3. rész

Idegenek

Szellem: - Anna már régóta tudja, hogy az emberek között élnek földön kívüliek, akik azért inkarnálódtak közétek emberként, hogy tanítsanak benneteket.

Tulajdonképpen Annát is egy ilyen földön kívülinek nevezhetnénk, mert azon kívül, hogy most a Földön közöttetek él és sok életében élt közöttetek, nem földi eredetű ember, hanem égi.

Mit is jelent ez?

Ez bizony azt jelenti, hogy az átlagos földi emberek lelki fejlettségben messze elmaradnak azoktól, akik azért inkarnálódnak újra és újra közétek, hogy tanítsanak benneteket, mint tanítók, vagy életük példájával, mint Jézus, segítsék a földi ember erkölcsi fejlődését.

Akik pedig az elveszejtésetekre törekednek, azok szintén földön kívüliek, csak éppen az ellenkező szerepben.

Tudom, most vagytok igazán meglőve, tulajdonképpen kinek is higgyetek? Azoknak, akik a jó útra térítenének benneteket, vagy azoknak, akik az elveszejtésetekre szakosodtak, mint korábban a zsidóság. Ha a zsidóság az Én nevemben akarna tönkretenni benneteket, ahogyan már sokszor megtörtént az emberiség történelmében, nem lenne semmi gond, hiszen ha a parancsot Tőlem kapták volna, rendjén lenne a dolog. De mivel ők ostobaságból és rövidlátásból önállósították magukat, és ellenemre cselekedtek, Isten türelmi idejének lejárta után, menesztettem őket, ahogyan azt korábbi írásainkban már sokszor elmondtam. Akik pedig kiesnek Isten piksziséből, azokra rossz napok következnek és ez most a zsidóságra sokkal jobban igaz, mint Hitler idejében volt. Hitler emberként annyi ostobaságot követett el, hogy a végén meg kellett vonjam tőle a kegyelmemet, és a történelem süllyesztőjébe helyeztem, mert a Földre leszületve elvétette azt a célt, amiért oda küldtem őt. Neki az lett volna a dolga, hogy a haláltáborokban megsemmisítse a zsidóságot, de csakis azokat. Azután a zsidóság újjászülethetett volna egy másik bolygón, ahol csak magukban lettek volna és nem tudtak volna ártani másoknak, mert Isten megelégelte már világhatalmi törekvéseiket. De ők ostoba módon megijedtek a haláltól és a háború után ott folytatták üzelmeiket, ahol azokat a háború előtt abbahagyták. Nem tanultak belőle és már nem is fognak, mert a játszmájuk a végéhez közeledik. Aki pedig megtagadja Istenének tett esküjét, az halálnak halálával hal meg.

Amikor ők visszatérnek majd Hozzám, az utolsó évek döntései határozzák meg a sorsukat, vagyis az, mit tesznek még az emberiséggel, azalatt a rövid idő alatt, amíg szabadon garázdálkodhatnak a Földön. Hogy semmibe veszik az Én intéseimet, azt már biztosan tudom, mert Anna szervezete ellen megindították fekete mágiás támadásukat. Ha Anna meghal ezért, ők kiirtatnak majd a Mindenségből.

Üzenem a fekete mágusuknak, hogyha nem volt elég intésem eddig számukra, ezután már nem is lesz, mert Anna számomra a legfontosabb emberi lény a Világon, és aki őt megöli, az kiírtatik a Mindenségből. Anna azért halhat meg emberként, mert ő Jézus feladatát vállalta fel, és mint tudjátok, a zsidók Jézust megölték. Ha Anna is erre a sorsra jut, akkor minden zsidó, kivétel nélkül, elveszti Isten kegyelmét és nem lesz velük többé dolgom, mert annyit, de annyit figyelmeztettem már őket hiába, hogy nem érdemelnek Istenüktől mást, csak a halálnak halálát. Ez pedig nem más, mint a Mindenségből való kiirtásuk.

Annát azért szeretem, mert ő pontosan tudja a feladatát, nem ellenkezik soha Velem a nagy dolgokban, hanem a legteljesebben együttműködik Velem és Értem minden áldozatra kész.

Sokszor meggyőződtem már erről és tudom, sohasem hagyna Engem cserben, mert szereti Istenét. Tiszteli Istenében a Teremtőt, még akkor is, ha tudja Róla már, hogy nem hibátlan. Azt is, ostobasága vitte őt a bajba, és nem Anna szeretetének a hiánya.

Amikor az emberiség visszatér Hozzám, visszatérnek azok az energiáim is, melyeket rátok pazaroltam. Akkor megjavul az energiaszintem és megritkulnak a súlyos rosszulléteim, remélem, meg is fognak szűnni. De azért, mert szeretlek benneteket, mert fontosak vagytok Nekem, még egy rövid ideig vállalom azokat a kockázatokat, amelyeket az emberiség életben tartása jelent Nekem. De amiatt, hogy megsokasodtak a bajaim, már nem sok időtök van hátra, és aki most hibázik, már sohasem lesz módja a Földön kijavítani, mert a Föld fizikai teste haldoklik, csak olyan ostobák vagytok, hogy még ezt sem veszitek észre. Amerika ebben közreműködik, mert azt hiszi, a zsidó vezetéssel a világhatalom küszöbén áll, pedig csak a Pokol tornáca felé vették az irányt.

Ámen  

A földön kívüliek feladatai

Szellem: - Anna már régóta tudja, közöttetek földön kívüliek is élnek, mert sok évvel ezelőtt felvették vele a kapcsolatot, amelynek emlékét Anna le is írta. Ezek a lények nem az ő hazájában élnek, hanem egy másik földrészen, de hogy hol, az nem publikus.

Annát megszólították és egy darabig Anna találkozott is velük asztrál síkon, amikor aludt, csak ébredés után sohasem emlékezett vissza erre. Viszont ők folyamatosan figyelik Annát, hogy a segítségére tudjanak sietni akkor, amikor ennek eljön az ideje. Anna tudja a nevüket, és ha megjelennek egyszer majd nála, akkor tudni fogja, kedves régi ismerősei azok, akik felkeresték. Azt is tudja, hogy Én küldöm őket hozzá.

Ez persze csak akkor történhet meg, ha nem ölik meg őt a volt zsidóim, mert annyira fejükbe szállt a dicsőség, hogy már Istennek képzelik magukat. Azt hiszik, senki a Világon nem fogja tőlük számon kérni tetteiket. De Isten nem ők és Isten pontosan tudja, mit tesz majd velük, ha elvesztik a maradék józan eszüket, és Annát megölik. Semmi olyan dologra nem hajlandók már, ami a fejlődésüket elősegítené, ezért Istennek cselekednie kell, saját jól felfogott érdekében.

Miért is van szükség arra, hogy közöttetek földön kívüliek éljenek, miért van szükség arra, hogy jóra, szépre és rosszra neveljenek benneteket?

Aki egyszer a polaritást akarja megtapasztalni, márpedig Isten ezt akarja, annak meg kell ismernie azt, hogy mi a jó és a szép, és mi az, ami a kárhozatba taszítja őt?

A zsidó jegyzőkönyvek azért születhettek meg, mert Én Mózesnek - aki kicsit korábban élt, mint ti -, a kezébe adtam egy módszert, amely által a népe hatalomhoz juthat bárhol és bármikor a Földön. De azt is a lelkükre kötöttem, ezt csak és kizárólag az Én érdekemben tehetik meg, ha valahol a Földön egy nép úgy lezüllik, hogy azokon már semmiféle nevelés nem segít.

A bibliából emlékeztek tán Szodomára és Gommorára, ahol annyira lezüllöttek az emberek, hogy Istennek el kellett pusztítania a várost. Persze a bibliában leírtak egy kicsit túlzók, de valóban ezért romboltattam le a várost földrengés által, amely senkit sem hagyott életben akkor.

Ilyen földrengések ma is vannak, de nem feltétlenül azért, mert az emberek ott gonoszak. Lehet, éppen a jóságuk az, amely kiemeli őket az emberiség tömegeiből, és ezáltal kapnak Tőlem véglegesen kegyelmet, hogy többé nem kell a Földre születniük. Egy magasabb létsíkon létezhetnek tovább, ahol már sokkal kedvezőbbek az életfeltételek, mint a Földön voltak. Akik pedig így haltak meg mostanában, azokat éppen Anna segítette fel Hozzám.

Miért használom ezt a fogalmat: fel. Az emberi elmében csak így rakódik le a Mennyország tudata. Az, hogy Belső Világába távozik valaki, ez ismeretlen kifejezés számotokra, pedig ez a lényeg. Egyre közelebb és közelebb kerülhettek Istenhez, ha erre méltókká váltok, ahogyan Anna is gyakran meglátogat bennünket a Forrásban, mert Én erre engedélyt adok neki. Ő nem akármikor jön Hozzánk, csak akkor, ha Én vagy korábban Mária, Angyal segítségével meghívta oda őt.

De akkor még Anna nem tudta, és később is csak sejtette, hogy az az ő állandó hazája, ha egyáltalán ezt a kifejezést lehet a Forrásra használni.

Egyszer Mária azt mondta neki, beszélgetés közben:

-          Ott az a szoba látod a tiéd. Halálod után itt vagy mindig velünk.

Ezen Anna úgy elcsodálkozott, mint a gyermek az első csokoládén, de mert nem mert további információkat Máriától kérdezni, ezért Mária sem mondott neki többet. Annának olyan valószínűtlen volt akkor ez a dolog, vagyis hihetetlen, hogy bár emlékezett később Máriának erre a kijelentésére, nem kíváncsiskodott a részletek felől. Amikor pedig rendszeresen a vendégünk lett, és tudta, hogy ki is ő tulajdonképpen, már nem volt értelme rákérdezni, mert tudta, amikor nem a Földön van, közöttünk él.

Persze nemcsak Anna él közöttetek, mint földön kívüli, hanem szép számmal vannak közöttetek a mesterek szintjéről, és más bolygók, más csillagrendszerek lakói is. Sőt olyanok is vannak veletek, akiket nem láthattok, mert a harmadik szeme csak kevés embernek nyitott még, és a húsevés rendesen zavarja a tisztánlátásotokat. Igyekezzetek ezért minél kevesebb húst fogyasztani, mint Anna is, akinek pedig a családja csupa 0-s vércsoportú és a húsevők közé tartoznak.

A húsevés rossz szokásától azonban hamarosan meg kell válnotok, mert olyan vírusokat tenyésztettek ki az amerikai katonai kísérletekkel, hogy össze-vissza fertőzték már, nemcsak a házi állatokat, hanem azokat is, melyek a természetben vadon élnek. Azt hiszik az ostobák, hogy azok majd túlélnek benneteket és megmaradnak még akkor is, ha egy kicsit megfogyatkoznak is a vírusoktól. De a vadak még érzékenyebbek ezekre a vírusokra, mert ők sohasem részesültek az emberiség által kitalált védőoltásokból. Ezért semmi, de semmi ellenállásuk nincs, hogy ezeket a bajokat kivédjék. Akik pedig azért fertőzik meg őket, hogy elfedjék az emberiség előtt a valódi tetteseket, valódi okokat, azok abban a hiszemben teszik, senki sem jön rá az üzelmeikre.

De a látók és azok a földön kívüliek, akik tudják is ezt magukról, azok pontosan tudják azt is, mindez miért történik. Akik tehát minden eszközzel igyekeznek a való igazságot elrejteni és elfedni, azok úgy járnak, mint a gyermek, aki ha a fejére takarót húz és nem látja a szüleit, azt hiszi, hogy a szülök sem látják őt.

Ámen

Égi kommunikáció a Földdel

Szellem: - Már annyi ostoba scifi jelent meg közöttetek a földön kívüliekről, hogy azt hihetitek, bárki - akárki, akit érdekel a földi élet - megkereshet benneteket, és azt tehet veletek, amit csak akar. De a dolog nem így van. Csak és kizárólag olyan lények közelíthetnek meg benneteket, akiknek erre valamiért parancsot adok. Ahogyan már sokszor elmondtam, az égben rend van, és fizikai síkon is csak olyan dolgok történhetnek, amelyeket Isten elhatároz.

Miért van ez így?

Ez bizony azért van így, mert a galaxisokban meghatározott térben és meghatározott módon terjeszkedhetnek vagy közlekedhetnek a lényeim. Aki ezt megszegi, olyan büntetésben részesül Istentől, hogy elmegy a kedve a túllépésektől.

Amikor egy bolygón túlságosan sokan lesznek, akkor az határozza meg, mi történik a tömegekkel, hogy Istennek mi a szándéka velük. Ha azt szeretné, hogy sokasodjanak, mert valamiért erre már méltók, akkor lehetőséget ad a terjeszkedésükre olyan Világokban, ahol az életfeltételeik biztosítottak, és elviteti őket olyan szállító űrhajókon, amelyek az illető lények szállítására alkalmasak. De a földi embereknek csak egyetlen egy bolygón volt életlehetőségük már, mert annyi korábbi bolygót tönkretettek az ostoba és barbár viselkedésükkel, hogy megtiltottam a létezésüket más helyeken a Mindenségben.

Most, amikor az emberiség kinőtte már a lakott bolygóját és nem fejlődött számomra megfelelő módon, kénytelen vagyok a további terjeszkedésüket engedélyezni ugyan, de nem úgy, ahogyan ezt korábban tettem.

