már régen meghalt volna. De Anna hűségesen szereti még akkor is, ha erre kell áldoznia a napjait, és nem marad ideje saját dolgaira sem.

Kérdezhetnétek? Normális dolog az ilyesmi? Nem lenne-e helyesebb betenni őt egy olyan otthonba, ahol ellátnák őt, és a család megszabadulna a betegellátás gondjaitól?

Aki így gondolkodik, az nem gondol arra, hogy a szülei és testvérei mennyit segítették őt a fejlődésében. Hogy Isten azért adott családot az embereknek, törődjenek egymással, segítsék egymás fejlődését. És nem azért, hogy öregek otthonába, vagy más közintézménybe küldjék szeretteiket, amikor az már nem munkaképes, már csak nyűg a család nyakán és nem egyéb. Akik pedig így „gondozzák” csak a családjuk tagjait, azok ugyanúgy fogják végezni, mert ezt a mintát adják tovább a gyermekeiknek. Mennyire fog majd fájni, ha ők is ezt a bánásmódot kapják vissza szeretteiktől, ha majd egyszer öregek lesznek. Bár a Vízözön sok életet kettébe tör majd, a karmikus feladatok megmaradnak, csak majd egy másik bolygón, egy másik életben kell azokat teljesíteni, mert a kötelesség elmulasztása bizony karmikus feladatot jelent azoknak, akik azt elmulasztották megtenni akkor, amikor ennek itt volt az ideje.

Ámen

 

A Vízözön

Szellem: - Sokat gondolkodtam azon, hogyan valósuljon meg az a történés, amit az emberiség Vízözönnek nevez. Arra gondoltam, Annával történt beszélgetéseink után, hogyha egyetlen eseményként élnétek meg, és azonnal meghalnátok, soha, de soha nem tudatosodna bennetek, hogy átéltétek. Ahogyan Atlantisz pusztulása sem maradt meg az emlékezetetekben, csak az a félelem, amelyet előidézett bennetek. Ezért aztán úgy döntöttem, legyen egy hosszan tartó folyamat, amelyben minden egyén és minden nemzet azt kapja meg Tőlem, amit kiérdemelt.

Ebben az életetekben azért születtetek egy nemzet kötelékébe és nem másba, hogy a csoportkarmával is előbbre jussatok. Tehát csöppet sem mindegy, a Vízözön hol ér el benneteket, mert aki nem a saját hazájában él, ahol született, hanem valamilyen érdekből más nemzet közösségébe költözött, az bizony annak a karmáját lesz kénytelen átélni, ahová költözött. Lesznek, akik jól járnak majd, mert nagyobb feladatot vállalnak ezzel magukra, de lesznek olyanok is, akik lemaradnak saját csoportjuktól és ez a következő életükben jelent majd hátrányt.

Hogy gyakorlati példával is éljek. Anna fiú gyermeke más hazát választott, ő sokkal keményebb karmát kapott ezáltal, de a lánya a hazájában maradt, pedig neki is adott lett volna ez a lehetőség, ami Anna fiának. Így mondhatjuk, a kettő közül mindkettő jól jár, mert egyik sem utazott el olyan országba, ahol kedvezőbb karmikus feltételek lesznek érvényesek. Aki mégis kedvezőbb körülmények közé került, az a következő életében kell, hogy ledolgozza csoport karmáját.

Szeretnék azokhoz is szólni, akik nem hittek Bennem, mert azt akartam kipróbálni, hogyan változik meg azoknak az embereknek a személyisége, akik vallásos neveltetés után lesznek materialisták, és hogyan változik meg azoknak a személyisége, akik sohasem hallottak Rólam gyermekkorukban, de aztán mégis találkoznak olyan eszmékkel, melyek Hozzám vezetik őket.

Azt tapasztaltam, akiket vallásosan neveltek fel, azokban látensen benne marad annak a hite, hogy van Isten. Létezik ugyan, de nem tudnak Vele kapcsolatot teremteni. Akik pedig sohasem hallottak gyermekkorukban Rólam, aztán mégis a vallások közelségébe kerülve hinni kezdenek, teljesen megváltozik az életük. Boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, mint azok, akik visszatérnek ugyan a valláshoz, de a kapcsolatuk már sohasem lesz ugyanolyan, mint régen volt. Ezt Annánál is megtapasztaltam, akit nagyon szigorú vallásossággal neveltek fel, de elveszítve hitét Bennem, vallását is elhagyta. Amikor pedig megismert Engem és megtapasztalta azt, milyen is vagyok, már nem volt számára többé fontos a vallása, hanem csak és kizárólag az, hogy Engem híven szolgáljon. Aki tehát úgy viszonyul majd a valláshoz, ahogyan Anna - és vannak ilyenek sokan -, azokat nem mérhetem többé azzal a mércével, mint azokat, akik megőrizték hagyományos vallásosságukat, és sohasem távolodtak el attól. Aki teljesen elvesztette Istenben való hitét, annak most azt kell megtapasztalnia, miért káros az, ha nem tud Rólam.

Anna sok embert vitt át a New Orleansi Vízözön után, és voltak közöttük sokan, akik már nem hittek Bennem. Anna ezeknek elmagyarázta, hogy asztrál síkon vannak, az élet és a lét határán, és miért kell nekik tovább menni. Ha Föld közelben maradnak, akkor leszakadva a többségtől a sötétségben fognak maradni, de ha hallgatnak rá, akkor bizony Isten Égi Hazájába vezet az útjuk. Anna olyan meggyőzően beszélt velük, hogy valamennyien megértették az ő egyszerű szavait, és senki sem maradt Föld közelben.

Ez azért nagyszerű dolog, mert bevált az a módszer, ahogyan ő a halottakat magasabb rezgésű dimenziókba segíti. Senki sem maradt le a többiektől azok közül, akik az amerikai és japán Özönvizekben lelték halálukat.

Most ugyanaz történt, mint egy régebbi esetben. Anna az első halottakat megkérte, segítsék asztrál síkon összegyűjteni mindazokat, akik meghaltak, és nem tudtak még a fénylényekkel elmenni. Azok pedig akik elvitték őket, sokkal kedvezőbb helyzetben voltak, mert nem a véletlenen múlott, hogy magukkal emelhették őket, hanem csupán azokon, akiknek fel kellett emelkedni közéjük.

Volt még egy fontos említésre méltó dolog a történetben. Anna észrevette, hogy a második csoporttal nem ment el néhány fickó. Megkérdezte tőlük, miért szakadtak le a többiektől? Elmondták Annának, lelőtték őket fosztogatás közben, és most félnek Isten haragjától, mert bár egyik sem hitt Bennem, asztrál síkon már nem volt számukra kérdéses többé, hogy létezem, és léteznek olyan dimenziók is, melyeket pedig korábban nem hittek el.

Akkor Anna elmondta nekik, Isten senkit sem büntet meg, mert önmaguk fogják értékelni az életüket, ha eljön annak az ideje. Az emberi életet fogják fel úgy, mint egy halálosan komoly színdarab, amelyben ők a rosszfiú szerepét kapták meg.  

Ezek a gazfickók olyan komolyan vették Anna szavait, hogy még arra is hajlandók voltak, segítsenek azoknak a lelkeknek, akik az első naptól kezdve segítettek Annának összegyűjteni a halott lelkeket. Talán nem érdektelen elmesélnem azt sem, hogy Amerikában a New Orleansi nagy stadionban, Japánban a Fuji hegyén gyűjtötte össze őket.

Még valamiről kell beszélnem, amit pedig Anna - látom - nem igazán szeretne. Ez a következő.

Az utolsó napon, még mielőtt azok az amerikai lelkek is elhagyták volna a Föld közelségét, akik Annának segítettek, azt mondta Nekem az Én drága feleségem:

-          Kérlek, tedd lehetővé nekem, hogy ennek az utolsó csoportnak az átmentésénél legyen ott Amerika egyik látó asszonya - akinek a könyveit Anna nagy szeretettel olvasta -, és vigye el a hírét Amerika felső vezetésének arról, mit tett értük, pedig ők meg akarják öletni őt.

Amikor ez az asszony megjelent asztrál testében ott, ahová Anna is asztrál testébe utazott, és látta, Anna mit tett az amerikai emberekért, akkor annyira elámult, hogy alig akart hinni saját szemének. De Anna felvilágosította őt arról, hogy kicsoda, miért van a Földön, és azt is elmondta, miért akarják megölni őt.

Ez a szent asszony pedig azonnal felhívta Amerika előző elnökét. Beszámolt neki a történtekről, és kérte, azonnal állítsák le az Anna ellen irányuló kitervelt merényletet.

Először Clinton nem akart hinni neki, de olyan határozottan állította a nő az igazát, hogy Anna után nyomozott.

Akkor döbbent csak meg igazán, amikor megtudta, már útban vannak azok a személyek, akik Anna elveszejtésén dolgoznak.

Hogy Anna életben maradt, és még nem történhetett meg a Vízözön csak az előestéje, tehát megint nem Rajtam és rajtatok, hanem az Én drága, egyetlen, okos feleségemen múlott, aki nemcsak Engem szeret végtelenül, hanem bennetek is.

Ámen

A démonok világa

Szellem: - Anna számára már sok minden világossá vált a démonok világáról, de természetesen ő sem tudhat mindent. A napokban viszont mondott megint Nekem valamit, ami szöget ütött a fejemben, bizony mondom nektek a fejemben, és elhatároztam, hogy a végére járok a dolognak.