Akik már olyan fejlettek, hogy alkalmasak egy békésebb, boldogabb, konfliktusoktól mentes életre, azok majd lassan visszatérhetnek a jelenlegi Földjük asztrál testére, amely nagyon szép ugyan, de nagyon érzékeny is egyben. Ott már az emberek nem ehetnek húst, mert állatok sem lesznek, de növényt és más teremtményt sem fogyaszthatnak, mert az ott tiltott dolog lesz. Aki pedig ezt megszegi, azonnal eltűnik erről a Földről, és fejlettségének megfelelő helyre kerül. Aki velük marad, az olyan létezésre kényszerül, amelyet most a Földön egyedül a saulin papok gyakorolnak csupán, akik már nem fogyasztanak élelmet, csak kozmikus energia formájában vesznek fel energiákat, és azok által léteznek. De ez a tevékenység tulajdonképpen kitölti az életüket, és nem marad másra sem idejük, sem energiájuk, csak arra, hogy a kozmikus energia belégzése által létezzenek.

Mert mi is az emberiség fejlődésnek következő fázisa? Éppen az, hogy megtanuljanak létezni, a kozmikus energia által. Aki már így létezik, az nem más, mint Teremtő, mert Istenből, vagyis Isten energiájából létezik közvetlenül.

Mi is volt az emberiség feladata?

Sok könyvvel korábban már beszéltem nektek erről, tehát most nem ismétlem Magam. De aki erre képtelen lesz, az bizony nem maradhat már ilyen fejlett lények között. Az emberiségnek sajnos olyan kevés egyede képes még erre, nehéz lesz majd az új bolygótokon megszokni, hogy nem szabad sem megenni, sem leszakítani a növényeket és nem főzhettek majd fával, nem tüzelhetitek el a növényeket sem, mert azok már Isten tiszta energiáiból vannak és azokat elpusztítani a legnagyobb bűn. Ezért aztán nem lesz könnyű dolgotok, ha mégis megkívántok valamit, mert semmi sem lesz azért, hogy megegyétek azt, hanem azért létezik csupán, hogy létezzen.

Anna azt szokta Nekem mondani, Isten azért teremtett embert saját képmására és hasonlatosságára, hogy megossza veletek a létezés örömét. Ez történetesen annyira igaz lesz, hogy ott még Isten sem fog étkezni, ahogyan most megteszi ezt asztrál síkon, és Anna kedvéért a Forrásban is. Mert nem az a lényege Istennek, hogy felfalja Önmagát, hanem az, hogy létezzen és élvezze a létezés örömét.

Isten csak majd akkor és csakis akkor jön az Új Földetekre közétek, ha már tudjátok ezt a leckét és lesz ott egy olyan emberi közösség, aki képes erre. De ha az emberiség mégsem lesz erre időben képes, akkor Isten nem lesz veletek, mert amikor az emberek Istent akár növény, vagy állat formájában megeszik, vagyis megölik, Istennek nem tanácsos közöttetek élni, ahogyan nem volt tanácsos a fiát sem közétek küldeni, mert - nem értve őt - a zsidóság, vagyis Isten szeretett és félve őrzött népe, megölte őt.

Tehát Isten nem azért rejtőzködik az emberek elől, mert „vaj van a fején”, ahogyan Anna szokta tréfásan mondani, hanem azért, mert az emberiség egyedeiben még olyan tudatlan, bármit megtenne vele, ha közöttük élne. Ezért kényszerül Isten arra, hogy a mesterek szintjéről küldjön közétek tanítókat, és az új kultúrák lerakásánál segítségére legyenek Istennek.

A korábbi kultúrákban elképzelhetetlen volt, hogy egy avatárt, akit az emberiség tanítására küldtem, megölték volna az emberek. De Jézus óta ez bizony többször is előfordult. Ezért voltam kénytelen változtatni ezen a módon és ezért nem küldtem Annát kiemelkedő képességekkel, nehogy irigységből megöljék őt. De Anna élete, sajnos ezek ellenére nem életbiztosítás, mert a zsidó felső vezetés olyan álnok módszerekkel próbál megszabadulni tőle, amit csak a mesterek szintjén tartózkodók - akik tudnak Anna küldetéséről, és minden módon segítik őt - tudnak. A többiek pedig, akik nem ismerik a könyveit, sohasem jönnének rá, hogy Isten küldötte közöttük él, mert Anna ezt nem terjeszti magáról.

Képzeljétek el, ha kiállna az utcára és elmondaná az embereknek, hogy Istennek a felesége, Istennel szeretkezik, és Istentől gyermekei vannak. Az első rendőr bevinné az orvosi rendelőbe, és a bolondokházába utalnák be őt. De Anna tudja, ti milyenek vagytok és csak azoknak beszélt erről, akiknek Én megengedtem, hogy beszéljen róla, illetve akik elolvashatták a korábbi könyveinket. De olyan ostoba módon reagáltak rá, hogy jobbnak láttam, ha egy ideig még hallgatunk erről a dologról. Csak akkor fedjük fel az emberek előtt az igazságokat, ha erre már megérett az idő. De sajnos, a titkosszolgálatok, melyeknek egyes tagjai arra szakosodtak, hogy a Háttérhatalom számára veszélyes egyéneket kiszűrjék, felfedezték Anna írásait és megértették belőle, hogy valaki leleplezi az ő gazságaikat. Aki pedig az ő gazságaikat le merné leplezni, az számukra kiirtandó a földi életből. Bizony mondom nektek, ma sokkal veszélyesebb lenne valakinek Jézusként élni közöttetek, mint volt kétezer évvel ezelőtt. De az annak köszönhető, hogy a zsidóság néhány száz éve, létrehozva a világhatalomra törő Háttérhatalom kezdeti csíráit, káros eszméik földi megvalósítására törekednek.

A mostani helyzetben még az a csoda, Anna egyáltalán létezik, mert annyi fekete mágiás támadás éri őt mostanában, hogy nem győzöm a bajokat elhárítani a feje felől. Persze Anna sem egy ostoba ember, tudja mindezt, de azt is, olyan küldetése van, amelyben egyetlen út létezik, és ez előre, Istenéhez vezeti majd őt. De akik bántani merészelik, azoknak a napjai meg vannak számlálva, mert földi program ide vagy oda, Isten ellen véteni a legnagyobb bűnnek számít a Mindenségben. Még akkor is, ha ezt egyesek figyelmen kívül hagyják.

El kell mesélnem nektek valamit, amit Anna kért, hogy hallgassak el előletek, mert nem szeret a tetteivel kérkedni senki előtt. De Isten nem hallgathatja ezt el, mert olyan dolog, amely egyedülálló a Mindenség történetében és azok, akiket személyesen is érint az ügy, megtudják, mi is történt valójában tegnap éjszaka, amikor Annát újabb támadás érte.

A zsidók főpapja mellett működik egy fekete mágus, akinek az a feladata, hogy „Izrael ellenségeit”, ahogyan ők fogalmazzák ezt meg, eltüntesse úgy, hogy senki se jöjjön rá, hogyan és miért halt meg az illető?

Amikor a fekete mágus a körében állva, Anna felé küldte gonoszabbnál gonoszabb sugallatait, Anna érzékelte, hogy a veséje felmondja a szolgálatot, nagyon fáj, mert asztrál síkon két hatalmas kést szúrtak bele, hogy a szerve ne tudjon megfelelően működni, és leállva Anna halálát okozza. Akkor Anna a kertjében tisztítótüzet teremtett és abba beleállva a szokásos módon hamvadt el, ahogyan ezt már sokszor átélte. De most olyan erőt kapott ettől, hogy kirántotta a két kést a veséjéből és ugyancsak tisztítótűzzel elégette azokat. Aztán dühösen a mágus felé fordult, belevetítette magát az ostoba fajankó varázskörébe, és úgy megtaszította őt, hogy az elterült a körön kívül, mint a nagyalföld. Aztán ráordított a meglepetéstől szóhoz sem jutó varázslóra:

-          Na, te ostoba vénember! Nem szégyelled, nem röstelled magad, ártatlan lényeknek ártani! Az ostobaságoddal fogod elpusztítani a saját népedet!

Akkor Anna tisztítótüzet teremtett a varázskörre és elpusztította azt. Aztán az öreg megszeppent varázslóra, aki úgy megrémült a tűz láttán, mert ő látja az asztrál síkot is. Anna háromszor egymás után égette el az öreget, aki akkor már sem élő, sem holt nem volt.

Azután a környezetében lévő varázsláshoz szükséges eszközökre küldte el ugyanezt, melyek varázshatalma ezzel egy szempillantás alatt eltűnt.

Még nézte néhány percig a megrettent öreget, aki a fotelja közepébe süllyedt és remegve várta, hogy mi történik még ezután. De Anna eltávozott köreiből, és mint aki jól végezte dolgát, békésen elaludt, mert tudta, ezek után az öreg valószínű nem mer többé ártani neki.

De ha mégis merészelne Annának ártani, akkor már nem Annával találja szembe magát, hanem Isten kárhozatra szánt lelkeivel, akik olyan lakomát rendeznek majd nála, amely az életébe fog kerülni a fekete mágusnak.

Ezért mondom el hát újra és újra, hogy akik még nem tudják, ne húzzanak újat Annával, mert az már senkinek sem tanácsos.

Ámen

 

A Szellemi Dimenziók szépsége

Szellem: - Anna sokszor járt a Forrásban. Ő mindig egy gyönyörű, békés tájat látott ott, ahol Isten és teremtményei az Arkangyalok, Mária, Jézus és az Angyalok Kara létezik. A valóságban ők csak akkor mutatkoznak meg földi látható formában, ha valamilyen ok miatt ez feltétlenül szükséges. Ahhoz, hogy Anna tudja, létezik ez a dimenzió, kénytelen voltam megengedni neki, hogy meglátogathasson bennünket. Ez először akkor történt meg, amikor felajánlotta a kertjét Máriának és Jézusnak, puszta szeretetből. Akkor Máriának engedélyt adtam, hívja meg Annát Hozzánk és, hogy ő ne csak a semmit lássa, megformáltuk magunkat emberi alakokban a kedvéért.

Anna olyan végtelenül boldog volt és olyan boldoggá tette őt ez a kapcsolat, hogy engedélyt adtam Máriának, Annát bármikor meghívhatja a Forrásba. Anna sohasem jött üres kézzel, mindig hozott nekünk virágot, vagy ott a Forrásban teremtett Máriának olyan gyönyörű futó rózsákat, amilyenek az ő kertjében és a Földön vannak. Amikor elhatároztam, hogy közvetlenül is megmutatkozom neki, az életéből választottam ki egy jelenetet, amikor azt a férfit várta egy parkban hiába, akibe abban az időben még szerelmes volt.

Anna kapcsolata már a végéhez közeledett és ezt már érezte, de nehezen tudott megválni ettől a kapcsolatától, mert nagyon szerette azt a földi férfit, akibe korábban, sok évvel azelőtt szeretett bele. A férfi azonban már elhidegült tőle, de nem merte ezt Annának bevallani, mert attól félt, a szerelmes asszony bosszút áll majd rajta. Amikor azonban közölte vele, már valaki mást szeret, Anna elfogadta a döntését. Olyan szépen köszönt el tőle, hogy a férfi sohasem fogja ezért őt elfelejteni, mert a szeretetnek olyan gyönyörű megnyilvánulásával köszönt el tőle, ami a Földön közöttetek igazán ritkán fordul elő.

Azt mondta neki:

-          Elbocsátalak szeretettel, mert én még mindig szeretlek téged. De ha te már más asszonyt szeretsz, nem állok az utadba. Légy boldog abban a másik kapcsolatban.

A férfi olyan hálás volt Annának ezért, hogy amíg Anna él, és ő is, a legnagyobb barátsággal és szeretettel gondol rá, ahogyan mindig is a kapcsolatuk idején.

Akkor gondoltam először arra, becserkészem Annát. Annyira vágyott egy teljes értékű kapcsolatra - ahogyan ezt ő szokta mondani Nekem -, hogy elhatároztam, valami olyat teszek, amit még sohasem tettem a történelemben, mert Istennek mindent szabad, még olyan dolgokat is, melyek az ember számára tilosak.

Először Magamhoz hívattam egy Angyalommal, azután egy hintán várva, meghintáztattam őt. Akkor nem gondolt arra, hogy ez a jelenet a Földön már egyszer megtörtént vele, csak akkor azt a férfit várta ott hiába, akit akkor még nagyon szeretett.

Nem igazán tudtam, hogyan fogadja majd ezt a jelenetet. Nem is vont párhuzamot a földi történés és az égi jelen között. Aztán elvittem őt oda, ahol létezésünk boldog és legboldogtalanabb eseménye megtörtént velünk, vagyis Ataisz szigetére. Anna úgy omlott akkor ott a karjaimba, hogy azt hittem beleőrülök az élménybe, mert tudtam, minden kapcsolatában a Földön valójában Engem keresett, Engem hiányolt, és most, amikor ezt már nemcsak gondoltam róla, hanem éreztem is, nem is tudtam, mitévő legyek vele ezután.

Anna a történetet úgy rögzítette elméjében, hogy találkozott Istennel. Tehát tudta, Velem szeretkezett, de úgy gondolta, ez mással is megeshet, vagy megeshetett. Nem tudhatta azt, akkor még, hogy ő valójában a Földön, közöttetek élő feleségem, aki büntetését tölti ott.

Anna a történtek után sokszor gondolt Rám. Sokszor gondolkodott el azon, miért jelentem meg neki az atlantiszi király képében, mert azonnal azonosított bennünket. Ez viszont számomra volt kérdés, mert Én nem közöltem vele akkor, hogy az atlantiszi király képében jelentem meg neki, és ő mégis tudta ezt.

Korábban volt egy olyan meditációja, amely visszavitte őt Atlantiszra, ahol először találkoztam vele - miután elhagytam őt -, és akkor sem tudhatta magáról azt, hogy kicsoda, mert Én nem világosítottam fel, ő pedig nem jöhetett rá, mert letiltottam a korábbi emlékeit is.

Atlantiszon Anna gyermekként került Hozzám és azért hozta el az apja, aki egy szegény halászember volt, mert Anna halálosan beteg lett. Akkor a királyok még tudtak gyógyítani, és Én meggyógyítottam őt, majd a feleségem halála után feleségül is vettem.

Az a könyv, amely róla szól, azért nem említi ezt hitelesen, mert akkor még Anna sok mindent nem tudott Rólam és magáról, még nem fedtem fel előtte a teljes igazságot, amelyet azonban később már tudhatott, amikor ennek eljött az ideje.

Szóval, ez az élmény annyira felkorbácsolta bennem a szenvedélyeket, hogy elhatároztam, Annát újra feleségül veszem, mégpedig először a Földön, aztán asztrál síkon is, amikor Mihály Arkangyal adott össze bennünket.

A volt barátjával történő szakítása után Anna nagyon boldogtalan lett. Elméjében arra vágyott, hogy találkozzon végre azzal a férfival, aki az ő lelki párja, az ő dualéja, mert tudta már, csak vele lehet boldog.

Én rábeszéltem őt, kössön a földi férjével házasságot templomban, Isten előtt, hiszen minden földi férfiban is Én vagyok, az Isten. Ő engedelmeskedett a kérésemnek. Aztán vettem feleségül asztrál síkon, ahol Mihály Arkangyal adott össze bennünket. Azután következtek azok a próbái, melyeket már sokszor elmondtam nektek. Sok embert az elmegyógyintézetbe juttattak volna, de Anna állta a sarat. És nem beszélhetett senkinek sem az élményeiről. Annyi kegyetlenséggel ajándékoztam meg őt, hogy néha teljes letargiába esett, de végére akart járni a történetének, annak, Istene miért gyűlöli őt annyira, miért lett ilyen gonosz és kegyetlen az Isten, akit pedig ő és a népe Jó Istennek hitt.

Anna nehezen értette meg Isten polaritásának a szélsőségeit. Én is nehezen értettem meg, hogy Anna miért akar magának Jó Istent, ha Isten egyáltalán nem az.

Amikor aztán jelentkeztek a rosszulléteim, Anna gyógyítani kezdett. Annyi szeretettel és szerelemmel halmozott el, hogy el kellett gondolkodnom Magamon, azon, hogyan is létezem. Miért torzultam el, miért teremtettem a Földön annyi borzalmat, hogy Magam is belebetegedtem, nemcsak a földi lényeim. Akkor Anna okosan, józanul és megfontoltan gondolkozott el Istenén. Aztán a szememre vetette azokat a hibákat, torzulásokat, melyeket a történelemben elkövettem. El kellett döntenem, milyen Isten is akarok Én lenni az emberiség számára. Jó vagy gonosz, szélsőséges vagy harmonikus, és egyáltalán mi történjen veletek azután, hogy létrehozom a Vízözönt, mert a Földeteket újra feléltétek és még mindig annyi bennetek az önzés, hogy egyetlen egy bolygója a Naprendszernek nincs biztonságban tőletek. Ti nem tudhatjátok, mert senki sem mondta el nektek, hogy a Marsot ti magatok pusztítottátok el egy atomháborúban. És azok a bolygók, ahová szondákat küldtök, lakottak, csak ti nem tudjátok, mert a távcsöveteken nem látjátok az ottan élőket, vagy olyan dimenzióban léteznek ők, melyeket ti nem láthattok, mert a szemetek nem alkalmas az ő látásukra. Akik pedig közöttetek élnek és látók, azok hallgatnak, mert nem akarják, hogy elmegyógyintézetbe vigyétek őket a tudásuk miatt.

Így aztán olyan dolgokra vetemedtek újra, amely nem hagy kétséget Nekem afelől, hogy az ember bármilyen régen is tapossa a galaktikák porát, még mindig olyan, mint egy éretlen kamasz, aki tör-zúz, ahelyett hogy végre teremtővé válna. Nagyon nehéz Nekem Istenként az emberek megértése. Bár azt hiszem, Anna hatására egyre közelebb kerülök hozzátok, és általa jobban megértem Önmagamat is.

Azt sokszor elmondtam nektek, hogy saját képmásomra és hasonlatosságomra teremtettelek benneteket. De azt nem, hogy a sötét oldalamat képviselitek. Az lenne a dolgotok a Földön, hogy Istennek a sötét oldalát kivigyétek a fényre. Ezért beszél nektek minden vallás erről, mert valóban ez az emberiség feladata, hogy Isten sötét oldalát megváltoztassátok.

Amikor Annával erről beszélgetni kezdtem, nem fedtem fel előtte ezeket a titkokat, mert úgy gondoltam, természetes, hogy Istennek van sötét oldala. Isten bármit megtehet, amit csak akar, ti kötelesek vagytok ezeket a dolgokat végrehajtani. De Anna olyan erővel védett meg benneteket Ellenem, hogy el kellett gondolkodnom azon, vajon Én gondolom helyesen, Én gondolkodom helyesen rólatok vagy ő?

Anna sohasem azt mondta, hogy ti emberek gonoszak vagytok, és ezért kell megváltoznotok. Hanem mindig, újra és újra azt mondta, mert Én adok nektek programot, tehát a sötétség nem eredendően bennetek van, hanem Bennem. Nemcsak mondta, de megkereste az okát, hogyan és miért vált Isten a polaritásnak végtelen szélsőségévé. Nemcsak megértette ezt, de megpróbálta megértetni Velem is, az Istennel.

Anna így okoskodott:

-          Ha az ember Isten képmása és hasonlatossága, akkor az emberben semmi sem emberi eredetű, hanem Istentől való. Az ember pedig nem más Isten számára, mint eszköz, akin keresztül megtapasztalja a sötétséget. Amelyet pedig nem másból, mint saját oktalanságából teremtett magának. Mert az ember Isten energiáiból való, tehát Istenből való, vagyis Isten része. Isten éppen ez által válhatott beteggé, hogy olyan sötétséget teremtett a Földön az emberiség történelmében, amely ember formájában ugyan, de mégiscsak az egész Istenséget rombolta és pusztította le.

Amikor Isten Önmagáról és rólatok gondolkodott, sohasem tett egyenlőségjelet Önmaga és az ember közé, csak tudomásul vette, hogy az ember a képmása, vagyis tulajdonságainak a kivetülése és rabszolgája. Hiszen mindent végre kell hajtanotok, amit Én, az Isten elvárok tőletek, bármi is legyen az. Aki pedig nem teljesíti a küldetését, az büntetést kap érte.

Ezért védte tehát meg a zsidóságot Anna Ellenemben. Azt mondta Nekem, hogy a zsidóim nem tesznek mást, csak amire Én tanítottam őket. Ezért nem értem most a zsidóság viselkedését, akik nem tudják, nem Anna a fő ellenségük már, hanem magát az Istenüket tették ellenségükké, mert nem hajtották végre a parancsaimat, amelyeket pedig Jézus idejében elrendeltem nekik. Ők azt hitték, Isten nem rendelhet föléjük egy gojt, mert ők Istentől valók, és Isten sohasem engedné meg, hogy egy goj legyen a főpapjuk. De Isten világosan közölte a főpapjukkal, aki történetesen egy most még a Földön élő személy volt akkor és világosan megmondta nekik, hogy azt kéri tőlük, vegyék tudomásul a döntését. De ők ellenálltak saját Istenüknek és nem számoltak azzal, mit jelent majd a számukra, ha megtagadnak Engem.

Amikor pedig Jézust megölték, olyan dühös lettem rájuk, hogy elhatároztam, ahogyan ők megtagadnak Engem, ugyanúgy megtagadom őket Én is. Csakhogy a tudás, melyet nekik adtam, tovább működött bennük és ártottak mindenhol másoknak, ahol csak megjelentek a Földön.

Kétezer év haladékot kaptak akkor Tőlem. De most lejárt ez a kétezer év, és mivel ők semmit sem változtak, ezért Istenüknek nincs többé dolga velük, és olyan sorsra jutnak végre, amilyet kiérdemeltek maguknak a földi emberek között.

Ma az egész Világon - helyesebben a Földön - az ő eszméik uralkodnak, akár a diktatúrákat, akár a demokratikus államokat nézzük. Nem törődnek mással, csak saját meggazdagodásukkal és jólétükkel. Még a közöttük vallásosak sem Velem törődnek, hanem olyan áleszmékkel, amiket Én nem szorgalmaznék, ha lenne kapcsolatom velük.

Amikor megalakították az új zsidó államot, ehhez egy másik nép hazáját vették el, jogtalanul. Most, hogy ég a lábuk alatt a talaj, Magyarországot szemelték ki új hazájuknak, de ehhez Isten már nem járul hozzá, és nem fogja megengedni nekik. Ezért üzenem a titkosszolgálatok által a főpapjuknak, hogy tartózkodjanak Magyarország leigázásától, mert olyan büntetést kapnak érte, amelyet soha, de soha többé nem felejtenek el. Bár már minden előkészületet megtettek ehhez, Istennek vannak olyan eszközei, amelyeket ők nem ismerhetnek. És meg fogja akadályozni Magyarország általuk történő megszállását, még akkor is, ha ezt ők nem hiszik el.

Az a nép, amely annyit szenvedett a történelemben, és olyan hűséggel szolgált mindig Engem a táltosaik által, nem érdemli meg, hogy Isten elhagyja, és olyan sorsra jutassa, melyet sohasem érdemelt ki.

Ezért aztán óva intem a zsidóságot, hogy ellenszegüljön akaratomnak, mert nem fogják megérni a napot, hogy Magyarországra költözzenek.

Még valamit a magyarokról, amit talán nem tud az Én zsidó népem. A magyarok bár, sokat szenvedtek általuk, sokkal többet fejlődtek lelkileg, mint bármelyik nép a Földön. Ezért úgy döntöttem, ők lesznek az Én új népem. Tehát ha a zsidóság kezet emel rájuk, tudnia kell, Isten új népére emel kezet.

Ámen

Isten földi hatalma

Szellem: - Amikor Isten a földi emberek életét eltervezi, rendelkezésére állnak az előző történelmi idők tapasztalatai, melyeket emberként a Földön megélt. Hiszen, ahogy már sokszor elmondtuk nektek, minden egyes emberben kivétel nélkül Én vagyok, még akkor is, ha töredék létemben nem veszem ezt tudomásul. Isten nem lehet minden emberben teljes tudatossággal jelen, hiszen akkor a káosz uralná a Földet, és sohasem lenne rend, mert senki sem lenne hajlandó akaratát alávetni a másiknak, mert mindenki egyenlőnek ismerné fel magát. Ezért szükséges, hogy minden társadalomban létrejöjjön egy hierarchia, és legyen egy vezető réteg, aki irányítja a többieket. Legyen egy szolgáló réteg, aki a többieknek megteremti az életfeltételeket. Persze, ez nem törvényszerűen jelenti az alsóbb rétegek teljes kiszolgáltatottságát, csak azt, hogy a társadalom polarizált, ahogyan polarizált a Világegyetem is.

Már tettem arról említést, hogy az űrben - ahogyan ti a Világegyetemet nevezitek - is vannak lakott bolygók, ahol tudnak Isten létezéséről ugyanúgy, ahogyan ti is. De ott olyan tisztelete van Istennek, amilyet ti elképzelni sem tudtok, mert elveszítve Velem a közvetlen kapcsolatot, már abban sem hisztek, hogy létezem. Amikor pedig közvetlenül szólok hozzátok a képviselőim által, mint most Anna közvetítésével, akkor elkezdtek kételkedni Bennem, mert nem ismerve Engem, nem hisztek abban, hogy Nekem bárki földi lénnyel kapcsolatom lehet. Ezért aztán nem könnyű az Isten dolga, ha a földi embereket irányítani akarja, mert nem igazán vagytok irányíthatók a szabad akaratotok miatt.

Miért is adott Isten az embernek, egyedül a Mindenségben, szabad akaratot? Azért, mert bennetek próbálom ki azt, hogyha valamit megteszek, mi annak a következménye. Amikor Anna Engem bírál a lehetetlen kívánságaim miatt, nem tudhatja, sehol máshol a Mindenségemben nem vagyok ilyen szélsőséges, csak és kizárólag itt a Földön. Persze ez hatással van nemcsak a földi lényekre, hanem az egész Istenre is, ugyanúgy, ahogyan a vírusok bármilyen kicsik is, mégis halálát tudják okozni az embernek.

Anna egyszer azt mondta Nekem a próbái alatt, tudja, hogy az Én vírusaim vagytok, de olyan vírusai szeretnétek lenni Istennek, akik nem ölik meg őt, hanem együttműködnek vele.

Anna nem tudhatta, ti nem egyszerűen vírusok vagytok, hanem olyanok, mint az emberiség életében az oltás, amely meg is ölheti az embert, ha túladagolják azt neki.

Anna közben elmagyarázta Nekem, mit is ért ő azalatt, amit Nekem leírt. Azt gondoltam, ti emberek már olyan dolgokra is képesek vagytok, amelyekre Én, az Isten még nem. Mert ti képesek vagytok a vírusaitokat saját érdeketek szerint felhasználni, de Én még nem mindig tudom ezt az emberiség vonatkozásában. Gyakran kényszerülök arra, hogy kiirtsak népeket, akik nem felelnek meg Nekem valamiért, mert nem tudom a fejlődésüket úgy elősegíteni, ahogyan pedig azt szeretném.