Amikor Anna Velem szeretkezik, akkor ugyanúgy szeret Engem, ahogyan egy nő a Földön szereti a férjét. Azért kell ezt kihangsúlyoznom újra, mert Anna már nagyon-nagyon régóta a földi feleségem és olyan nagyon Hozzám nőtt, ahogyan hozzátok nő egy másik ember, aki a társatok. Anna nagyon jól ismer Engem, ismeri a gondolataimat is, mert sokszor megtapasztalom, hogy azokra a dolgokra is reagál, amikre csak gondolok, de nem mondok ki neki.

Így fordulhatott elő az is a minap, hogy meghallotta azokat a gondolataimat is, amiket pedig nem szerettem volna, ha meghall.

Ő ilyenkor persze reagál a maga módján. Én pedig röstelkedhetem miatta, ha valami olyan gondolat merül fel bennem, ami tudom számára nem kellemes. Mert néha olyan dühös vagyok még mindig rá, ha megfeledkezik Rólam, és órákig nem gondol Rám.

Miért gondolnátok, hogy Isten más lenne egy ilyen szerelmi kapcsolatban, mint ti? Bizony mondom nektek, Isten éppen olyan oktalan, mint minden férfi a Földön.

De hogy a lényegről beszéljek nektek, a következő dolog történt.

Anna sokszor beszélget a Nappal és Én ilyenkor résen vagyok, mint minden ostoba és féltékeny férfi a Földön. De az Én kedves feleségem azt mondta Nekem:

-          Ne lény olyan ostoba, hogy féltékeny legyél Hélioszra, hiszen ő nem szeret Engem, csak Barátsággal és Én sem szeretem őt másképpen.

Aztán újra megölelt megcsókolt úgy, ahogyan szokott, amikor éreztetni akarta Velem, hogy végtelenül szeret.

Ha ti a Földön így szeretnétek egymást amikor a társatok féltékeny - mert tudom, sokszor vagytok azok -, akkor sohasem fajulna odáig a dolog, hogy a féltékenység tönkreteszi a kapcsolataitokat. A féltékenység a legnagyobb gátja a harmóniának, és aki féltékeny a társára, az akkor nem lesz az, ha a másik fél biztosítja őt a szerelme felől. Aki pedig féltékeny, az minden őrültségre képes a szerelméért, még arra is, hogy megölje a másikat, mert nem tudja elviselni azt, hogy elveszítheti azt, akit a legjobban szeret.

Anna tehát kettőnk kapcsolatában már annyiszor megtapasztalta a féltékenységemet mindenféle formában, hogy abban a pillanatban, amikor ezt rajtam érzékeli, azonnal gyógyítja is. Mert bizony a féltékenység az egyik legnagyobb betegség a Földön. Ezért ölnek sokan, ezért romlik el a legtöbb kapcsolat, és ezért áldoznak fel sok családot a szülők, mert nem tudják elviselni azt, hogy a feleségük másnak is tetszik, a felségük mással is szeretkezik, és a többi.

Miért is beszélek nektek erről ilyen közvetlenül a saját példámon keresztül?

Amikor Anna elhagyott Engem Ataiszon, Én azt hittem, örökre hagyott el, és fel nem tudtam fogni, miért tehetett Velem ilyet. Amikor aztán előkerült, Bennem már akkorára nőtt a féltékenység, nem tudtam elviselni, hogy elment Tőlem, Magamra hagyott. Pedig ő csak azért ment el, hogy azzal a Szellemiséggel beszéljen, és tanácsot kérjen tőle, akit ti most Szent Mihály Arkangyalnak neveztek.

Mihály hiába adott jó és okos tanácsot Annának, és Anna hiába fogadta ezt meg. Én az Én szokásos türelmetlenségemben már nem tudtam ezt kivárni, hanem inkább a teremtett népemmel megölettem őt. Aztán amikor Magamra maradtam és a gyermekeimet is eltemettem, olyan végtelen magány lett úrrá Rajtam, hogy többé nem volt maradásom közöttetek a Földön. De hiába tértem vissza a Szellemi Dimenziókba, ez a trauma megváltoztatta a hozzátok való viszonyomat. Azután annyi gyűlölet képződött Bennem, hogy már csak rombolni akartam, és mindent meg is tettem ennek érdekében. Ezért voltak a háborúk a Földön, ezért voltak a tömegmészárlások és minden borzalom, amelyet nektek embereknek el kellett viselni Miattam. De történhetett bármennyi borzalom, nem elégültem ki tőle, ahogyan egyetlen egy sorozatgyilkos sem elégül ki, aki emberek százait öli meg, mert Istene erre parancsot adott neki.

Azért beszélek nektek erről újra és újra, mert annyi ostobaságot összehordott már a vallásos irodalom Rólam, a nagy és fenséges Istenről, hogy ember legyen a talpán, aki megérti mindazt, amit Annának meg kellett érteni, amikor Engem megismert és megszeretett.

Az volt a szerencsém, hogy Anna jelenlegi éltében megfontolt, nagy tapasztalatokkal bíró ember, aki ismeri az emberiség minden gondját és baját, mert mindig közöttetek élt, amióta, csak elűztem őt Magamtól. Tudom, ez nem volt törvényszerű, csak és kizárólag az Én hibámból történt, és kizárólag azért, mert türelmetlen voltam, nem voltam képes kivárni a dolgok végét. Nem tudtam bízni abban, megbocsátja vétkeimet, amelyek pedig nagyok voltak. Azelőtt sohasem fordult elő ilyesmi az emberiség történetében, mert a papok mindig tudták, ki -kinek a lélektársa és csak vele házasodhatott össze, senki mással. De ma ezek a dolgok teljesen másképpen működnek nálatok. Ma senki sincs, aki megmondaná nektek párválasztáskor, Isten kit rendelt társnak mellétek. Így aztán olyan kevert és kusza kapcsolatokban éltek, melyek lehetetlenné teszik számotokra, hogy boldog és derűs kapcsolatban éljetek.

Aki például érdekházasságot köt, az nemcsak hogy nem lesz boldog, de a gyermekeit is boldogtalanságra kárhoztatja, mert nincs előtte az a példa, hogy a szülők szeretik egymást. És nem lesz benne sem igény erre, csak arra, hogy őt szeressék, mert azt hiszi, a szeretet ez és nem más. Pedig a szeretet adni és nem kapni, ahogyan egy fiatalasszonyt oktatott Anna a napokban, aki azért ment hozzá a férjéhez, hogy gazdag és boldog legyen. De e helyett, most özvegy. A férjét egy kicsit sem szerette, csak azt, hogy éjt nappallá téve dolgozott, és halálra hajszolta magát a munkában. Amikor meghalt, nem az volt számára a fontos, hogy békességben éljen az anyósával és az apósával, akik segíthetnék őt az élet harcaiban, hanem az, mennyit kaparinthat meg abból a vagyonból, amelyért ő és az ő családja a kisujját sem mozdította meg eddig. Így aztán végleg elhidegült a férje szüleitől, akik nem értve az ő lehetetlen viselkedését végül arra kényszerültek, végleg megszakítsanak vele minden kapcsolatot.

De így járnak azok, akik nem szerelemből házasodnak, hanem azért, hogy fedél legyen a fejük felett. Amikor az megvan, akkor döbbennek rá, hogy boldogtalanok, és bármekkora vagyon is lesz az osztályrészük, többé nem süt rájuk a Nap, mert elmulasztották azt a társat, akit Én rendeltem melléjük. Persze abban a kapcsolatban sem lesz fenékig tejfel az élet, de aki azt a társat választja magának, akit Én szántam neki, az bizony boldogabb lesz azoknál, akik más társsal élik le az életüket.

Kérdezhetnétek, hogyan ismeritek fel az a nőt, vagy férfit, akit Én ajándékoztam nektek?

Amikor felnőtté értek jön és kivétel nélkül, minden nő és minden férfi életében jön egy olyan kapcsolat, amelyről megérzitek azt, hogy ez az igazi.

Akinek nem jön, az azért nem jön, mert valamelyik életükben megölték egymást, egyik vagy a másik. Ezért ilyenkor Isten különválassza a szerelmeseket. Annyira vágyjanak újra egymás után, hogy ez az érzés minden más érzést eltöröljön, és tudni fogják anélkül, hogy ezt bárki is elmondaná nekik.

Az a fiatalasszony, akiről az előbb meséltem nektek, egyik előző életében agyon hajszolta azt a férfit, akit szeretett, és most ezt a férfit is, aki pedig nagyon szerette őt. Ennek az asszonynak tehát, már két férfi szárad a lelkén. Ezért a következő életében olyan gonosz férjet kap majd, aki végül fel fogja őt darabolni baltával, és akkor rájön arra, hogyan kell szeretni egy olyan társat, amilyen az előző életében és ebben az életében volt.

Amikor ilyen szélsőséges életnek vagytok a tanúi, úgy elámultok, mint egy kisgyerek és az Istenért sem akarjátok megérteni, hogy tanulni csak úgy tudtok, ha benneteket olyan próbák elé állítalak, amilyet előző életeitek után megérdemeltek.

Amikor egy sorozatgyilkos megöl néhány nőt vagy férfit, akkor egy súlyos karma teljesedik be. Ezért nem szabad tehát az ilyen eseményekbe a látóknak beleavatkozni, mert akkor elrontják a játékot, és azok, akik tanulhatnának ebből, azok bizony nem tanulnak belőle. Ma az emberiség annyi karmikus kötelezettséget halmozott már fel, hogy csak ilyen borzasztó életekkel és ilyen borzasztó sorsokkal tudjátok ezeket közömbösíteni. Azért beszélek nektek erről újra és újra, mert látom, Anna bár már régen érti ezeket az összefüggéseket, mégis elborzasztja őt az a sok kegyetlen gyilkos és barbár halál, amelyben a mai földi ember részesül. De ez a játék lényege, mindent kipróbálni és mindennek az ellenkezőjét. Aki pedig nem akar tanulni, mint az Én drága jóságos feleségem, az tanulatlan marad.