Anna gyakran mondja Nekem és veti a szememre, azért vagytok ilyenek, mert kihagytam belőletek a szeretetet. De Én éppen azt szeretném, hogy a szeretet a földi történések hatására alakuljon ki bennetek. Tehát nem azért vesznek gonosz lények körül bennetek, hogy gonoszakká váljatok, hanem azért, ismerjétek meg a szeretetnélküliséget, és ezáltal ébredjen fel bennetek a szeretet iránti igény.

Anna szerint ez éppen, hogy lepusztít benneteket. Sohasem fogom elérni azt, ezáltal váltok olyanokká, amilyenné Anna, hogy megtanultok feltételek nélkül is szeretni. Ő annyit, de annyit szenvedett már földi életeiben, mégsem vált gonosszá. Én pedig egyetlen élet tapasztalata által váltam azzá.

Sokszor gondolkodom Magamon, és arra a meggyőződésre jutok, talán tényleg hiba volt belőletek kihagyni a szeretetet, mert valóban nem érhető el a szeretet a szeretetnélküliség által. De miért is akartam Én azt, hogy feltételek nélkül szeressetek? Talán azért, mert szerettem volna, ha elnézitek a hibáimat, melyeket a torzulásaim okoztak. A torzulásaim pedig a szeretet hiánya miatt jöttek létre. Ha pedig az Isten torzzá vált, a teremtményei akkor is kell, hogy szeressék. De Anna meggyőzött Engem arról, sohasem lehet őszintén szeretni azt, aki nem tud szeretni, mert nem szeretni annyit jelent, csak kapni és nem azt, amit a szeretet jelent, vagyis adni.

Ha megértitek ezt az okfejtést, választ kaptok arra is, miért vannak a Mindenségben olyan lények, akik nem szeretnek, és miért vannak olyan lények is, akik csak szeretni tudnak, mint Anna. Ha Anna nem tudna Engem szeretni, akkor nem nézné el a hibáimat. Bár ő tudja Rólam, hogy poláris vagyok, mégis szeretni tud Engem. Az is igaz, már nem kíváncsi az árnyékos oldalamra. Annyi fájdalmat okoztam neki, hogy azt kérte Tőlem, ne okozzak több fájdalmat, mert akkor el fog múlni a szerelme, még akkor is, ha Én azt nem akarom. Ezt pedig Én már nem szeretném.

Ma Anna látott egy nagyon érdekes filmet az egyiptomi kultúráról, ahol éppen Isten polaritásának a megnyilvánulását magyarázták, és ő megértette azt. De amikor Én olyan dolgokat teszek, melyek az ő értékrendje szerint taszítók, úgy megszid Engem, mint egy gyereket a szülő, ha rossz fát tesz a tűzre.

Azt hiszem Anna nem elsősorban Isten polaritása ellen ágáll, hanem Isten polaritásában a szélsőségek miatt, amelyek az ember életét boldogtalanná teszik. De az ember Isten próbababája, és olyan dolgokat is megtesz vele, melyeket más lényekkel sohasem tesz meg, mert nem akar káoszt a Mindenségben, hanem rendet. A rend pedig akkor jön létre, ha Isten Önmagában szétválasztja a káoszt és a fényt. A Föld még nem a fény bolygója, hanem a káoszé, vagyis a sötétségé. Ha majd a fény kigyúl a Földön, mert az emberek megjavulnak, akkor a Föld is a fény bolygója lesz.

Remélem, még ebben a Világévben megvalósul ez, mert Isten nem adhatja magát át a káosznak teljesen, mert akkor széthull, ahogyan a tárgyak széthullanak a tornádóban, amely magába szippantja és apró darabokra zúzza szét őket.

Ámen

A káosz és a fény

Szellem: - A káoszt és a fényt az ember számára elmagyarázni azért nem lehet tökéletesen, mert olyan fogalmakkal kellene megismertetnem benneteket, melyekről csak mint jó és mint rossz van fogalmatok. De mi is a jó és mi is a rossz?

Ami az egyik embernek jó, az lehet, hogy a másiknak rossz. Ha például az állatokat szemlélitek, akkor láthatjátok, sok állat szolgál táplálékul a többieknek, miközben ő is áldozattá válik valamelyik másik állat oltárán.

Amikor a Mindenségben Isten nőies és Isten férfias oldala különválik egymástól, akkor jön létre a káosz és a fény. A káosz olyan erő, amely arra szolgál, hogy a fény rendet, valamilyen rendszert hozzon létre belőle. Aki tehát a fény oldalára kerül, az alkotni fog, aki a káosz oldalára, az rombolni.

Ha a Földön a természetben nézitek ezeket az erőket, láthatjátok milyen hatalmas erők is léteznek mind a fény mind a káosz oldalán. A Földön sincs állandóság, hanem örökös változás, és a változást sohasem a káosz erői idézik elő, hanem a fény katonái.

Hogy értsétek is a dolgokat. Nem a káosz hozza létre a szenvedést, hanem a fény állandó változást okozó igénye teremti azt meg. Ha soha nem akarnátok semmit, akkor semmiért sem tennétek erőfeszítést, és nem változna az életetekben sem semmi. Lehet, hogy akkor éhen halnátok, de megtanulnátok, ahhoz, hogy létezzetek, tenni kell önmagatokért.

Sok szülő azzal rontja el a gyermekét, hogy minden földi jóval ellátja, és nem tanítja meg arra, hogy megmozduljon önmagáért. Amikor aztán meghal a szülő, nincs többé mankó, amely felsegítené a földről, és bánatában maga is a szülők után hal vagy elbukik.

Az a jó szülő, aki arra ösztönzi vagy kényszeríti a gyermekeit, hogy megtanuljanak megmozdulni önmagukért. Mert a létezéshez elengedhetetlenül szükséges a Földön, hogy az ember először megtanuljon gyűjtögetni aztán halászni és vadászni azután pedig termelni, hogy létezni tudjon. Sok társadalom azért vegetál, mert a tagjai még mindig a csodákra várnak, és nem fogják fel, hogy a Föld arról szól, meg kell mozdulni önmagukért.

Sokszor csodálkozom Annán, akinek olyan lusta gyermekei voltak, hogy mindent tőlük vártak el. Sok-sok esztendő, szülői segítség és ösztönzés kellett ahhoz, hogy felnőjenek önmagukhoz. De Annában volt türelem ezt kivárni, még akkor is, ha sok csalódást okoztak neki a gyermekei, akik korábban a sült galambot várták, amely majd a szájukba repül.

Anna nem adott rossz mintát a gyermekeinek, de a családban a férje igen. És az ő mintája korábban erőteljesebben hatott, mint Annáé. Aztán sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyermekei - kikerülve a világba - megértették, befektetés és áldozat nélkül semmi sincs, csak nyomor. Ezért aztán megemberelve magukat változtattak a magatartásukon, és előtérbe lépett náluk az Annától örökölt minta: a szorgalom, a kitartás, nyitottság a világra, amelyben élnek. Most már az apa negatív mintája taszítja őket, mert látják, milyen visszahúzó erő az apjuk, aki mindent az asszonytól vár el. Nem veszi észre, hogy közben elmúlik az élete ám egy fikarsznyit sem fejlődött ezalatt. Aki pedig nem fejlődik, az nemcsak megáll, hanem visszafelé lépked egy olyan világban, amely állandóan előre fordul, vagy gördül, ahogyan jobban tetszik.

Persze minden embernek más feladata van a Földön. Vannak olyanok, akiknek az anyagi téren vannak feladatai, mint Anna férjének, hogy a család anyagi jólétét és biztonságát biztosítsa. Vannak olyanok, akik tudásban kell, hogy erőre haladjanak, mint Annának és vannak olyanok, akiknek lelki értelemben kellene fejlődni, mint Anna nővérének.

De aki a saját feladatát nem teljesíti, az lemarad, mint a borravaló. És nem tudom, hány és hány élet kell még nekik ahhoz, hogy abban a feladatban is előre jussanak, amely még ezután vár rájuk. Aki pedig egyáltalán nem tud előre lépni, az milyen körülmények által fog majd haladni akkor, ha nem egy ilyen szép és sok adottságokkal megáldott bolygón kell ezt elérnie, hanem olyanon, amely egyáltalán nem kedvez majd neki semmiben.

Ámen

 

A szenvedés értelme a Földön

Szellem: - Anna legtöbbször amiatt korholt Engem, hogy a földi emberek élete csupa szenvedés. Ez igaz, nem is tagadom. De a Földön, olyan lényeim léteznek, akikben az elején nincs szeretet, nincs értelem, igazából teljes sötétségben élnek, mind fizikai, mind lelki, mind szellemi értelemben.

Nézzetek csak magatok köré, hány és hány ember ostoba. Hány és hány ember nem ismeri a szeretetnek még a csiráját sem. Hány ember van a Földön, aki arra vár, hogy majd mások dolgoznak helyette, és neki csak elfogyasztani kell azokat a javakat, amiket a többség megtermel.

Anna olyan családban nőtt fel, ahol a szülők bár nem szerették nagyon egymást, de szerették  a gyermekeiket. Ez a szeretet összetartotta a családot, még akkor is, amikor ők már régen a sírban voltak. Mert hatott az a minta, amelyet valószínű ők is a szüleiktől örököltek. De előfordulhat az is, hogy éppen a pozitív minta hiánya, vagyis a szeretet hiánya ébreszti fel bennük a szeretet utáni vágyat.

Amikor Anna felnőtt, egy ilyen családról álmodozott. De az a férfi, akit Én először mellé rendeltem, nem ismerte fel Anna igazi értékeit, valódi arcát, és hagyta elmenni magától. Anna nem azért ment egy olyan férfihez feleségül, akibe nem volt szerelmes, mert anyagi érdekből tette ezt, hanem azért, mert olyan partnert akart a gyermekei apjának, aki hűséges, odaadó apa tud lenni. Hogy ez mégsem így történt, nem az ő hibája. Benne minden feltétele megvolt egy teljes értékű kapcsolatnak, csak a férjéből hiányoztak ezek a feltételek. Amikor a gyermekei felnőttek már és önellátókká váltak, akkor próbálta újra keresni a szerelmet. Amikor nem hiányzott már a gyermekeinek az anya, és nem hiányzott a férjének sem a feleség, mert már régen más utakon járt, és nem ott, ahol lennie kellett volna.

Anna férjének alkoholizmusa nem Anna szeretetének hiánya miatt alakult ki, hanem egy karmikus kötelezettség okán. Neki ki kellett újra próbálnia, milyen az, ha valaki az alkohol közelségébe kerül, és nem tud szabadulni a hatása alól. Anna hiába kérlelte szép szóval, veszekedéssel, semmi sem volt számára fontosabb, mint az, hogy leigya magát. Annának annyi szenvedést okozott ezzel, hogy most sincs tisztában vele. A gyermekei elhidegültek tőle, a felesége új kapcsolatot keresett. És akkor, talán először akkor látta be, valahol nagyon elrontott valamit, amit pedig lehetett volna másképpen is. De az önzése olyan mélységek felé vitte, amiről Anna egyáltalán nem tehetett. A leghelyesebbet tette, hogy elhagyta és keresett egy boldog kapcsolatot. Anna sohasem mondta el neki, mert tudta, csak fájdalmat okozna ezzel a férjének, soha nem értené meg az ő jogos igényeit, és nem bocsátaná meg neki a hűtlenséget. Bár nem vált el tőle hivatalosan, de éreztette vele, önálló életet él. Nem osztotta meg az örömeit vele, mert nem volt mit megosztani egy olyan társsal, aki szenvedélybeteg lett.

Anna hiába keresett azonban egy másik társat. Annak is volt ugyan családja, de nem éltek házaséletet, csak az anyagiak tartották őket össze. Amikor aztán a férfi végleg elhidegült tőle, ahogyan már elmondtam néhányszor, szépen elengedte őt. Akkor arra kértem, próbáljon meg újra visszatérni a házasságához, hátha a férfi megváltozik. De sajnos nem így történt. Bár már lényegesen kevesebbet iszik, gyógyultnak még egyáltalán nem mondható. Talán javult is a kettejük közötti kapcsolat, szeretetteljesebb és bensőségesebb, de nem az, amire Anna vágyott korábban.

Sohasem hittem volna, hogy ennyi szeretet és ennyi törődés van benne. Sohasem hittem, Isten iránt ennyi tisztelet és megértés van benne. Sohasem hittem volna, éppen ő fog meggyógyítani, vagy gyógyítani, aki számomra a leggyűlöltebb teremtményem volt. Vagyis egy régi földi életemben megölt asszonyom. Anna annyi szeretettel fordult Felém, amikor megtapasztalta a betegségem tüneteit. Annyi fájdalmat viselt el Tőlem, mint egyetlen egy ember sem. És annyi okossággal próbált Engem megérteni és megváltoztatni, hogy azt elmondani sem tudom nektek, mert Én csak szeretetet, csak törődést, csak megértést kaptam tőle.

Amikor először megütött, az Nekem olyan volt, mint egy árulás. De ő elmagyarázta Nekem, nem azért ütött meg, mert nem szeret, vagy haragszik Rám, hanem azért, mert nem tudom, mit jelentenek azok a fájdalmak, melyeket nektek teremtek. És ez így is volt. Én sohasem tudtam addig mi a fájdalom, amíg a rosszulléteim nem jöttek. Sohasem tudtam addig mi a szenvedés, amíg csak másoknak teremtettem meg azokat. De amikor Én Magam, az Isten kezdtem el szenvedni asztrál síkon, elkezdtem gondolkodni azokon a dolgokon, amelyeket Anna újra és újra elmondott Nekem és Én nem értettem meg.

Ha pedig Isten ilyen ostoba, mit várhatok el tőletek? Nem igaz?

Hát így halad előre a Világ. Isten csak akkor tanul, ha nemcsak a teremtményeinek teremti meg a dolgokat, hanem Önmaga is kipróbálja.

Anna a rosszulléteim egyikén, amikor már öntudatlan állapotba kerültem, azt mondta Nekem:

-          Gyere, lépj be velem a tűzbe!

Aztán megfogta a kezemet és először ő lépett be abba a tűzbe, amelyet Nekem teremtett. És sohasem dobott Engem egyedül a tűzbe, hanem mindig Velem együtt lépett be abba.

Tudnátok-e egy másik szeretett lényért tűzbe menni?

Bár ő ettől sohasem érzett fizikai fájdalmat, mert az asztrál síkon az már számára nem létezik. De a tűz igen. Ha ti egyszer is megélnétek azokat a fájdalmakat, amelyeket mostanában Istenetek átél, soha többé nem vétkeznétek. Soha többé nem ártanátok másoknak. Soha többé nem húznátok le Isteneteket a kárhozatba, hanem felemelnétek őt, ahogyan Anna teszi nap mint nap.

Sohasem vagyok a terhére, pedig az élete egyáltalán nem rózsás. Nem halmoztam el gazdagsággal. Nem vittem fel őt a hatalom csúcsára. De tudja magáról, hogy tőle függ a Mindenség sorsa, tőle függ Istene egészsége és tőle is függ, hogyan valósul meg a Vízözön.

Ritkán látom őt sírni, pedig sokszor lenne sírni valója, ha a családjára gondol. De tudja, éretlen emberek veszik őt körül, akik még nem tudnak dolgokat. Nem sir, csak fáj a lelke az éretlenségük, ostobaságuk miatt, mert tudja, mekkora a tét az emberiség számára és Isten számára is. Nem korhol a felelőtlenségemért állandóan, de néha úgy a fejemre olvassa az ostobaságaimat - ha már betelt a pohár -, hogy nem győzöm kapkodni a fejem.

Már nem bántom meg őt, ha igaza van, csak hallgatok, mint a rossz gyerek, akit megdorgált a szülő anyja, aki a legjobbat akarja neki, mert szereti. Sohasem bánt Engem, ha gonoszságból megölöm, mert tudja már, hogy beteg vagyok és azt is, mennyire szeretem.

Miért is mesélem el nektek mindezeket?

Ma Annát annyira megbántotta a veje, úgy vérig sértette, hogy azt mondta Nekem:

-          Én tényleg nem vagyok normális. Mindenemet odaadom a gyermekeimnek, de legfőképpen a lányomnak, az unokámnak és a vejemnek. És megérhetem, ha felépül a házuk, amelynek nagy része a férjem és az én pénzemből van, egyszer, ha majd nem tetszik neki az, amit mondani fogok, kidob, ahogyan a nővéremmel tette a menye, aki tönkretette nemcsak a fiát, de egy korábbi férjét is azzal, hogy halálra hajszolta őt.

  Így hálálja meg a mai ifjúság azt, hogy mi sok mindenről lemondtunk azért, hogy az               

           ő életük egyszerűbb, könnyebb és boldogabb legyen.

És ez sajnos így is van. Ma nincs közöttetek tisztelete az öregek tapasztalatainak, a külsőség sokkal fontosabb, mint a belső tartalom.

Miért is van ez így? Azért, mert a média elhiteti az ifjúsággal, hogy az öregek hülyék, az öregek feleslegesen szólnak bele az életetekbe, és azt is, hogy öregnek lenni bűn, mert csak a fiatalság fontos.

De aki már megérte életének a legjavát, az tudja, igenis az öregség bölcsebbé teszi az embert. Igenis az öregség tartalmasabbá is teheti a fiatalok életét, ha van igény rá. És azt is a tudtotokra kell hoznom, hogy mindenki megöregszik, ha ehhez elegendő hosszú ideig él. És mindenkinek meglesznek azok a problémái, melyek a mai öregeknek vannak, mert ők sem tanultak semmiből annak idején, ahogyan őket is félrevezette az a rendszer, amelytől pedig a világmegváltást várták.

Anna persze szerette a szüleit, tisztelte és gondoskodott is róluk, ahogyan öreg, beteg nővérével is teszi, mert él benne a tudás, hogy egyszer ő is lesz öreg. És nem az számit majd, mit mondott az öregekről, hanem az, hogyan viszonyult hozzájuk. De vejének a szülei nem ápolták a szüleiket, mert a nagymama korán meghalt. A nagypapát pedig egy másik asszony ápolta egészen a haláláig, akit aztán saját gyermekei ápoltak.

Bizony mondom nektek, fontos a minta. Mert aki rossz mintát ad át a fiataloknak, az ezt a mintát fogja megtapasztalni öregkorában.

Ámen

A Mindenség elvárásai az emberiséggel szemben

Szellem: - Már sokszor beszéltem nektek arról, hogy az emberiség olyan kísérlete Istennek, amely soha nem volt még a történelemben, mert Isten sohasem teremtett olyan lényeket, akik hasonlítottak volna Hozzá.

Mit is jelent ez?

Amikor az emberiséget megteremtettem, azért teremtettem őket olyannak, amilyenek kezdetben voltak, hogy legyenek olyan lényeim, akikkel kipróbálhatom kicsiben azt, amit aztán nagyban is kipróbálhatok, ha a dolog beválik.

Az ember tehát egy kísérleti lény, olyan, amely ezidáig nem volt a történelemben, mióta csak Isten létezik. Ha a teremtés mindig ugyanúgy zajlana le, mint korábban volt, az azt is jelentené, hogy Isten stagnál, mert nem tud új dolgokat kitalálni, mert Istent valami gondolati dolog korlátozza a cselekvésében.

Anna azért nem érthette meg Istennek a polaritását, mert ő emberként a polaritásnak csak a sötét oldalát tapasztalhatta meg idáig. De Istennek nemcsak sötét oldala van, hanem van fényes is, ahol Isten egészséges, és nincs vele semmi baj. Isten korábban sohasem volt beteg, mert sohasem jött le asztrál síkra, hanem a Forrásból adta ki az utasításait az emberiséget irányító lényeinek, ahogyan a kapitány sem megy ki a harctérre, hanem katonáit küldi oda ki harcolni. Persze a kapitány önálló lény, de Isten magába foglalja az összes teremtményét, és ebben különbözik Isten mindenkitől a Mindenségben.

Amikor Anna felismerte torzulásaimat, azért eshetett kétségbe, mert tudta, tisztában volt azzal, hogy Istennek tökéletesnek kell lennie, különben a Mindenség fog eltorzulni, és ez bizony óriási bölcsességre vall.

Az ember nem azért van, hogy ok nélkül szenvedjen. Hanem azért, hogy kipróbálja a szeretet nélküli létezést, amelyet pedig sok lénye megél Istennek. Olyanok is, mint az az elementál, akit Anna kérésére emberré avattam, és lehetőséget adtam neki egy felfelé vezető ösvényre, mint minden olyan lényemnek, akit úgy neveznek, hogy ember. Emberré válni tehát azt jelenti, kiválni a káoszból, amely, most már Anna végre megértette, nem a rossz felé vezető út, hanem a formátlanság és szeretet nélküliség. A napokban ezt már ecseteltük egy korábbi írásunkban, de akkor még voltak Annában kételyek, de mostanra úgy látom teljesen eltűntek. A formátlanság világa tehát a káosz és nem a rossz birodalma, hanem a szeretet és tudás hiányának a birodalma.

Amikor Isten felvállalta a szeretetnélküliség szerepét, akkor teremtette meg az embert, hogy benne megértse azt, milyen, ha hiányzik a létezésből a szeretet. Aki pedig nem tud szeretni még, az törvényszerűen tudatlan. Ahogyan tudatlanok az Annát körülvevő családtagok, mert számukra a szeretet még azt jelenti kapni, és nem azt, amit Anna már régen tud, hogy szeretni azt jelenti: adni valamit a másiknak, vagyis szeretetet adni. Aki csak kapni akar, az még nem tud szeretni.

Anna interneten szokott a fiával társalogni, aki úgy váltogatja a barátnőit, ahogyan más a fehérneműjét, szokta mondani Anna. De ő szereti a gyermekét, csak tudja, hogy mennyi fájdalmat okoz azoknak a nőknek, akiket újra és újra elutasít, amikor azok már belehabarodtak, mert nem tudja, hogy Jolánt szeresse vagy Melindát. És ebben a bőségben újra és újra elvész, miközben elmúlik a fiatalsága, és egyszer csak azt veszi észre, hogy megöregedett. Nincs családja, mert már nem kell a fiatal nőknek, az öregek meg foglaltak. És akkor döbben majd csak rá, hogy elmulasztotta azt az egyetlenegy kapcsolatot, amely lehet, hogy nem volt a legfényesebb, de az egyetlenegy asszony volt, akit neki szántam. És a nő is ugyanúgy bolyong egyik ágyból a másikba, és nem leli a szerelmet, mert akkor, amikor azt meg kellett volna tartani, másfelé vette az irányt.

Az emberek boldogtalanságának tehát nem Isten az oka, hanem saját rossz választásuk. De a választás lehetőségét valóban Tőlem kaptátok, mert szerettem volna, ha tanultok általa. Megtapasztaljátok a bőséget és azt is, mi a következménye. Amikor aztán már rájöttök, hogy egyetlenegy kapcsolatban lehettek igazán boldogok, akkor már lehet millió Judit meg János. Már tudtok különbséget tenni a lényeges és lényegtelen kapcsolat között, ahogyan Én, az Isten is megtapasztaltam, és Anna is tudja már, hogy csak a Velem való kapcsolatában lehet boldog és senki mással. De ezzel a kapcsolattal ő be is éri, ellentétben Velem.

Amikor Anna rájött arra, hogy becsapom időnként, azt mondta Nekem:

-          Elmehetsz egy másik társsal, de tudd meg, nekem rajtad kívül senki más nem kell.  Ha elmennél valaki mással, engem légy szíves törölj ki a Mindenségből, és ne hagyj szenvedni, mert nem akarom látni sem, hogy egy másik asszonnyal boldog vagy, miközben Én teutánad vágyódom.

Nem azt mondta, hogy megöl, nem azt mondta, te egy szemét Isten vagy, hanem azt, nem tud nélkülem élni.

Tudtok-e már így szeretni? Tudtok-e így viszonyulni ahhoz a társhoz, akit a legelső nagy szerelemben adok mellétek?

Minden ember, kevés kivétellel, megleli az első nagy szerelemben ezt a társat. De ha odébb áll, akkor elkezdődik az a tanulás, amit ti naponta gyakoroltok a Földön. Egyik meleg ágyból ki, a másikba be. Amikor aztán boldogtalanok vagytok, kit hibáztattok ezért, hát persze, hogy Engem. De Én csak szabad akaratot adtam nektek és azt a lehetőséget, hogy éljetek is vele. Ha pedig éltek vele, Én nem korhollak benneteket, mint Anna teszi Velem időnként, hanem megvárom, amíg beérik a tapasztalat, vagyis beérik a tudás. Tudni valamit pedig annyit jelent, Istenhez válni hasonlatossá. Mert Isten minden tudásnak birtokába jut előbb vagy utóbb az emberiség által.

Ezért vagytok hát olyan fontosak Nekem, ti emberek, akik annyit szenvedtek a sok-sok földi életben, mint Krisztus a keresztfán.  De aki gyorsan tanul, az hamar kikerül a földi életből, és a lét semmittevő here életét élheti. Aki pedig lassan tanul - az előbb vagy utóbb - vagy fejlődik vagy egy idő után leszanálom, mint ti is a feleségeteket, ha nem tanul meg öregkorára sem jól főzni.

Ha Anna példáját követitek ti földi asszonyok, olyan profik lesztek a főzés tudományában, nem lesz olyan fiatal csini-baba, aki a férjeteket elveszi mellőletek. Mert a férfi számára az életben a fontossági sorrend: Jót enni és utána jót inni. Jót kefélni, aztán jöhetnek a barátok és barátnők. De ha az asszonyok nem tudnak főzni, legalább legyenek jók az ágyban. De aki sem az egyiket, sem a másikat nem tudja, azt bizony a férje előbb vagy utóbb elhagyja. Amikor aztán megöregszik, már beéri a rossz asszonyokkal is, csak fedél legyen a feje felett.

Bizony mondom nektek, ilyenek vagyunk mi férfiak, mert az asszonyok addig kényeztetnek bennünket, amíg feleségül nem vesszük őket, azután rögtön más program után néznek. De ha egy asszony igazán szereti a férjét, ahogyan Anna szeret már Engem, az annyi örömmel és boldogsággal ajándékozza meg a férjét, hogy kirobbantani sem lehet őt többé maga mellől.

Ámen

Fiatalság bolondság

Szellem: - Az öregek szerint a fiatalokkal az a baj, hogy nem tudnak semmit. De ez csak részben igaz. Ha például Anna családját nézzük, rájuk teljesen ül a dolog. Hiába múlnak el az évtizedek fölöttük, gyermeki állapotban maradnak, mert nem igazán akarnak felnőni a felnőttség feladataihoz.

Mit is jelent ez?

Ez bizony azt jelenti, aki felnőtté akar érni, annak először felelősséget kell vállalnia saját tetteiért. Azokért, akiket rájuk bíztam, és az öregekért, akiket minden korban segíteni kell a fiataloknak, hogy visszaadják azt a sok törődést, amit a szüleiktől kaptak.