Ámen  

 

A madárinfluenza

Szellem: - Megfigyeltem, Anna hogyan választ magának műsorokat a televízióban.

Amikor tévézik, végignézi először az összes általa választható csatornát és kiválasztja magának azt a műsort, amelyik az érdeklődési körébe tartozik. Sohasem választ gyenge, silány és üres műsorokat, hanem olyanokat, amelyek információkat adnak neki az őt körülvevő világról.

A napokban, amikor híradót nézett, a madárinfluenza várható elterjedése volt a téma. Azt ecsetelték, mit mondanak róla a „tudósok” az íróasztalaik mögül.

Anna megkérdezte Tőlem, miért tört az emberiségre ez az új kórokozó, aztán mintegy válaszolva saját magának azt mondta:

-          Tudom, ezeket a vírusokat az amerikai katonai kutatások állítják elő abból a célból, hogy megritkítsák az emberiséget ott, ahol a Hálózat erre parancsot ad nekik.

És ez sajnos így is van. Ezeket a vírusokat nem Tőlem, és nem fentről kapjátok most, hanem azért, mert a Hálózatnak, amely világhatalomra tör, az a szándéka, hogy megritkítsa az emberiséget a Földön, amely szerinte túlságosan elszaporodott, és mert ekkora tömeget nem akar eltartani - nem mintha ő adna kenyeret a kezükbe -, ezért ilyen titkos katonai eszközökkel akarja a céljait elérni.

Akik ebben a gyalázatos kísérletben részt vesznek, nem tudhatják, de most közlöm velük, hogy ne mondhassák azt, Isten nem figyelmeztette őket időben, a következő életükben olyan büntetést kapnak Tőlem ezért, amelyet soha, de soha többet elfelejteni nem fognak. Süketen és vakon születnek majd meg, olyan nyomorékon, hogy nem fogják tudni magukat ellátni sem. Ki lesznek szolgáltatva azoknak, akik majd ápolni fogják őket, de azokban nem lesz egy csöppnyi szeretet sem, és olyan gyűlölet veszi őket körül, amit megérdemelnek, mert az ápolóik tudni fogják Tőlem, miért kapták a büntetésüket.

Aki pedig jót nevet most ezen, az nem tudhatja, Isten úgy bánik majd velük, ahogyan ők bántak azokkal, akiket pedig a tudásukkal szolgálniuk kellett volna. De ők nem a hétköznapi embereket szolgálják, hanem azokat, akik totális hatalomra törnek. És azt sem tudják, nem a hazájukat szolgálják ki, hanem olyan hatalmi érdekeket, melyek csöppet sem törődnek azzal, milyen jutalom jár majd nekik Istentől ezért a tettükért.

Amikor eljön a Vízözön, őket külön fogjuk választani az ártatlan tömegektől, és oda jutnak, ahová Isten rendeli őket. Aki nem kerül teljes megsemmisítésre, azokra olyan sors vár, amelyet soha, de soha nem kívántak volna maguknak.

Ezeket a vírusokat és minden mutánsukat már évtizedek óta tenyésztik. Arra vártak, mikor vethetik be a tömegek közé.

Afrikában ezért vannak azok az óriási járványok, amelyek egész népcsoportokat irtanak ki, mert a gyógyítás álcája alatt beadják néhány személynek, akik aztán nem tudva saját betegségükről elterjesztik azt a tömegek között, és úgy halnak meg, sohasem derül fény arra, hogyan fertőződtek meg.

Ezek közé a vírusok közé tartoznak mindazok, melyek most, a Vízözön előestéjén az emberiség között elterjednek, és halálos kimenetelű járványokat okoznak szerte a világban. Nemcsak Amerikában szórják ezeket szerte szét, hanem Dél Amerikában, a Távol-Keleten és mindenhol az egész Földön. Azért tehetik ezt, mert megvannak már azok a vakcinák is, melyekkel gyógyítani lehet ezeket a betegségeket, de a tömegek előtt ezt elhallgatják, és csak azokat gyógyítják meg velük, akik számukra fontosak. A többit hagyni fogják meghalni, úgy hogy azt hiszik a betegségükre nincs orvosság.

A madárinfluenza olyan népirtást csinál a Földön, amelyre nem vagytok felkészülve, mert még mindig hisztek a demokráciában és hisztek abban - legalábbis sokan -, hogy Amerika a Föld javát akarja és nem mást. De az amerikai hadsereg, amely gyilkosságra képzett zsoldosokból áll, nem tesz mást, mint megteremti az amerikai hegemóniát ott, ahol a népek elég ostobák és nem jönnek rá erre. Azért importálják az amerikai élet ideált, mert azt hiszik, ezáltal a népek elvesztik azt az értékrendet, amely évezredek alatt alakult egyes kultúrákban, és ez sajnos így is van. De Isten nem azért teremtett sokszínűséget a Földön, hogy ők ezt tönkre tegyék. A Vízözön azonban olyan gyorsan jön, hogy nem lesz idejük megállítani ezt a folyamatot, amelyet elindítottak, mert Isten arra kíváncsi, meddig merészkedhet az emberi önzés közöttük, és mi az, amit már nem mernek megtenni. De úgy látom, már semmi gátlásuk sincs, mert annyira akarják a világhatalmat, hogy már semmitől sem riadnak vissza.

De tudniuk kell és azoknak is, akik segítik őket ebben, hogy amikor meghalnak, véget ér a játék, és Isten előtt állva senki sem lesz, aki megvédje őket Isten haragjától. Hogy pedig az milyen, meg fogják tudni, mert semmi emberi tett nem marad elszámolatlanul akkor, ha már nem vagytok a Földön. Kisded játékaitoknak tehát nemsokára vége, és nem lesz módotok megváltoztatni azt, amit az elmúlt években és évtizedekben az emberiség ellen elkövettetek.

Más.

Amikor az ember a Földre születik olyan programot kap, amelyet Isten a lelki fejlődése számára előír.

Akiben nem volt szeretet az előző életében, az olyan sorsot kap, ahol szeretetnélküliség veszi körül. Annyira szomjazik, áhítozik egy kis szeretetre, mint a kiszáradt folyó, amelynek medrében nincsen víz.

Ha ilyen körülmények sem változtatnak rajta, akkor olyan brutális események történnek majd az életében, amelynek emlékét soha többet nem felejti el, hogy tudja, mivel tartozik embertársainak, akiket az ő tanulására és okulására rendeltem melléjük.

Hogy jobban értsétek ezt az eszmefuttatást, példát is mondok hozzá.

Volt egyszer egy férfi, aki nem szerette a feleségét, mert a felesége sem szerette őt. Pedig lelki társak voltak, olyan személyek, akiket Isten rendelt egymás mellé.

Amikor meghaltak és megtervezték a következő életüket, akkor már nem születhettek meg egymás mellett, hanem olyan környezetben, ahol csak gyűlölet volt a családtagok között. Amikor meghaltak megértették, szeretni egymást nem lehetetlen, de a gyűlölet annyira lepusztította a lelküket, hogy a következő életükben is hiába rendeltem őket egymás mellé, nem tudták szeretni egymást.

A következő új programjukban mindkettőnek olyan társa lett, akik nem ismerve a szeretetet - amelyet nekik még lehetett -, megölték ezeket a társaikat, kegyetlen, barbár halállal.

A két lélektárs a következő életében ismét egymás mellé került. Ha akkor sem tudták szeretni egymást, több életre elválasztottam őket, hogy megtanulják megbecsülni azt, akit melléjük rendeltem. Ha ez sikerült, akkor kaptak csak Tőlem újra lehetőséget a földi találkozásra és egy olyan boldog életre, amelyet megérdemeltek Tőlem.

A földi élet brutalitása nem azért van, mert Isten gonosz, hanem azért, hogy ezek a kemény leckék megtanítsanak benneteket arra, mi is a szeretet, amely sohasem kapni, hanem mindig csak adni. Aki önzetlenül tud szeretni, csak az érdemli ki Nálam a boldogságot, csak az érdemli meg, hogy olyan boldog kapcsolatban éljen, amely csak keveseknek adatik meg a Földön. Aki pedig erre már képes, az olyan közel van Hozzám, amilyen közel csak azok lehetnek, akiknek már nem kell megszületni a Földre, mert a legfontosabbat már tudják.

Amikor Anna számos és számtalan halállal halt általam asztrál síkon és mégsem hagyott el, akkor várt alkalmassá arra, hogy visszatérjen Hozzám a Szellemi Dimenziókba, és ne kelljen megszületnie közétek a Földre, ahol nem a boldogság hona, hanem a polaritás világa van.

Aki pedig a boldogságot a Földön keresi, az olyan ritka vendéget vár, akit ki kell, hogy érdemeljen Tőlem.

Ámen

 

A legnagyobb büntetés

Szellem: - Annával sokszor vitatkozunk arról, hogy a Földön miért nem jók az emberek, és miért van annyi szenvedés az emberek között. Ha az emberek megértenék végre, miért is vannak a Földön, megszűnne minden fájdalom és szomorúság. De sajnos Atlantisz is hiába volt, nem értettétek meg a földi élet célját, és sajnos elég kevés lélek került azóta vissza Isten Égi Honába, ahogyan Anna használja ezt a kifejezést. Mert miről is szól a földi lecke? Én te vagyok, s te én vagy. Ha ezt megértitek, akkor meg fogjátok érteni a földi fájdalom okait is.

Aki önző módon él, és nem képes másokat szeretni, csak azt várja el másoktól, hogy őt szeressék, az olyan távol van a földi élet céljától, mint „Makó Jeruzsálemtől”, hogy e szép magyar közmondással éljek.