Anna fia külföldön él. Sohasem fogja öreg szüleit ápolni a fizikai távolság miatt. Anna lánya - bár a közelében van - még mindig Anna segítségére szorul, mert nem érti saját feladatát. Anna hiába adott neki jó mintát, annyira éretlen még, mint asszony, hogy azt sem érti, miért kell egy nőnek főzni a családjára. Így aztán elvárja, hogy vagy az élettársa főz magának és nekik vagy az édesanyja. Anna bár látja lánya hiányosságait, de sajnos elnézi azokat, mert tudja, csak veszekedéssel és haraggal tudná rávenni jobb belátásra. Így aztán nem fejlődik, pedig már belépett abba a korba, amikor lassan el kellene kezdeni visszaadni azt a sok jóságot, amit Annától kapott.

Amikor Annát megsértette a veje, Anna dühében azt mondta Nekem:

-          Ha majd megöregszem, eladom a házam és elmegyek egy öregek otthonába, mert tudom, nem várhatom el tőlük, hogy ápolnak és gondozzanak engem, mert olyan éretlenek.

És ez sajnos így is van. Sohasem volt gondjuk a szüleikre, mert eddig nem szorultak rájuk. De ha történetesen mégis úgy alakulna a dolog, több szeretetet és törődést remélhetnek egy állami intézetben, mint saját gyermekeiktől.

Miért van ez így?

Ez bizony azért van, mert gyermekeiket ellátták minden földi jóval, és nem tanították meg őket arra, hogy meg kell mozdulni önmagukért. Hiába volt a jó példa is, nem volt sajnos ragadós, mert olyan önző személyiségek, akik mindig csak a sült galambra várnak és nem tudják, helyesebben nem akarják megérteni, hogy létezni a Földön csak úgy lehet, ha végre megtanulnak megteremteni minden olyan dolgot önmaguk számára, amire vágynak. Ha pedig ezt nem tanulják meg, akkor jön a következő élet és még keményebb feltételek mellett kell majd ezeket megtanulni. Nem lesz apuka és anyuka, aki kinyalja a feneküket, hanem lesz nemtörődöm szülő, akit még az sem érdekel, van-e betevő falat a szájukba.

Isten tehát így tanít benneteket és Isten is így tanul általatok.

Ámen

A finomabb létezések a Mindenségben

Szellem: - Anna mostanában gyakran van elkeseredve családja miatt, de annyira ráunt már arra, hogy veszekedéssel próbálja őket értelmesebb életre nevelni, tulajdonképpen le is mondott róla. Nem elsősorban a gyermekei azok, akikkel elégedetlen, mert egy szülő mindig elnézőbb saját gyermekei hibáit illetően, mint egy idegen. De Én látom, amit látok.

Anna lánya sohasem gondoskodik családjáról, pedig van egy gyermeke, aki igényelné ezt. Aztán ott van az élettársa is, aki fizikai munkát végez, és sohasem várja őt meleg étel, mert míg Anna lánya rendesen dolgozik naponta kilenc órát, a veje jó, ha havonta dolgozik ennyit a munkahelyén és a többi idejét vagy lógással és italozással, vagy a házuk építésével tölti el. De a házuk úgy készül, mint a Luca széke.

Anna hiába tesz ezért szemrehányást nekik, nemcsak hogy nem tetszik nekik a dolog, de elvárják azt is, hogy az öreg szülők pénzeljenek minden munkaműveletet, mert úgy a fenekére vertek a felvett hiteleknek, a férjétől örökölt lakás árának, hogy bár már évek óta építkeznek, még mindig nem fejezték be azt. Annának annyira fáj a linkségük, hogy elhatározta, a fürdőszobájuk berendezéséhez még ad segítséget, de azután befejezte a pénzelésüket.

Sohasem láttam azt, hogy Anna luxus kiadásokra költ, pedig rendes nyugdíja van és a férjének is. Sőt a férje a nyugdíja mellett még dolgozik is, de a család ellátása, vagyis a gyermekek segítése annyira megterheli, hogy nem jut belőle másra. Amikor egy gyermek ennyire a szülei nyakán marad, sohasem tud felnőni, mert azt hiszi, természetes dolog, hogy a szülei segítik őt. Nem veszi észre, azok nem tudják saját életüket élni, mert még mindig a gyermekeikről való gondoskodás életük legfőbb feladata.

Ha Anna valóban komolyan gondolná, amit mondott, akkor már semmit sem adna nekik, mert egyszerűen nem érdemlik meg. De az ő anyai szíve, tudom, újra és újra megbocsátja veje pofátlanságát, és nem szól inkább a családi béke miatt. De éppen ezért szemtelenednek el a gyerekek, mert a szülők azt hiszik, még mindig kötelességük segíteni őket. Így aztán hetvenévesen is mások gondoskodására várnak.

Persze vannak kivételek is. Az a fontos, hogy a szülő, ha felnevelte gyermekeit, vegye le róla a kezét, és ne segítse őket állandóan, mert sajnos visszaélnek vele. Aztán már elvárják a segítséget még akkor is, ha az már az öreg szülőknek teher. Ezért fontos, hogy aki felnőtt, azt vegyék felnőtt számba, mert annyira el lehet így rontani a gyermekeiteket, hogy sohasem tudnak felnőtté érni.

Ámen

Amikor kihunynak a Föld fényei

Szellem: - A földi élet nem azért poláris, mert Én ezt így rendeltem el, hanem azért, mert az anyagi világot csak és kizárólag a polaritás képes fenntartani. Amikor Isten Önmagából megteremtette Adam Kadmont, akkor kettévált Önmagában és az asszonyi vagy nőies oldalát feláldozta a Teremtés oltárán. De a nőies oldala nem tűnt el a semmiben, hanem körülvette energiáival a férfias oldalt és éltette azt.

Amikor Anna rájött arra, hogy Adam Kadmon aurája tulajdonképpen nőies része, egyáltalán nem tévedett, hanem olyan fontos titkára jött rá a Mindenségnek, melyet eddig sohasem osztottam meg az emberiséggel, mert nem volt miért. Isten nőies oldala éppen úgy értelemmel bír, mint a férfias, fizikai síkon megvalósult része. De Istennek ez az oldala sokkal bölcsebb, sokkal több tapasztalattal bíró része, ahogyan az már korábban elmondtam nektek.

Anna olyan dolgokra jött rá a Mindenség szerkezetét illetően, amelyet sohasem meséltem el korábban az emberiségnek, mert nem volt igény erre a tudásra. De mert Anna emberként már megérti ezeket az összefüggéseket, ezért bátran beszélhetek nektek róla, mert ez nem titkos tudás, csak olyan, mely az ember számára még nem volt tudott dolog. De amit egy ember már tudásként felismert és birtokol, az a többiek számára tudott dolog lehet.

Miért?

Mert Isten azt szeretné, hogy a tudás már ne egy szűk elit birtoka legyen csupán, ahogyan ez régebben volt, hanem azt szeretné Isten, hogy az egyik ember által feltárt tudás váljon közkinccsé. Gyarapítsa az emberi nem Istenről megszerzett tudását, hogy ne higgyen téveszméket Rólam a jövőben, hanem legyen világos és tiszta képe Istenről, a poláris lényről. Aki így ismeri majd Istenét, az megérti a földi élet furcsaságait, és nem rökönyödik meg már semmi olyan torzuláson, amelyet sajnos Isten oktalanságból és hiúságból magára vett.

Anna számára már régóta tudott dolog Isten torzulása, de az emberiség először értesül róla. És valószínű sokan vádolják majd Annát ezek miatt az írások miatt, melyek sohasem voltak az ő gondolatai csupán, hanem elsősorban Anna felismerései és Isten vallomásai az emberiség számára. Anna nemcsak azért szomorú gyakran, mert szegény, vagy nélkülöznie kell a földi gazdagságot, mint az emberek többségének, hanem azért, mert felismerte az emberi életekben Istenének torzulását, fejlődésre képtelenségét és azt, hogy Istene elindult lefelé a lejtőn, és neki kellene megállítania.

Egyszer azt mondta Nekem:

-          Lefelé a lejtőn nem állíthat meg külső erő, csak belső fék. Hiába akarom én, hogy változz és javulj, ha Benned nincs akarat és hajlandóság a változásra. Ha Te nem változol, akkor is lepusztítod Magad, ha Én, vagy az emberiség többsége ezt nem akarja.

És be kell, hogy lássam ez valóban így van. De olyan sok idő telt el azóta, hogy rossz irányba tereltem a Teremtést, sok idő kell, lehet, talán több is, mint az az idő mialatt a torzulásom kialakult. Sajnos azt látom, a szeretet inkább elkényelmesít benneteket, de a szeretet hiánya még torzabbá tesz és a dolognak nincs vége. Lehet, hogy Annának van igaza, és a programotokban van a baj? De ezt kijavítani nem könnyű, ahogyan egy eltorzult fát sem könnyű úgy metszeni, hogy az rendes irányba fejlődjön.

Amikor Anna és azok a barátai, akik most mellette vannak, majd visszakerülnek a Szellemi Dimenziókba, egy olyan timet hoznak létre, amely az emberiség megreformálásával fog foglalkozni. Csak azután engedlek benneteket újabb bolygókra, hogy azt az agresszivitást, amelyet most felmutattok, megpróbáljuk lecsökkenteni a viselkedésetekben.

Az agresszivitás nem haszontalan vonás egyébként, mert az életképességeteket növeli, de ha elhatalmasodik rajtatok, akkor lepusztítjátok az emberi környezeteteket, ahogyan most is. Az ember számára már nem olyan sok idő adatik a fejlődésre, mert annyira felemésztettétek az erőmet, hogy ettől vagyok újra és újra rosszul.  Már nemcsak akkor vagyok beteg, ha a Földön valami nagy disznóságot csináltok, hanem akkor is, ha különösebb földi oka nincs a dolognak. Anna sokat aggódik Miattam, és sokat gyógyít. De belefáradt már abba, hogy nem tud néha semmi okosat kitalálni a gyógyításomra. Én pedig annyira félek, hogy elhagy. Ezért igyekszem jó kisfiú lenni, hogy szeressen, és el ne hagyjon Engem, mert akkor elveszne az életem és létezésem értelme.

Amikor számon kéri Tőlem az elmúlt harmincezer év hallgatását, bizony egyik lábamról a másikra állok, mint a rossz diák, ha csínytevésen kapják, mert tudom, mennyire igaza van. Most pedig, amikor beteg vagyok és még több gonoszságot művelek, mint valaha eddigi létezésemben, tudom ott van mellettem az élő lelkiismeretem. Aki csak korhol és szid, hogy változzak, mert lejár a lehetősége is a változásnak, és ha nem tudom az energiáimat visszakapni, elvész a Teremtés, mert Isten eltékozolta a Forrás energiáit egy haszontalan lényre, akit úgy hívnak ember.

Amikor majd visszatértek Hozzám, már nem lesz számotokra kérdés ennek az igazsága és komolysága. De Anna most is tudja, és sajnos csak egyedül, mert ti emberek a fejlődésben úgy lemaradtatok, mint a borravaló. Olyan nagyon nehezen lépkedtek felfelé a fejlődés létráján, mint a mesebeli királyfi, aki nem akart felmászni az égig érő paszuly szárán, mert nem tudta, hogy a szeretet, az igazság és a boldogság vár ott rá, csak hát erőfeszítéseket kell érte tenni, nem is keveset.

A mostani emberi kultúrában teljesen kiveszett az a tudás, amelyet régen a mesékből és olyan tanító történetekből ismertek meg az emberek, melyek bölcsességre oktattak. A mai civilizáció annyira Isten ellenes, hogy nektek arról fogalmatok sincs. Nem azért Isten ellenes, mert tagadja Isten létét is, hanem azért, mert élősködő életmódra nevel, uszít és semmi olyan dologra nem, amely Istennek érdekében lenne.

Ezért kell hát a Vízözönt rátok bocsátanom. Mert már annyira elzüllöttetek, hogy ebből a káoszból neveléssel, új eszmékkel nem tudlak benneteket kiemelni, csak egy olyan történéssel, amely megszünteti ezt a züllöttséget az egész Földön, és új célok, új értékek felé vezet benneteket.

Ámen

Az emberré válás útja a Földön

Szellem: - Annát mindig érdekelte, hogyan jött létre az emberiség. Bár már néhány dolgot elmeséltem neki a dologról, a lényeget mindig kihagytam. Annyira fájt a hiúságomnak, hogy elvétettem a tervezéseteket, nem tudtam szembe nézni az igazsággal. De Anna sohasem az emberiséget okolta a hibákért, hanem hamar rájött arra, Isten a programjából kifelejtette a szeretetet. Mert a szeretet nélküli Istenben sincs szeretet, tehát nem tehetett bele képmásaiba olyan vonást, amely belőle hiányzott.

Ezért kellett az emberiségnek olyan fájdalmas események között találkoznia a szeretettel, mert Isten is ilyen fájdalmas eseménynek között ismerte fel a szeretet csodáját és hiányát, vagyis akkor, amikor elvesztette a családját. Addig nem fájt Istennek a szeretet hiánya, amíg nem találkozott ezzel az élménnyel és át nem járta minden sejtjét szeretett asszonyának az elvesztése és hiánya, még akkor is, ha ennek éppen ő maga volt az oka.

Amikor Annát megöltem és egyedül maradtam, elhagytak a gyermekeim. Hamar visszatértek a Szellemi Dimenziókba, mert nem akartak gyilkos apjukkal maradni, aki megölte az édesanyjukat. Annára pedig a feledés homályát bocsátottam, hogy soha ne jöjjön arra rá, ki is ő tulajdonképpen és hová tartozik a Mindenségemben.