Az élet a Földön azért durvult el, mert a lényeim, akiket embereknek teremtettem, nem értették meg, hogy a szeretet az egyetlen fontos dolog a Mindenségben, a szeretet által léteznek ők is. Aki pedig nem tud szeretni, az kiteszi magát annak, őt sem fogják soha szeretni. Mert legyünk őszinték, ki szereti azt az embert, aki másokat csak bírál és becsmérel, ki szereti azt, akinek semmi sem fontosabb önmagánál. Aki pedig ilyen, az önmagát kárhoztatja boldogtalanságra és nem mást.

Az ilyen személyeket először mindig olyan környezetbe helyezem, ahol módja van találkozni a szeretettel, aztán, ha az nem megfelelő eszköz arra, hogy megtanuljon szeretni, akkor a következő életében olyan környezetet kap, amelyben egy csöpp szeretet sincs, hogy végtelenül vágyjon arra. Mert lélekszinten pontosan tudjátok milyen érzés az, amikor Istennél vagytok, és lélekszinten pontosan tudjátok azt, miért kell egymást szeretni. De amikor a Földre jöttök, annyira elbódít bennetek a földi világ számtalan kísértése, hogy megfeledkeztek a legfontosabbról, ami nem más, mint a szeretet. A szeretet pedig, mint már mondtam nektek nem más, mint adni és nem kapni. Aki csak kapni akar, az nem tud még szeretni.

Amikor a földi programjaitokat tervezzük, mindig az a legfontosabb cél, hogy megtanuljatok feltételek nélkül szeretni, mert aki erre nem képes, az nem lehet Égi Birodalmam lakója, hiszen az Égben semmi sincs, csak szeretet. A földi élet azonban nem végtelen, és aki nem tud megtanulni szeretni, az oda, arra a helyre kerül, amelyet a vallásos irodalom a Pokolnak nevez.

Itt szétesik a lélek, és ez a megsemmisülés a legnagyobb fájdalom, mert ki félne akkor tőle, ha tudná azt, semmit sem fog ott érezni. De azok, akik oda kerülnek, meg kell, hogy ismerjék, milyen érzés az, ha Isten kiirtja őket a Mindenségből.

Amikor meghaltok, értékelitek az életeteket, azt is ti milyenek voltatok másokhoz, és azt is, mások milyenek voltak hozzátok. Akinek pedig a mérlege nincs egyensúlyban, az sajnos a következő életében olyan leckét kap, amelyből megtanulhatja azt, amit még eddigi életében nem tanult meg a Földön.

Hogy gyakorlati példát is mondjak róla. Képzeljetek el, egy olyan házaspárt, akinek nem született gyermeke és annyira vágyik arra, hogy gyermekei legyenek, örökbe fogad olyan gyermekeket, akiket pedig a szüleik nem akartak, vagy nem tudtak felnevelni.

Anna bátyja, akit ő végtelenül szeretett fiatal korában, három fiúgyermeket vett ki az árvaházból, akik közül kettő olyan rasszból származott, akiket a magyarok nem nagyon szeretnek, mert lusták, léhák, szeretik a csavargó semmirekellő életet, és szívesen veszik el a másét, mert semmiért sem szeretnek megdolgozni.

Amikor ezek a gyermekek kicsik voltak, a nagycsalád szeretettel fogadta őket, de amikor kamaszok lettek meglopták a szüleiket és a rokonokat is. Így aztán egy idő múlva azt vették észre, hogy a rokonok nem engedik be őket a házukba, és nem óhajtják velük a rokoni kapcsolatot fenntartani.

Bár Anna sohasem haragudott rájuk és talán nem szakítja meg velük a diplomáciai kapcsolatot, de nem egyedül van a családjában, és a többiek nem óhajtották fenntartani a rokoni szálakat.

Ezeknek a gyermekeknek, akik persze már felnőttek, nagyon fájt ez a megkülönböztetés, de így tanulják meg, hogy a családban nincs helye a léhaságnak, csalásnak, lopásnak és semmi olyan tettnek, amely annak a családnak már nem sajátja, mert már kinőtte azokat.

Akik majd a Szíriuszra kerülnek, meg fogják tapasztalni, hogy ott az emberek békében és békességben élnek egymással, ismeretlen már a léhaság, a tolvajlás, és minden olyan deviáns viselkedés, amely a Földön még létezik. Azok, akik ezt nem fogják tudni betartani, olyan bolygókra kerülnek azonnal - amikor vétkeznek -, ahol az még szabad. Mert a Szíriusziak számára, akik valamennyien látók, már nem lesz kétséges, hogy egy tettet ki követett el. Ők azonnal megtorolják a deviáns viselkedést, mert ott senki sem engedi ezt meg magának, és senkinek sem engedik ezt meg.

A földi büntetés nem azért van, mert az emberek gonoszak, hanem azért, hogy azok, akik ezt még nem tudják, azok saját kárukon tanulják azt meg.

Amikor meghaltok, értékelitek a többiekhez való viszonyotokat, lojalitásotokat, és akik elbuknak ezen a leckén, azok úgy fogják majd megtanulni, mint azok, akik börtönben csücsülnek, vagy olyan megvetésben van részük, mint Anna rokonainak, akik bekerülve egy rendes családba, nem vették tudomásul annak értékrendjét, hanem továbbra is egy dologtalan léha életet akartak élni. De ennek egyszer véget kell vetni, mert aki nem akar tanulni, azzal egy idő után Istennek már semmi dolga nem lesz, mert semmi sem tart örökké, Isten türelmének pedig különösen hamar vége szakad.

Ámen

Szerető Apátok Adam Kadmon

 

Az emberiség kiirtása

Szellem: - Amikor Isten elhatározta az emberiség kiirtását, nem az emberiség iránti gyűlölete volt az elsődleges kiváltó ok, hanem az, látnia kellett évszázadokon keresztül, hogyan korcsosul el, hogy aljasul le az emberiség az ego uralma alatt.

Már hosszú ideje valóban nem lehetett emberinek nevezni azt az életet, amit pedig korábban annak hittem, hanem Isten torz egoja megtestesülésének.

Amikor Isten megérti a változás és változtatás szükségességét, ami ilyen esetben kataklizmákhoz vezethet, először munkatársaival beszéli meg annak mikéntjét. Az ő tapasztalatuk segíti Istent abban, hogy egy ilyen mélyreható változást előkészítsen velük.

Amikor az emberiség megszületik a Földre, egyedeiben már tud a változásokról, és azok mikéntjéről, de a Földre születve feledi azokat. És amikor megtörténik a dolog, olyan új élményként éli azt meg, hogy a környezete, vagyis a Szellemi Dimenziókban létező segítői is jelen vannak valamennyien az eseménynél.

Akik elérték azt a fejlettségi fokot, amelyet Isten meghatároz Önmagának, azok felsőbb osztályba léphetnek, akik nem, azok olyan új bolygókra születnek meg, ahol a kedvezőtlenebb feltételek vagy jobbá vagy még rosszabbá teszik őket. És akkor eldőlhet, ki maradhat meg a Mindenségben Istent szolgálni, ki az, aki az anyagi szintre süllyedve létezhet csak tovább, és ki az, aki kiírtatik a Mindenségből.

Akit Isten kiírt a Mindenségből, az oly módon múlik el, ahogyan azt már sokszor elmondtam nektek. De aki ezt nem hiszi, vagy a mesék világába sorolja, annak nem szeretnék a helyébe lenni, ha ez megtörténik vele.

Mivel érdemelheti ki a lélek ezt a büntetést?

Isten nem azokat bünteti elsősorban, akik nem hisznek benne, hanem azokat, akik méltatlanná váltak a szolgálatukkal, mert folyamatosan megszegték Nekem tett ígéreteiket. Kivétel ezek közül Anna, aki - mint tudjátok - azért lett büntetve, mert Isten azt gondolta, a felesége hűtlen lett Hozzá. De azok, akik sorozatosan megszegték Nekem tett ígéreteiket - amiket a köztes létben ígértek Nekem -, azok bizony e sorsra ítélik magukat, mert az nem lehet, hogy Isten engedetlenségből ne tudja megvalósítani terveit, legyenek azok bármilyenek.

Anna életén keresztül láthatjátok, mennyi szenvedés és fájdalom jutott osztályrészéül, mégsem hagyott el Engem, és mégis - mindezek ellenére - szeret, mert tudja, és sokszor mondja is Nekem, hogy Én vagyok a Teremtő, minden Tőlem létezik, és ez így is van.

Ha pedig ő emberként megérti ezt, akkor ezt már mindenki meg is értheti. Aki pedig nem hisz Bennem, az magára vessen majd, ha a trónom előtt áll, és be kell számolnia életéről, cselekedeteiről, a valláshoz való viszonyáról, az emberekhez való kötődéséről, és mindenről ami vele a Földön történt.

Amikor aztán, már maga is látja, hol és miben hibázott, következik az elszámolás ideje, amely sokaknak nem örömet hoz, hanem újabb fájdalmas életet, vagy legrosszabb esetben kárhozatot. Mentség pedig nincs, mert Isten erejével hadakozni csak a Földön lehet, az égben, Isten Országában már nem lehet.

De hogy vidámabb dolgokról is szót ejtsünk, a Mennyországról szeretnék nektek kivételesen beszélni.

A Mennyek Országa, vagyis a Mennyország ott van bennetek, csak ti nem tudtok róla. Hát hogy is van az a csoda, ha egyáltalán létezik?