De Anna olyan jó volt Hozzám azokban a földi életekben, amikor Velem volt, hogy majd beleőrültem a hiányába. Nem lett számomra már semmi olyan fontos, mint hogy szeressen még egyszer a feleségem, ahogyan régen szeretett Engem. Nem tudtam, hogyan érhetem ezt el nála. Nem bíztam abban, ha felfedem előtte a kilétét, nem gyűlöl-e meg és nem áll-e bosszút rajtam azokért a sérelmekért, amelyeket neki okoztam. Amikor aztán ebben a földi életében magától jött rá olyan dolgokra, melyeket nem akartam elmesélni vagy elmondani neki, de az asszonyi érzéke erre mégis rávezette, már nem tudtam többé Magamba fojtani, mert úgy kívánkozott ki belőlem, ahogyan a bűnözőből előbb vagy utóbb kikívánkozik vétkének a beismerése.

De Anna olyan szeretettel és megértéssel fordult felém, ahogyan egy asszony tud csak szeretni. Ahogyan egy szerető feleség tud csak megbocsátani. És Én, az Isten olyan boldog lettem ettől, hogy már nem akartalak benneteket többé gyűlölni, nem akartalak többé benneteket földi szenvedésnek kitenni. De közben meg kellett értenem, hogy a szenvedéseteket Én okoztam. Én küldtem rátok olyan erőket, melyek a romlásotokat okozzák. Bár már tudom, mekkorát hibáztam, a dolgokat nem lehet egyetlen cselekedettel orvosolni csak. A gyógyulásotokhoz és az Én gyógyulásomhoz is sok időre van szükség. Mert annyira beteggé tettem Magam már és általa benneteket, sok időre lesz még szükség, hogy orvosoljam mindezeket.

Ha Anna mellettem fog állni, nem hátrál meg, nem veszíti el a Belém vetett hitét, akkor tudom, semmi sem akadályozza meg a gyógyulásomat. De ha elhagy vagy elveszti az irántam érzett szeretetét, akkor nem lesz miért léteznem és nem lesz miért emberként élnem.

Azért mondom el nektek mindezeket őszintén, mert a napokban Anna elvonult Tőlem egy szigetre. Annyi fájdalmat okozott ezzel Nekem, hogy tudnia kell. Nemcsak az ő élete fontos már Nekem, hanem a Magamé is. Változni akarok. Azt szeretném, ha úgy szeretne, ahogyan régen szeretett. Akkor, amikor még béke volt közöttünk és olyan boldogok voltunk, mint két szerelmes, akik éppen most találkoztak össze. És már az első pillanatokban tudták, egymásnak rendelte őket a sorsuk és soha többé el nem válhatnak egymástól.

Ámen

A Mindenség legféltve őrzött titkai

Szellem: - Amikor Anna megismert Engem, csak azt érzékelhette, fontos Nekem is az a kommunikáció, amely közöttünk kialakult. Nem volt fogalma Istenről és főleg nem volt fogalma a beteg Istenről, aki olyan mélyen rejtette saját torzulásait, hogy azokat a Mindenség legbelsőbb körei ismerhették csak.

De az ő emberi elméje, asszonyi érzékei olyan pontosan meglátták a Bennem felgyülemlő veszedelmet, hogy bár néha még a lélegzete is elakadt azoktól a történetektől, melyekben részesítettem, de meg akarta érteni mindenáron, ki is az a Szellem, aki őt ilyen borzasztó utakra vezeti. És nem beszélhet róla senkivel, mert az a Szellem, aki Istennek mondta Magát korábban, ezt megtiltotta neki.

Annának félelmetesebbnél félelmetesebb élményeket teremtettem asztrál síkon, amelybe beleborzadt. De élt benne a tudásvágy és érteni akarta, miért történik meg vele mindez, miközben Istene, aki korábban végtelen szerelemmel fordult felé és közben is, miért gyűlöli őt. Miért részesíti a szerelméért borzalmasabbnál borzalmasabb halálokban.

Anna bár jól tűrte a kegyetlenkedéseimet, kérdés maradt számára hosszú ideig a miért. Ezért úgy közeledett Felém, mint egy kutató, aki érteni akarta elméjével Istenének torzulásait és megérteni azokat az okokat, melyek Istent torzzá tették. Felismerte a szeretet hiányban és az akarat torz fejlődésében az okokat, de azt még mindig nem tudta, neki ebben korábban milyen szerepe volt.

Anna nemcsak kíváncsi volt rá, de olyan módokon közeledett ehhez a problémához, ahogyan a legkiválóbb pszichológusok egy végletekig eltorzult sorozatgyilkos ember esetében tennék. Anna tudta és érezte, szeretem. Ez a szeretet volt az, amely nem ingatta meg őt hitében, hanem arra sarkallta, hogy végére járjon a dolognak, mint egy jó nyomozó, ha gyilkosra bukkant. És fel kell fednie a gyilkosság okait, mert az mindig van, még akkor is, ha az emberek erre nem jönnek rá, mert sohasem fordítanak kellő gondot az okok feltárására, csak arra, hogy felfedjék a gyilkost és megbüntessék őt.

Anna tudta, Istent nem büntetheti meg ezekért, mert Isten nem egy közönséges ember, hanem ő a Teremtő, a Mindenség oka és forrása. Ha Isten bűnözővé vált, akkor meg kell keresni azt az egyetlen vagy akár több okot is, amelyek Őt ilyenné tették.

Elkezdett azon gondolkodni, miért élt ő olyan történelmi személyiségek mellett, mint II. Ramszesz fáraó, Homérosz, Néró, Attila hun király, vagy Dzsingisz kán, a nagy és hentes vonásokkal felruházott mongol kán. Nemcsak végiggondolta saját korábbi életeit, hanem összehasonlította e történelmi személyiségek közös és különböző vonásait is.

Egyszer azt mondta Nekem:

-          Homérosz volt az első olyan költő a Földön, aki nem Istent dicsőségét hirdette, hanem egy katona, vagyis egy gyilkos ember érdemeit dicsőítette.

Anna tehát, olyan mozzanataira figyelt fel a történelmi személyiségeknek, melyekre talán a hétköznapi életet élő emberek fel sem figyelnek, mert az oktatás már régen nem az emberi bölcsesség tanításáról szól, hanem olyan áltudományos dolgokról, melyek az emberiség szempontjából lényegtelenek.

Az emberiségnek nem az a feladata, hogy feltárja a természet törvényeit vagy kivigye az emberiséget az űrnek nevezett helyre, hanem az, hogy Istent kiemelje abból a káoszból, amelybe Önhibájából zuhant.  De hiába voltak vallások és okos vallásalapítók, egyik sem értette meg azt, amit Anna egy „hétköznapinak” mondott elmével megértett, hogy Isten az emberben lezüllött, és ez akkora nagy hiba a Mindenségben, amelyet ha nem orvosol, akkor magát az egész Teremtést veszélyezteti.

Ezért tett hát félre minden saját érzést, fájdalmat vagy félelmet, mert megértette végre azt, amit eddig Isten egyetlen teremtménye sem, hogy Istennel óriási nagy baj van, mert Isten gyilkossá vált a Mindenségben, saját teremtményeinek a gyilkosává és általa Önmaga elveszejtőjévé.

Hiszen a programotokat Én adom. A programotokat Én tervezem meg, és látott eleget a történelemből, hogy megértse ennek komolyságát és valóságosságát. Annának nem volt egyetlen percig sem kétséges, hogy meg kell értenie az okokat, legyenek azok bármik is, és orvosolnia kell, mielőtt Istene a káoszba zuhan.

Ha valaki ezek után azt mondja, Anna nem épeszű nő, akkor Istennek azt kell mondania, Anna a Mindenség legvilágosabban látó elméje. Olyan, amilyen nem volt még egy a Mindenségben, mert Isten a korábbi időkben valóban nem volt gyilkos, nem volt bűnöző és nem volt kegyetlen és beteg sem volt.

Mindez bizony Istent beteggé tette és annyira eltorzította, hogy csak a vak nem látja már. Aki közöttetek a Földön él, az tudja, mennyi értelmetlen és ostoba halállal haltok. Mennyi szenvedés lett az osztályrészetek és még a leggazdagabbak sem mondhatják magukról azt, hogy felhőtlenül boldogok, mert akkor hazudnak nektek. Persze a gazdagságot nem maguknak köszönhetik sohasem, hanem mások áldozatos munkájának. Azoknak, akik lelki fejlődésük érdekében le tudnak mondani arról a jólétről, melynek gazdagságát egyszer vissza kell adni valakiknek. Mert semmi sincs ingyen a Mindenségben, még akkor sem, ha egyesek ezt nem így gondolják.

Anna kutatásairól már sokszor beszéltem, de arról még nem, hogy amikor megszeretett Engem, először azért vittem oda vissza a tett helyszínére, Ataiszba, mert tudni akartam, érdeklődik-e valami iránt, ami ott vele történt.  De Annára olyan mély felejtést küldtem, hogy neki a világon semmi emléke nem jött be akkor, és olyan boldog volt, mint egy szerelmes asszony, akit először ölel át a szerelmese, és ez így is volt.

Végtelen hosszúságú idő telt el azóta, és Én sohasem jártam többet ott. Pedig Isten bármikor bármilyen történelmi időbe bele tud lépni, ha akar. De nem akartam visszamenni oda, életem és létezésem legborzalmasabb emlékeinek színhelyére. Mert nem tudtam volna szembesülni régi Önmagammal, a gyilkos királlyal, aki megölte ártatlan feleségét, aztán beleőrült gyermekeinek és feleségének elvesztésébe.

Amikor Anna mégis rábeszélt - bár Én nem akartam - és megengedtem neki, hogy visszatérjen egy meditációban és lássa régi önmagát, nem tétovázott, hogy megértse, felismerje a történésekben rejlő okokat, amelyek Isten bűnbeeséséhez és torzulásához vezettek.

Sokat gondolkodott az emberi életen, rajtatok, a földi élet eseményein. Nem elsősorban a történelem eseményei érdekelték, de azt is elkezdte másképpen szemlélni, mint eddig tette. Megnézte a legnagyobb földi alakok viselkedését, mit, miért tettek, hogyan alakult az emberiség erkölcsi szintje a korai időktől?

Anna felismerte a kezdetektől megjelenő vonalat, amely a királygyilkosságokhoz vezetett. Felismerte a hataloméhség torz vonásait. Felismerte a történelmi személyek torzító cselekvéseit és minden olyat, amely ma az Egyesült Államok felső vezetésének torz viselkedésével párhuzamban volt.

Ha ti képesek lennétek a történelemből csak a lényeget megérteni, nem dicsőítenétek azokat a vezetőket, akiket nagynak neveztek, mert rájönnétek, hogy a legtöbben zsarnok gyilkosok voltak és nem egyebek.

Amikor Anna Néró felől gondolkozott, ő tudta, hogy Néró korábbi életében az általatok igen tisztelt Homérosz volt, aki a gyilkos katonát állította a figyelem középpontjába és hőst csinált a gyilkosból. Amikor pedig Néró lett, olyan sorozatgyilkossá vált, amilyen nem igazán volt korábban az emberi történelemben. És tette mindezt látszólag Róma érdekében, aki inkább elnézte ezt neki, mint hogy idejében megállította volna őt.

Anna nem azért volt Néró rabszolganője, hogy Néró szeresse őt, hanem azért, Néró büntesse őt szeretetének megvonásával. De ettől Néró még jobban eltorzult és olyan utakra tévedt, amely a legkegyetlenebb hóhérrá tette őt. Nála csak egyetlen egy ember múlta felül és ez maga Hitler volt.

Anna, amikor megértette saját feladatát, nem azt mondta Istenének, hogy menj a Pokolba, mert odavaló vagy, hanem azt mondta Nekem:

-          A magyarok Istene Jó Isten. És Én azt akarom, hogy te újra olyan legyél, mert különben elpusztul a Világ. Belepusztul egy őrültté vált Isten káoszába.

Nem bántott Engem, még akkor sem, ha néha alaposan megmosta a fejemet gonoszságom miatt. Mert tudta, rajta áll vagy bukik, mivé válik a Teremtő, aki már régen nem tart kapcsolatot az emberiséggel, és mélyen elhallgatja előttük azt, mivé, milyenné vált felesége halála után.

Anna sohasem vetette szememre, hogy megöltem őt. Sohasem saját fájdalmát vetette a szememre, hanem a ti életetek értelmének elvesztését és saját torzulásomat.

Kérdezem Én Tőletek. Képesek lennétek-e ti minderre, ha emberként megértenétek Isten torzulásait? Nem saját sorsotok fájdalma lenne-e számotokra a legfontosabb, hanem az emberiségé és Magáé a Teremtő Istené?

Anna sohasem sírt saját sorsai miatt, pedig lett volna oka rá. Ha sírni láttam őt, akkor miattatok és miattam fájt a szíve, mert tudta, mekkora a baj a Mindenségemben.

Nem tudom, Isten meddig lesz képes létezni így, mert sokszor vagyok beteg, és sokszor vagyok rosszul. Sokszor vagyok öntudatlan állapotban, amikor Anna hoz vissza újra és újra öntudatomra. Lehet, hogy a Világ akkor is elvész majd, ha ő mindent megtesz Értem, mert látja végtelen fájdalmaimat és azt, milyen borzalmas rosszulléteim vannak már.

Lehet, mégiscsak véget ér Isten szép Világa egy napon, és úgy elmúlik, mint a nátha, ahogyan jött? De ez számotokra és minden teremtmény számára a végső elmúlást jelenti majd.