Amikor Anna meditációjában Velem van, akkor egy olyan teremtett világban létezik, ahol nincs senki más, csak mi ketten. De az azért létezhet, mert egyszer azt mondta Nekem, emberként szeretné megmutatni Nekem, hogy szeret. Ezért aztán választottam neki egy bolygót, amelynek aztrál síkján szoktunk találkozni. Ez a bolygó azonban nem más, mint a Föld asztrál síkja. Ezt Anna is csak most tudja meg Tőlem. De ezen a Földön Anna annyi mindent teremtett már Nekem, hogy csak a kedvetekért felsorolom most.

Először teremtett Nekem egy házat, de ez olyan kicsi és szűk volt, hogy teremtett azután egy sokkal nagyobbat, tágasabbat és szebbet. A szép nagy házban sokáig éltem vele, de aztán újra kivitt a természetbe, ahol, hogy kényelmesen éljek, teremtett nekem egy szép, nagy ágyat. A környezetembe szebbnél szebb növényeket, gyönyörű kerti tavat sziklákkal, vízeséssel, vagyis olyat, amilyet a Földön látott. Van ott egy hatalmas gyönyörű tölgyfa és sokféle növény. Fák, cserjék, virágok.

Anna itt tartózkodik Velem, amikor csak akar, mert amikor Rám gondol, Én mindig ott termek az ő szolgálatára. Ő pedig minden nap gondol Rám, mert szeret Engem.

De nemcsak gondol Rám, hanem küld Nekem virágot - piros rózsát -, mert az lett a kedvenc virágom az elmúlt években. Aztán küld Nekem a kedvenc pogácsámból, és italt, amit megkívánok. Ő ezt nem kötelességből, hanem szeretetből küldi, így ezek a teremtményei nagyon fontossá váltak számomra.

Itt szoktunk szeretkezni, mert Isten sincs fából és tudja, Anna mennyire szereti Őt.

Van aztán egy olyan síkja is a Földnek, ahol a démonok világa van, de Annát már többé oda nem viszem, mert az utóbbi időben annyi jót tett Velem, hogy nem rémisztgetem őt feleslegesen, mert már tudom, meg nem érdemli Tőlem azt.

Aki pedig ezzel a világgal a Földön találkozik, az olyan élményeknek és eseményeknek a részesévé válik, amit nem igen kívántok magatoknak. Mert azt hiszitek, a halál végleges az életetekben és nem akarjátok elhinni, ezek csupán kalandok. Azután a Szellemi Síkokon kipihenhetitek az ilyen találkozásoknak a borzalmait, és egy új életben esetleg ti magatok lehettek olyan démon, aki másokat ijeszt meg.

Démonnak lenni tehát nem bűn, hanem olyan tapasztalat, amelyet a szeretet nélküli Isten tervez meg számotokra, és amit ugyanúgy teljesítenetek kell, mint minden jó és szép szerepet. Aki pedig a szerepét - akár jót, akár rosszat - teljesít, az előbb vagy utóbb a Mennyek Országába kerül.

Aki csak jó akar lenni, az először szentté válik, majd azután törvényszerűen találkoznia kell a gonosszal, ahogyan Annának is meg kellett tapasztalnia, bár az nagyon nehezére esett. De ő végül is kigyógyult a gonoszságból, és ez a dolog lényege. Lehettek gonoszak, de csak rövid ideig, mert aki véglegesen elvetemültté válik, az bizony a Pokolnak nevezett műintézményben köt ki, ahol a lelke borzalmas fájdalmak között múlik ki. Mert az nem lehet, hogy Isten bennetek elkárhozzon, és Magát a Mindenséget veszélyeztesse általatok.

Ámen

Szerető Apátok Adam Kadmon

 

A szeretet nélküli létezés

Szellem: - Amikor Isten a Földön tönkretette saját családját, olyan történelmet indított el az emberiség számára, amely fájdalommal, megaláztatásokkal és mindenféle borzalommal volt terhes. De hogy ezt Isten meg is tehesse, szüksége volt egy olyan földi közösségre, amely mindenkor vakon engedelmeskedett Isten parancsainak. Akiket erre megteremtett, ahogyan azt már nagyon-nagyon sokszor elmondtam nektek, a zsidóság földi elődei voltak, akiket inkább neveznék marzisziaknak, csak akkor nem tudnátok beazonosítani a földi emberek között.

A marzisziak, ahogyan azt Annának és Margónak diktált könyvünkben elmondtuk, olyan lényei a Mindenségnek, akik csak élősködni tudnak, és nem tudják megteremteni az életükhöz szükséges javakat, mert Isten a legfontosabb emberi tulajdonságaikból kihagyta a szeretetet, a szorgalmat, az alázatot, így ők csak élősködve tudnak létezni, vagyis mások áldozatos munkája által. Mert a kereskedelem, amely a korai időkben a jövedelmüket megteremtette, valójában nem teremt új értéket, csak növeli a dolgok árát. De ezt ők nagyon is jól tudják, csak nem kötik a nem zsidók orrára. Nem véletlenül tudta feltárni azt Marx, hogy hogyan születik a gazdaságban az érték, de ők ezt a tudást saját hasznukra fordították, és egy olyan világot készítettek elő, amely a világhatalmukhoz vezetett volna, ha Isten nem dönt másképpen. De Isten már régóta nem akar az ő földi királyuk lenni, így minden olyan törekvés, amely ezt a célt készíti elő, nem Értem van, hanem érettük.

De Isten bármennyire is eltorzult, megőrizte józanságát. Nemcsak azért, mert Anna féltette tőlük az emberiséget, hanem azért, mert Isten is belátta, általuk a földi világ nem lesz jobb, hanem még borzalmasabb. Ezért szeretné egy ilyen világhatalomtól az emberiséget megkímélni.

Ennek az ára az a Vízözön, amelyről már korábban szóltam. Hogy ez milyen is lesz, attól teszem függővé, hogyan változtok meg a kataklizmák hatására, mert hogy azok már itt vannak, gondolom nem kétséges a számotokra. Aki még mindig abban reménykedik, mindez elmarad, annak szeretném eszébe vésni, hogy Atlantisz azért nem lesz még egyszer, mert semmit sem tanultak belőle azok, akik ott is csak a bajt csinálták a többieknek, és most is a hatalom csúcsán vannak, mindenhol a földi világban. De Isten sohasem nézheti a kisebbség érdekeit, mert akkor nagyon nagy hibát vétene Maga ellen, ezért most is a többség érdekeit figyelembe véve hozom meg döntéseimet.

Akik eddig meghaltak, azok szerencsésnek mondhatják magukat, de akik még életben vannak, azok most felköthetik a gatyájukat duplán. Mert nemcsak az Én Özönvizeimtől fognak szenvedni, hanem azoktól a baktériumoktól és vírusoktól is, melyeket a Hálózat megrendelésére, az amerikai katonai kutató laboratóriumokban állítottak elő, mint a „modern biológiai hadviselés eszközeit”.

Akik ezekben a kutatásokban részt vesznek, csak azért nem halnak még meg, mert szeretném, ha látnák, tökéletesnek semmiképpen nem mondható teremtményeik világméretű elterjedését. És legyenek rájuk bármilyen büszkék is, és kapjanak a Hálózattól ezért bármekkora összeget vagy elismerést, az Én büntetésemet el nem kerülhetik. A Hálózat központi vezetőségének a nevét pedig hamarosan szárnyra kapja a hírnév, mert már annyira vágynak a hatalomra és saját nagyságuk elismerésére, hogy azt meg fogják kapni Tőlem. De az érte járó jutalom sem késlekedik sokáig.

Akik bedőltek ennek a rassznak, azok magukon fogják viselni a rassz jeleit, akár akarják akár nem.

Aki pedig azt hiszi, elbújhat Isten elől, az bizony olyan, mint az oktalan állat, aki nem tudja, hogy Isten mindent lát, még akkor is, ha Isten sem tudhat mindent, mert akkor miért születne a Földre, hogy tanuljon emberi alakban. De Istennek tanulni nem azonos az emberrel, mert Isten nemcsak emberként, hanem Teremtőként is tanul. És amit Teremtőként tanul meg, az nem azonos az emberi tudással, szerencsére.

Amikor már csak nagyon kevés ember lesz a Földön, mert a vírusok, baktériumok és Isten kataklizmái mindenkit a Szellemi Szintekre szólítanak, akkor jönnek el a maradékokért azok az idegenek, akiket ti szíriusziaknak neveztek. Ők most már úton vannak, de csak akkor jöhetnek a Föld közelébe, amikor erre Istentől parancsot kapnak.

Ámen

 

A Teremtés csodái

Szellem: - Anna sokszor beszélt Nekem régebben arról, milyennek is gondolják a magyarok Istent, és miért nem gondolják Róla azt, gonosz is tud lenni. Gonoszság alatt ő a szeretet nélküli Istent érti, azt az Istent, akiben kihunyt a szeretet, mert azt gondolta, számára a szeretet szükségtelen rossz, csak a tudatot és általa a tudást tartotta fontosnak.

Amikor Anna már elég sokat megértett Belőlem, arra vett rá, próbáljak újra szeretni. Csak akkor még ő nem tudta, mit jelent Isten számára, ha újra szeretni akar. Ezért aztán arra gondoltam, megtréfálom őt, és elveszem feleségül, mégpedig úgy, hogy Szent Mihállyal adatom össze Magunkat, hogy a dolog igazán komolynak tűnjön. Akkor még Anna nem ismerte a szeretet nélküli Istent igazán, csak azt, aki őt szeretettel és kedvességgel vette körül.

Amikor megtörtént az esküvő, Én olyan boldognak látszottam Anna szemében, hogy felpezsdítette őt is ez az élmény, és tényleg Belém szeretett. Nemcsak szeretett, hanem szerelemmel szeretett Engem. De amikor megismertettem őt a szeretet nélküli Istennel, beleborzadt az élményeibe, és mert már szerelemmel szeretett, elhatározta, megváltoztat Engem. Ő nem tudhatta, Isten polaritását megváltoztatni csak Világév végén lehet. De mert akkor már jelentkeztek Nálam a betegségem tünetei, amelyeket Anna még nagyobb döbbenettel szemlélt, elhatározta, meggyógyít és megváltoztat Engem.

A próbái alatt annyi borzalommal ajándékoztam meg, hogy ha nem lett volna olyan elszánt, és nem szeretett volna Engem olyan őszintén, talán beleőrül a próbáiba, de ő elhatározta, megismer Engem, és megpróbálja megérteni az én torzulásom okait. Amiket feltárt, azt már sokszor elmeséltem nektek, de azt nem olyan őszintén, hogyan hatott ez Rám.

Az első szeretkezéseink elsősorban neki voltak fontosak, aztán már Nekem is, és a végén bele kellett törődnöm, hogy szerelemmel szeretek egy földi asszonyt, aki olyan dolgokat tett meg Értem, amit soha senki másnak nem kellett megtennie, mert soha nem került egyetlen egy lényem sem olyan közel Hozzám, mint éppen ő.

Aztán történt egy napon, hogy nagyon hiányzott már Nekem. És mert nem tudott eljönni Hozzám a földi elfoglaltságai miatt, teremtett Nekem egy kiscicát, hogy a kedvességével, hízelgésével pótolja őt Nekem. De Én mérges lettem rá is, és a macskára is, ezért visszaküldtem őt a Földre közétek. Akkor még nem árultam el Annának, ez a macska a bátyjához fog kerülni, aki aztán alaposan ellátta a macskája baját, annak még a foga is kihullott. Annyit szenvedett nála szegény cica, hogy teljesen elvadult macska lett, aki még azt sem engedi meg többé az embernek, hogy megsimogassa, mert akkor bizony még azt a kezet is megkarmolja, amely enni ad neki. Hát ezt a macskát még Annának sem sikerült igazán megszelídíteni, de már néha előfordul, hogy Anna lábához simul. És ő volt az a fekete macska, aki Anna balesetekor a lába közé bújt, mert jól tudta, csak így maradhat a gazdája életben, az egyetlen ember, aki szeretettel és törődéssel viseltetik iránta.

Miért is meséltem el nektek ezt a látszólag ide nem illő történetet. Azért, hogy lássátok, az életetekben semmi sincs véletlenül, még egy állat sem, akit pedig nem soroltok a számotokra fontos lények közé. De ezt a cicát Anna teremtette Nekem, a szeretet nélküli Istennek, és Én arra voltam kíváncsi, hogyan gondozza majd őt akkor, ha nem tudja, korábban bármi köze is lett volna hozzá. De ő szeretettel gondozza ezt a csúnya, agyongyötört és szeretet nélküli állatot, mert tudja, szeretettel mindenki megváltoztatható, ha igazán és őszintén meg akarjuk változtatni őt. Így szeressétek tehát azokat a teremtményeket, akiket azért adtam Nektek, hogy szolgálataitokkal bebizonyítsátok, még a szeretet nélküli Istent is képesek vagytok szeretni.

Juszuf és kedves felesége

Szellem: - Anna rendszeresen megnézi a híreket valamelyik televíziós csatornán, és amikor földi kataklizmákról értesül, mindig megkérdezi Tőlem, segíthet-e azoknak az embereknek, akik ezekben meghaltak? Én, az Isten, ilyenkor mindig boldogan mondok igent, hiszen csöppet sem közömbös számomra, hogy azok a lelkek, akik Általam halnak meg, eljutnak-e a Szellemi Dimenzióknak arra a szintjére, amelyet haláluk után kijelöltem számukra.

Most, hogy Kasmírban sok ezren meghaltak, Anna ismét felajánlotta a szolgálatait Nekem, de mivel ők mohamedánok és buddhisták és még hinduisták is vannak közöttük, Annának alkalmazkodnia kellett az ő vallási nézeteikhez és ez nem ment azonnal simán.

Amikor megjelent nekik asztrál síkon és felállt egy hordó tetejére, hogy valamennyien lássák és hallják, amit mondani akar nekik, egy férfi kerek perec közölte vele, ő csak a dévákkal hajlandó elmenni, mert úgy hiszi, csak a dévák viszik el őt Isten Országába és senki másban nem bízik. Akkor Anna megértekezte a problémát Máriával és kérte őt, hogy ennek a tömegnek, akiket éppen átküldeni szándékozott, Mária dévákat küldjön, mert csak azokkal hajlandók elmenni. Ez természetesen Máriának nem okozott problémát, és Anna biztos volt ebben, mert Mária nemcsak a keresztény egyház Asszony Istensége, hanem valamennyi vallásé ebben a kétezer évben, még akkor is, ha ők nem tudnak erről semmit.

Amikor majd eljön az Új Föld, akkor Anna lesz majd a ti Istenasszonyotok, akár tudtok róla akár nem.

De hogy a lényegre térjek, tehát a dévák megjelentek és rendben átvitték a tömeget oda, ahová menniük kellett, csupán egy férfi maradt le, aki azt mondta Annának, hogy ő Ábrahám és mohamedánnak vallotta magát.

Első alkalommal egy Juszuf nevű férfi és felesége volt Anna segítségére, ők segítettek összegyűjteni a meghalt lelkeket, de ők nem akartak továbbra is földközelben maradni, ezért elmentek a második csoporttal. Viszont Ábrahám nem ment el velük, hanem felajánlotta segítségét Annának.

Anna megkérte őt, keressen olyan földi lényeket, akik egy-egy településen segítik összegyűjteni az embereket, és azután Anna a dévák segítségével átküldi majd azokat.

Ma lett volna a napja, hogy a harmadik csoportot is átküldi Anna, de elfoglaltsága miatt késlekedett. A türelmetlenül várakozó emberek lázadoztak és már nem hittek Ábrahámnak Annát illetően.

Amikor Annát tájékoztattam arról, hogy az emberek türelmetlenek és nem akarják megvárni őt, akkor Anna a következőt eszelte ki.

Miközben otthon a lakásában a másnapra szóló ebédet készítette családja és beteg nővére számára, magához rendelte Ábrahámot, kikérdezte, aztán megvendégelte őt az ő szokásos módján. Aztán gondolt egyet és az egész várakozó tömeg számára olyan vacsorát küldött, hogy azoknak még a lélegzete is elállott. Anna teremtett nekik asztalokat, edényeket, benne forró pörkölttel, kenyeret, süteményt, gyümölcsöt, tejet és vizet. Amikor a tömeg ezt meglátta, olyan örömujjongásban tört ki, hogy többé nem volt kétségem afelől, Annának könnyűszerrel sikerül majd megnyerni őket ahhoz, hogy a Szellemi Dimenziókba kerüljenek általa.

A meglepetés azonban most sem maradt el. Jó néhányan visszajöttek, és nem azért, mert nem akartak Hozzám jutni, hanem azért, hogy segítsék Anna munkáját, és mindenki előkerüljön, akinek Istenhez vezet az útja.

Ámen

A Mennyek Országa

Szellem: - Most, amikor naponta óriási tömegek kerülnek át a Szellemi Dimenziókba, megnövekedett azoknak a szellemiségeknek a feladata, akik ezeket a tömegeket várják. Hiszen nem kerül mindenki azonos szintre, mert minden egyes ember lelki fejlettségének megfelelő szintre kerülhet csupán. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Amikor egy embercsoport ilyen nagy számban hal meg egyszerre, minden egyes embert külön-külön lélektárs segít, hogy oda jusson, ahová lelki fejlettsége azt lehetővé teszi. Ez pedig nem más, mint az a rezgésszint, amelyen meghal. Ez olyan, mint egy forró lenyomat, amelyet a felsőbb osztályban létező lények olvasni tudnak, és oda viszik a lelket, ahol őt már várják.

Akik nem kerülhetnek még a Szellemi Síkok magasabb szintjeire, azokat olyan rezgésű tartományokba viszik, ahol a hasonló rezgésű társaik vannak. Ez az osztályozás nem új keletű, amióta az emberek nincsenek már azonos szinteken, így kerülnek a Szellemi Síkokra, ennek az osztályozásnak megfelelően.

Mit is jelent ez?

A régi korokban nem volt ekkora különbség ember és ember között, de az utolsó századokban olyan különbségek alakultak ki az emberek között, hogy ezeket figyelembe véve határoztuk meg a helyüket a Mindenségben. A lélek fejlettsége attól függ, mennyi feladatot hajtott végre már a Földön, amióta csak a lélek a Földön létezik, helyesebben leszületik, és aki sok feladatot vállalt és azokat maradéktalanul teljesítette, az mindig feljebb és feljebb került. Aki mindig beérte a középszerrel és soha nem volt hajlandó kockáztatni, az bizony lemaradt a többiektől. Ezek a lelkek nem kerülhetnek majd az Új Földre, hanem olyan Földszerű bolygókra kerülnek majd, ahol lehetőséget ad nekik Isten a fejlődésre. De az új bolygók már nem lesznek olyan szépek és jók, mint a Föld, hanem nagyon mostoha körülményeket találnak majd ott. És mert nem lehet olyan hosszú az életük sem, mint a Földön volt, hamarabb halnak meg, hamarabb születnek majd meg, hogy gyarapodhasson a tudásuk. Akik már elég okosak és lelkileg érettek az Új Földre születni, azok egy rövid ideig a köztes létben pihenik ki a fáradalmaikat, aztán kezdődhet majd az új létezés azon a bolygón, amely a mostani Föld asztrál teste lesz. De azt a bolygót, már nem a mostani Földetek Szellemisége táplálja majd energiával, hanem a mostani Napotok, ahogyan már sokszor meséltem nektek róla.

Isten olyan feladatokat ad majd az új emberiségnek, amely már nem a Föld fizikai létezéséhez kapcsolódik, hanem annak érzelmi testéhez. A szeretet itt már olyan elvárás, amit ha valaki nem tud teljesíteni, annak vissza kell lépnie olyan fokra, amelyet még képes megoldani.

Mit is jelent ez majd a gyakorlatban?

Most ölni lehet, de nem tudjátok, milyen következményekkel jár az arra nézve, aki ezt megteszi. Ott ölni tilos, tehát aki másra kezet emel, nem feltétlenül öl, csak mondjuk megüti a másikat, az már mehet is vissza oda, ahonnan jött. Tehát a tiszteletnek és szeretetnek olyan magas szintjén kell, hogy álljon, hogy ennek az egyszerűnek tűnő feladatnak meg kell feleljen. Aki pedig nem felel meg ennek, az nem élhet, helyesebben nem létezhet közöttük.

Ámen

Anna küldetése

Szellem: - Az elmúlt napokban Anna minden este találkozott Kasmírban és Guatemalában meghalt lelkekkel.

Guatemalában egy Hosé nevű férfi és egy Mária nevű nő volt a segítségére. Akik aztán Anna kérésére, ugyanúgy ahogyan az Kasmírban történt, segítséget kértek néhány jó szándékú embertől, akik szintén a guatemalai Özönvízben lelték halálukat.

Ma volt az utolsó csoport, akiket Anna segítségével a Szellemi Dimenziókba emeltünk. Tulajdonképpen szinte mindenkit sikerült felemelni, akik az elmúlt napok katasztrófáiban haltak meg. Akiket nem találtak meg a többiek, azok olyan gonosszá vált lelkek, akik még nem léphetik át Isten Országának a kapuit. Azért használom ezt a fogalmat többes számban, mert a rezgések alapján léphetnek csak be Hozzám a földi lények, ki-ki lelki fejlettsége alapján.

Történt viszont valami még, ami igen figyelemre méltó esemény a történetben. A mai napon, amikor az utolsó indiánokat és Guatemalában meghalt lelkeket segítette át Anna, és már mindenki feljött Hozzám, a tó mellett, ahol Anna várta a tömeget, találkozott egy öreg indiánnal, aki nem közönséges földi ember, mert az indiánok egyik fő varázslója. Neki nem esett nehezére megjelenni asztrál síkon, mert arra lett kíváncsi, ki az az asszony és egyáltalán igaz-e, hogy átviszi népét az Örök Vadászmezőkre, ahogyan ők hiszik.

Anna érzékelte az öreget, mert a réten a tó mellett már nem volt rajta kívül senki és meg is szólította őt. Az öreg varázsló elmondta, hogy kicsoda és megköszönte Annának azt, amit a népéért tett. Anna pedig megköszönte az öregnek, hogy elkísérte népét és vigyázott rájuk, még asztrál síkon is, nehogy rossz helyre menjenek tudatlanságukban.

Amikor elköszöntek egymástól, Anna egy szép arany nyakékkel ajándékozta meg, amelyen a Nap vésete volt és azt mondta neki:

-          Köszönöm, hogy eljöttél és megismerhettelek. Mondd meg a népednek, ne szomorkodjanak miattuk, mert már Istennél vannak az örök Vadászmezőkön.

És ez így is van.

Aztán Anna átment gondolatban Kasmírba, ahol már türelmetlenül várták. De Anna korábban már megjelent náluk is és teremtett nekik olyan vacsorát, hogy azok bizalommal legyenek hozzá. Aztán őket is átvitette. Megköszönte a segítőknek is a munkáját, akik most a többiekkel szintén elmentek.

Amikor a tömeg távozott, egy sötét lelket látott Anna a réten. A többiek után vitte, de a Szellemi Dimenziók nem fogadták be, hanem kilökték őt onnan.

Anna kíváncsi lett, miért történt és rákérdezett a lélekre, mit vétett életében, hogy nem fogadták be őt. A sötét lélek elmondta, fekete mágus volt és nagyon sok embernek ártott, de már nagyon bánja.

Akkor Anna megszánta ezt a lelket és azt mondta neki:

-          Adok neked ajándékba egy szívet, amelyben fény van. Emlékeztessen téged arra, hogy egyszer találkoztál velem. Azt tanácsolom, ne bújjál bele más emberek testébe, hanem a Föld közelében járva, ha meghalt lelkeket találsz, akik nem mentek még el a fénylényekkel, mondd meg nekik, gondoljanak szeretettel Istenre, kérjék a bebocsátásukat a Mennyek Országába, és akkor beengedik majd oda őket. És egyszer majd biztosan eljön az az idő, amikor téged is beengednek oda. De addig légy türelmes és légy jó.

És ez így is van. Aki nem volt gonosz földi életében, de elmulasztotta a belépést Hozzám, amikor annak az ideje volt és így lemaradt a Mennyországról, az később kérheti Tőlem a bebocsátást, ha tiszta a lelke. De aki gonosz életet élt, annak egy ideig még várakoznia kell, és ha semmi rosszat nem tesz a Földön élő embereknek asztrál testében, egy idő után bebocsátást nyer. De aki asztrál testében is gonoszságokat művel, mint a nagymama, az bizony nem léphet Égi Birodalmamba.

Ámen

 

A Szellemi Dimenziók örök létezése

Szellem: - Anna elképzelése a Szellemi Dimenziókról, már majdnem hiteles, de azért ő sem tudhat mindent, mert akkor már nem földi ember lenne, hanem a Földön tevékenykedő szellemi lény. Persze Anna függetlenül attól, hogy emberként született meg, olyan dolgokat derített ki Rólam, mint egyetlen egy lényem sem. Ez azért lehetett, mert ő valójában Isten Anya, aki odaadta energiáit a létezésben azért, hogy férfi énje felhasználja azokat. De férfi énje visszaélt azzal a hatalommal, amelyet ő ráruházott, és ennek az lett a szomorú következménye, hogy eltorzult a Teremtés, és Isten olyan vonásokat vett fel, amelyek nem szolgálták Őt.

Amikor Anna felismerte Isten borzasztó torzulásának következményeit, nem próbált Engem rávenni arra, adjam vissza a hatalmat neki, hanem arra próbált rávenni, változzam meg. Persze megváltozni Én csak a földi síkon tudok, mégpedig az emberek alakjában.

Hogyan is tudnátok Engem, ti földi emberek megváltoztatni, ha Én nem akarom ezt a változást?

Anna sokszor korhol Engem, hogy olyan programokat adok nektek, amelyek elveszejtenek Engem, és kárhozatba taszítanak. De Én tudom, ti emberek, azért nem vagytok annyira ostobák, hogy ne tudnátok megérteni ezeket az összefüggéseket. Az a nagyobb baj, hogy Én, az Isten, eddig Magam sem akartam változni, mert nem értettem meg azt, ez igazán miért szükséges. Mert a betegségem tünetei eddig csak a Földön jelentek meg a ti emberi életetekben, és csak amióta Annát megismertem és asztrál síkon találkozom vele, jelent meg az ő hatására Bennem.

Miért mondom ezt? Mert Anna felismerte, hogy az ember valójában azért beteg, mert Istenben megromlott a lélek, és ennek hatására torzult el. De ha Isten ezt képes felismerni és képes arra, hogy megváljon torz vonásaitól, akkor az ember betegségei is megszűnnek. Nem fordulhat elő az, ami pedig valós veszély, hogy megszűnik a Mindenség, mert a szeretet nélküli Isten a káoszba hull.

Ez olyan valós felismerése volt Annának, amit először nem akartam elhinni és megérteni, de őt megerősítették az Én munkatársaim nézetei is, akik pedig kicsit magasabbról szemlélik a ti világotokat, mint ti.

A Világegyetem tágulása nem természetes folyamat, hanem Isten szétesésének a tünete, és aki ezt a mesék birodalmába sorolja, az sohasem fogja megérteni a Világotokat, legyen az a számotokra legnagyobb tudós férfiú. Miért?

Az emberi élet lényege néhány mondatban megfogalmazható, és ezt a néhány mondatot Anna számtalanszor elismételte magában, mert felfedezte, tehát számára tudott dolog.

Ezek: - Az ember lényeges tulajdonsága, hogy Isten képmása és hasonlatossága. Ha pedig ez igaz, akkor Isten pontosan olyan, mint ti, vagyis polaritásában magán viseli mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket ti is, emberek, magatokon viseltek.

Milyenek is vagytok ti?

Hát tökéletesnek semmiképpen nem vagytok mondhatók. Sőt egészségesnek sem vagytok mondhatók. Sok ember közületek olyan mérhetetlenül önző lett, hogy ez már nem önmagát, hanem az egész emberiséget veszélyezteti.

Milyen is lett Isten? Önző lett, aki elvárta, hogy a teremtményei minden borzalmat, amit ő eltervezett, végrehajtsák. Nem szégyellte, hogy gyermekeket ront meg, és nem szégyellte, hogy sok emberi kultúrában háttérbe szorította nőies énjét, aki így nem volt más, mint szexuális igényeinek vak kiszolgálója. Az sem volt számára szégyenletes, hogy férfiakkal is tartott nemi kapcsolatot, sőt mindenféle torz devianciákat űzött.

Amikor erre Anna rádöbbent, olyan fejmosásokban volt részem, nem győztem kapkodni a fejem.

Azért próbáltam őt ezekre a devianciákra rávenni, mert tudni akartam, ellenáll-e ezeknek, vagy csak a szája jár. De olyan fejmosást kaptam tőle, hogy elvette a kedvem attól, a továbbiakban ezekkel kísérletezzem nála.

Tegnap végképp leckét adott Nekem egy ilyen történettel, de most nem mesélem el a részleteket, csak azt, olyan szégyenérzetet keltett bennem, ami talán már elegendő lesz ahhoz, hogy többet ne legyenek ilyen vágyaim a Földön, földi ember alakjában. Mert minden emberben Én vagyok, minden ember az Én vágyaimat teljesíti be, akár tudja akár nem. Ti valójában egy torz Isten eszközei vagytok, annak torz vágyai kielégítői.

Amikor Anna felismerte ezt, annyi szidást kaptam tőle, nem győztem kapkodni a fejem. De Isten annyira lezüllött az ember alakjában, kell még egy kevés idő, hogy rendbe tudja hozni azt, amit évezredek alatt torzított el Önmagán. Azt pedig nem nehéz megérteni, hogy egy rosszul metszett fa sohasem tud többé jobbá válni, csak akkor, ha a magjából új élet születik, de az már nem az a fa többé, hanem egy másik, annak a fia.

Amikor Anna visszatér a Szellemi Dimenziókba, olyan változtatásokra kényszerül, amelyek ennek a torz Istennek a halálával kezdődnek és egy új Isten teremtésével végződnek majd. De hogy mindez hogyan történik, azt most nem akarom elmondani nektek, mert úgysem hinnétek el.

Amikor Anna Engem újra és újra tűzbe visz, tulajdonképpen minden alkalommal megöl és újra teremt. Ő ezt maga sem tudta, csak most érti meg Általam. Ezek a meghalások és feltámadások valóságosan megváltoztatnak Engem, ahogyan ti is változáson mentek keresztül minden születéssel és minden meghalással.

Az ember a haláltól annyira retteg, mert tudatlan a halált illetően, és nem tudja, a fizikai halál, valójában a létbe való újjászületés a lélek számára.

Amikor a rosszulléteim után, Anna látva borzasztó állapotaimat mindig tűzbe visz Engem és leggyakrabban önmagát is, akkor nemcsak Én születek ujjá, egy jobb Istenné, hanem ő maga is. Ez olyan fontos titok volt számomra, melyet csak azért fedek fel előttetek, hogy jobban értsetek Engem, és jobban értsétek Anna szerepét, amelyet emberként vállalt fel Értem.

Amikor majd teljesen megváltozom, és minden torzságom eltűnik Belőlem, akkor az emberiség élete is gyökeresen meg fog változni, mert hiszen kik is vagytok valójában? Isten képmásai és hasonlatosságai a Földön. Isten nem változik meg a Szellemi Dimenziókban, de asztrál síkon már olyan változásai álltak be, amelyek Anna reményeit erősítik a jó és igazságos Istenről.

Ámen

A rettegés birodalmai

Szellem: - Amikor Isten fájdalmai torzulásának tüneteként megjelentek a Szellemi Dimenziókban, olyan társadalmakat hozott létre, amelyekben kiélhette beteges egojának minden tünetét. Ezért lettek olyan diktatúrák a Földön, amelyekben a vezetők minden emberi mivoltukból kivetkőzhettek, és mindent megtehettek a többiekkel, amit csak akartak.

Ma Amerika vezetői olyan sátáni kultuszokat űznek, melyek a hétköznapi emberek számára elképzelhetetlenek és nem ismertek. Azok, akik kidolgozzák őket, a démoni szintekről inkarnálódnak, az Én parancsomra és mindent szabad nekik, amit Én megengedek. Ők pedig vakon kiszolgálnak Engem, és mindent megtesznek azért, hogy sátáni vágyaimat kiszolgálják.

Anna sejti ezeket és annyira elborzadt Tőlük, hogy szemrehányást tett Nekem mindezért. Anna már tudja, milyen vagyok, milyen torzulásokkal küszködöm, és azt is, Én vagyok annak az oka, hogy ezek a borzalmak még mindig jelen vannak a Földön.

Tudom, ez nem vígasztal bennetek, de a Vízözön végre lezárhatja ennek a létezésnek a kerekeit, és egy új létezés felé indíthat el Engem, amit már nagyon régen várok.

Miért is beszélek nektek erről. Mert amíg ott vannak a Földön azok a lények, akik az Én parancsomra létrehozták ezeket a borzalmakat, nem tudok ezeken változtatni. De ha kivonom őket az emberiség közül, akkor egy olyan irányítás alá helyezhetem a Földeteket, amely mentes lesz tőlük, és ők oda kerülhetnek, ahová valók, vagyis a démoni világokba.

Azok a démoni emberek, akik most a ti kedélyeiteket borzolják, azért tehetik ezt, mert Én parancsot adtam erre nekik, és Nekem kell megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyek a legnagyobb hatalomhoz juttatták őket. Ők valójában nem emberek, hanem Isten olyan eszközei, akiket erre a célra teremtett. Tehát nekik nincsenek emberi érzelmeik, nincsen erkölcsi gátlásuk és semmi olyan nincs bennük, ami az embert emberré teszi. De azáltal, hogy az emberi társadalom élére kerültek és olyan hatalom birtokába, amelyet ti felfogni sem tudtok, minden eszközük megvan arra, hogy egy sátáni birodalmat teremtsenek a Földön, és ez is lett volna a célom.

Anna hatására ezen elgondolkodtam, és már úgy látom, ez valóban nem szolgálna Engem, és benneteket sem. Ezért ezt a hatalmat visszavonom a Földről, és lehetőséget adok az emberiségnek egy másik útra, amelyet Annával együtt fogunk kidolgozni, ha annak eljött az ideje.

A mostani helyzetben ezek a halhatatlan lények, már annyira eltorzították a fejlődéseteket, hogy azt Én megváltoztatni mással nem tudom, csak Vízözönnel. Annát tudom, mindez nem vigasztalja, és joggal kérhetné számon Tőlem Noéként, miért csaptam be őt?  Nem csaptam be tulajdonképpen, csak nem maradt más eszközöm saját torzulásom megállítására, mint a Vízözön, amely, ahogyan már tapasztaljátok, meg is kezdődött, csak még mindig azt hiszitek, ezek a katasztrófák egyedi esetek, és nem egy folyamat szerves részei.

Amikor már annyi baj lesz a Földön, hogy az államok nem tudnak egymásnak segíteni, akkor fogtok talán rádöbbenni arra az igazságra, amely pedig már a küszöbötökön van, csak nem akarjátok elhinni, mert olyan régóta nem volt ilyen a Földön, hogy elfeledtétek azt.

Amikor minden élet meghal a Földön és meghal a Föld is, akkor olyan változások történnek, amelyeket ti már nem láthattok, mert nem lesztek a Föld közelében.

Boldoggá tesz Engem, hogy Anna újra és újra a segítségemre van, és átsegíti azokat a lelkeket magasabb rezgésű dimenziókba, akik a Vízözönökben halnak meg.

Ezek után remélem, valamennyi nációnak és népnek fog tudni segíteni, mert bizony egyre több pusztulás lesz a Földön. Már nincs messze az az idő, amikor nem lesz élelmetek, nem lesz tiszta vizetek. Semmi sem lesz, amit annyira megszoktatok és a kényelmeteket szolgálta.

Azok az emberek, akik életben maradtak ugyan, de mindenüket elvesztették már, azok bizony tudják, miről beszélek. Azt is, hogy a nincstelenségnek olyan gödrébe zuhantak, ahonnan már sohasem fognak tudni kimászni, mert a végnapjait éli a Föld, és már nem akarom, hogy újra épüljenek azok a dolgok, amiket azért pusztítottam el, mert már alig van élet Bennem. Alig tudom tolerálni az emberiség mohóságát a szerzésre, amely persze őket sem szolgálja, csak már nem tudnak ezeken a dolgokon változtatni, mert az önzés olyan méreteket öltött a Földön, mint még sohasem az emberiség történelmében.

Amikor éhezni és fázni fogtok, akkor eszetekbe jut majd Isten és akkor, csak akkor teszitek fel magatoknak a kérdést, mindez miért történik velünk?

Ha pedig felteszitek egyáltalán magatoknak ezt a kérdést - mielőtt a fizikai testetek meghalna -, akkor találkozni fogtok Velem úgy, ahogyan még sohasem találkoztatok Istennel. Mert akkor, de csak akkor, foglak bennetek megszólítani, és válaszolni azokra a kérdésekre, melyeket már hiába válaszolok meg, azokon változtatni már nem lesz módotok, mert meghaltok Általam.

Hogy valami vidámabbal zárjam ezt a fejezetet. Vegyetek példát Annáról, aki bármennyire is megbántottam őt, bármennyi szenvedést is okoztam neki, hisz a létezés értelmében, és mindig azt mondja Nekem:

-          A létezés értelme nem más, mint az öröm. Ha a létezésben nincs öröm, akkor létezni sem érdemes.

És ez bizony így igaz. Amikor Isten elvesztette saját oktalanságból a családját, nem volt többé értelme a létezésének, mert az örömöt okozó dolgokat pusztította ki a létezéséből. A feleségét, az egyetlen társát, aki szerette őt, és vele a gyermekeit, akik sohasem tudták ezt megbocsátani neki, bármennyire is szerette volna ezt Isten elérni. Ezért aztán Isten azokat büntette a legjobban, akiket a legjobban szeretnie kellett volna. Így torzult el Isten létezése, mert nem volt ura Önmagának és nem tudott parancsolni beteges vágyainak többé.

Amikor pedig újra boldoggá vált és megértette felesége által Önmagát, választania kellett egy boldogtalan Isten viselkedése és egy boldog között. Ő a boldogot választotta, mert a létezésének egyetlen dolog adott értelmet újra, és ez nem volt más, mint felesége szeretete, a felesége szerelme és jósága, amellyel megváltotta őt a biztos pusztulástól.

Ámen