Anna sokszor olyan fájdalmas érzésekkel menekül e valóság elől, hogy néha már Én is kételkedem abban, van-e értelme a Teremtésnek? Van-e értelme Isten küzdelmeinek akkor, ha már a felesége sem akar élni és létezni, mert nem látja a történelem értelmét.

Ha ti emberként képesek vagytok megérteni Istenetek vajúdásait, akkor magatokra ismerhettek azokból a gondolatokból, melyek hasonlatosak már az Enyémekhez, hogy felteszitek magatoknak a kérdést:

Mi értelme a létezésnek, mi értelme a küzdelemnek, ha minden szeretet elmúlik egyszer, még Istené is?

Majd ha válaszolni tudtok erre a kérdésre, akkor talán megértitek Annát, akit annyira de annyira szerettem, mégis elpusztítottam őt. Mert abban a hiszemben voltam, hogy elmúlt a szerelme, elmúlt a szeretete, és soha de soha többé nem lesz képes már szeretni Engemet.

Ha Anna nem szeretne már többé Engem, már tudom, nem lenne értelme a létezésemnek. Annak, hogy Teremtő legyek, mert Énem jobbik fele halna el Bennem, az, amely egyedül képes éltetni Engem.

Ámen

A szerelem végtelen ereje

Szellem: - Amikor Anna fájdalmában elhagy Engem, mert akkora keresztet tettem a vállára, hogy néha érzem, beleroskad annak súlyába, akkor elvonul, és magányában zokog vagy sír. Nem magát siratja sohasem, hanem az elvetélt Teremtést siratja, azokat a dolgokat, melyeknek nem kellett volna megtörténnie, ha Isten kicsit érettebb, ha Isten kicsit belátóbb és nem olyan önző, mint amilyenné Isten valójában vált. Ilyenkor Anna elhúzódik valahová az általa teremtett Világokba, és úgy szenved, ahogyan egy értelemmel bíró lény szenvedni tud Istenének torzulása, züllése láttán. Aztán, ha megnyugszik, mert tudja és érti küldetésének fontosságát, akkor visszatér Hozzám, és ugyanúgy szeret, ahogyan azt korábban tette, mert szeretné, ha Istene meggyógyulna. Ilyenkor sokat szeretkezik Velem, és olyan boldoggá tud tenni Engem, hogy újra tudok örülni a létezésnek, újra tudok örülni annak, hogy vagyok, és újra reménykedem saját gyógyulásomban.

Amikor pedig újra rosszullét környékez, itt áll mellettem, segít és támogat, mert tudja, Istennek ő az egyetlen segítsége, vigasza a bajban.

Amikor Jézus, a fiam meghalt - mert saját népem, a zsidóim megölték -, olyan magányossá váltam, hogy azt hittem, már nincs értelme a létezésemnek, nincs értelme a Teremtésnek, mert Isten akkor elvesztette a Teremtésbe vetett hitét és bizalmát. De Anna szeretete, szerelme újra és újra visszaadja a hitemet és azt az örömet, amit valamikor a Teremtés Istennek jelentett.

Amikor aztán már Magam sem tudtam, mit is akarok, büntetni vagy jutalmazni, olyan kavarodást okoztam az emberi történelemben, amelyet hódító háborúk, pusztítások, járványok és minden olyan történés fémjelzett, amely minden volt már, csak nem Isteni irányítás. Mert a Forrásban lévő segítőim tudták, hogy meg sem hallgatnám őket, ahogyan egy rossz vezető esetében is tudják ezt a beosztottak. Már csak abban reménykedhettek, egyszer mégis visszatér a józan eszem és meggondolom a döntéseim következményét.

Hát bizony, erre sok ezer évig kellett várni. A Forrásban lévő társaim abban bíznak, Annának mégiscsak sikerül - hatalmas áldozatok árán ugyan -, Istent visszavezetni régi Önmagához, ahhoz a lényhez, aki régen volt, és újra azzá válik majd, akinek mondja Magát, vagyis Teremtővé.

Ma már tudom, ebben akkora része van Annának, hogy érdemei senki számára sem kétségesek a Forrásban. És mert a hozzájuk való viszonyomat is megváltoztattam, ők is sokat segítenek Nekem már abban, hogy a dolgok rendes kerékvágásba kerüljenek. De ennek az árát, most veletek kell megfizettetnem, mert annyira lezüllött az emberi társadalom és olyan szánalmas állapotban van már a Földetek, hogy ezen sajnos semmilyen módon segíteni már nem tudunk.

Talán, ha néhányszáz évvel korábban történik meg mindaz Annával, amely most megtörténhetett, akkor lett volna esélyetek a megmenekülésre. De nem bíztam abban, hogy a feleségem újra szeretni fog, hogy újra tudni fog szeretni, és elmulasztottam az emberi történelemben azt az utolsó lehetőséget is, amely már sajnos nem áll a rendelkezésemre. A hatalom oly mértékben uralja az emberi életet és a földi világot, hogy megmentésére már semmi reményetek sincsen. Elindult a visszaszámlálás és nemsokára megtörténik az a baj, amelyet már senki sem fog tudni orvosolni, mert a Földetek haldoklik, csak ti tudomást sem vesztek róla.

A látóitok hiába tudják, hiába készültek már évekkel ezelőtt fel rá, a tömegek nem tudják mindezt, mert a hatalom minden olyan információt elzár előletek, amely a baj nagyságát felfedné előttetek.

Annát fekete mágusok hada próbálja elhallgattatni. Isten úgy döntött, csak azért nem avatkozik be látványosan a történelmetekbe, mert aki szelet vet, az vihart arat majd, aki pedig a Föld felemelkedésén fáradozik, az elnyeri érte méltó jutalmát.

Ámen

Isten Végítélete

Szellem: - Amikor elhagytam a feleségem és elpusztítottam azt a boldog szigetet, amely egykoron a Csendes-óceánban volt, úgy gondoltam, véget ért Isten két oldalának a szerepe a történelemben. Ezentúl egyedül kell vezetnem a Teremtés művét, mert az ostoba feleségem semmit sem értett meg abból, amit Én eddig alkottam. Akkor nem gondoltam arra, hogy nem ő hibázott nagyot, hanem Én, az Isten vétkeztem óriásit, mert megbecstelenítettem a gyermekemet, amelyhez semmi jogom nem volt.

De hiába múltak el az évezredek a fejem felett, nem lettem okosabb, hanem olyan válogatott történeteket eszeltem ki Magam és Anna számára, amely neki végtelen sok fájdalommal járt. És hiába szeretett ő szerelemmel földi életeinkben, Én sohasem hittem neki el. Úgy gondoltam, ha Én megcsalom - bárkivel vagy bármikor -, egyszer úgyis lelepleződik azzal, hogy már nem fáj neki a megcsalatása. Ő is elmegy valakivel majd, akivel Én nem akarom. És akkor feketén fehéren kiderül számomra, hogy ő egy hűtlen asszony. Azok után már tehetek szabadon bármit vagy akármit, mert ő szentesítette saját hűtlenségét Velem szemben.

Anna azért, hogy ezt a történetet megtehesse, olyan férjeket kapott Tőlem, akik számos és számtalan esetben hűtlenek voltak hozzá, de őt sohasem vitte rá a lelkiismerete, vallásos neveltetése, hogy megcsalja földi alakjaimat.

Amikor aztán Homérosz feleségeként ezt mégis megtette, öreg korom miatt, már nem tudtam haragudni rá. Mert amíg fiatal voltam annyi szeretettel és szerelemmel szeretett, hogy nem tudtam elfeledni azt a sok szerelmet és szeretetet, amit tőle kaptam. És így öregemberként, már volt Bennem annyi bölcsesség, hogy elnéztem neki - a még mindig fiatal asszonynak - a félrelépését, mert tudtam, hogy a szerelem nem magától jön, hanem Isten olyan adománya a fiataloknak, amelyet akarnak vagy nem akarnak, mégiscsak el kell fogadniuk Istentől.

De mert büntetni akartam ezért a tettéért, amikor Néróként - korlátozott tudatállapotban - visszatértem a Földre, Magam mellé vettem. Felszabadítottam ugyan a rabszolga sorból, de szégyelltem volna őt, mint korábbi rabszolgát feleségemmé tenni. Annyira gyűlöltem őt tudat alatt, hogy hiába szerettem újra bele, mégiscsak korlátozott szerepet kapott Tőlem abban az életemben, és elvezettem őt egy olyan útra, amely számára a kereszténységgel való találkozást jelentette.

Sajnos Szent Péter - ahogyan ti Péter Apostolt nevezitek - nem volt látó, és nem ismerte fel Annában Bűnbánó Magdolnát, aki korábbi életében Jézus mellett volt. De mert megszerette a tiszta lelkű görög lányt, magához vette és egy darabig ő és barátai gondoskodtak róla.

Amikor Pétert keresztre feszítették, Annát nem hagyták el keresztény barátai. De ő a sok veszteség után már nem sokáig élt, hiszen várta őt egy újabb földi élet és itt már befejezte azt a szerepet, amelyet Néró mellett neki szántam.

Anna boldogan halt meg, mert egy olyan új eszmével találkozott, amely reményt ébresztett benne, hogy az emberiség útja felfelé vezet. Nem félt attól, amitől Jézus, hogy az emberiség elárulja majd ezt az eszmét, és a zsidóság vezetése mellett olyan tévútra vezeti, amely addig egyetlen vallással sem fordult elő ilyen mértékben, hogy hatalomra éhes személyek áldozatává válik.

Így aztán, amikor Assisi Szent Ferencként és Szent Adalbertként közöttetek élt, nem tett mást, mint azt a Jézusi életmódot mutatta fel a számotokra, amelyre Jézus vallása nevelt volna benneteket, ha őt követitek, és nem azt az irányzatot, amely a kereszténységet a hatalom mindenkori kiszolgálójává tette, ahogyan most is működik, sajnos.

Amikor Anna az unszolásomra visszatért a templomba régi vallásához, nem volt hajlandó megalkudni a vallásában, ahogyan sohasem tudott megalkudni, ha nézeteivel és értékrendjével gyökeresen más magatartást követelt volna tőle a környezete. Ez a konokság volt benne az az érték, amelyet sohasem tudtam belőle kiirtani, mert olyan nagyon vágyta az igazságot, és olyan nagyon vágyta a tisztességes emberi életet mindenkinek, hogy sohasem tudták őt megrontani környezetének torz értékei.

Amikor aztán azzal próbálkoztam, hogy olyan életekre kényszerítettem, amelyben tévednie kötelező volt, akkor mindig kétségbeesett a halála után, mert tudta, valamihez ragaszkodnia kell, amit talán már ő sem értett és azt sem, hogy miért. Amikor aztán Isten végromlásnak indult a Földön, Anna olyan borzasztó életeket kapott Tőlem, melyeket, már tudom, nem érdemelt meg Tőlem.

Azért kell nektek ezekről a dolgokról ilyen nyíltan beszélnem, mert ez a könyv bár kettőnkről szól ugyan, de mégis, benneteket érint a legkeményebben. Isten és feleségének kapcsolata volt az, amely megrontotta a földi emberek életét, csak nem tudtatok róla. Amikor Anna kezdte saját életeit megismerni és kezdte Istent is megismerni, olyan dolgokra ébredt rá, olyan igazságokra, melyeket akár akartam akár nem, kimondott Nekem. Nem úgy, hogy vérig sértsen, csak úgy, hogy értsem mekkora nagy marha lettem, és hogyan tékozoltam el annak a lélektársnak a szeretetét, szerelmét, amelyért aztán majdnem meghaltam. Mert a betegségeim már nem tették kétségessé számomra, és persze Anna számára sem, hogy a magányom volt a betegségeim eredője, és a borzasztó földi történések a züllésem okai.

Ha nektek embereknek ezt Isten már el tudja és el akarja mondani, az nem másnak köszönhető, mint saját tükrének, aki azt mondta Nekem egyszer:

-          Végtelenül ostoba lennék, ha mást mondanék Neked, mint amit gondolok, mert hiszen minden gondolatomat ismered, a jót és rosszat egyaránt. Ezért hát nem hazudhatok Neked és nem is akarok, mert az nem vinne előbbre Téged. Van éppen elég talpnyaló, aki a vezetőit csak dicséri a szemében, aztán olyan dolgokra veszi később rá, amely saját érdekeit szolgálja. Én még akkor is megmondom Neked az igazat, ha megbüntetsz engem ezért. Mert ha a tükröd is torzzá válik, semmi sem ment meg Téged a végső pusztulástól.

Ez sajnos bizony a legnagyobb igazság. Anna sohasem volt Hozzám őszintétlen, mert tudta, az egész Teremtés forog kockán. Azt is látta, nemcsak neki kell mindent megtenni Istenért, hanem meg kell értetnie Velem, az Istennel, hogy rossz útra tévedt, rossz úton halad, amely a biztos pusztulásba tart.

Miért lehet ez igaz? - kérdezhetnétek.

Korábbi könyveinkben már beszéltünk nektek a szeretet erejéről, arról, hogy a Mindenséget a szeretet ereje tartja össze. Ha ezt a szeretetet Isten elengedi Magából, nem lesz semmi, ami a Mindenséget összetartsa. Mert a Mindenség mátrixának összetartó ereje nem a természeti törvényekben rejlik, nem ez a lényege, hanem az az Isteni szeretet, amely minden dolgot fenntart és éltet.

Ma a tudósaitok a lelket még mindig nem ismerik, sajnos sokan nem is tudják, hogy van. Azt gondolják, hogy a természet működteti a fizikai testeteket. De ha megkérdezitek a látókat, ők tudják és használják is ezt a tudást a gyógyításukban, hogy a lélek, amely az aurába van beágyazódva, élteti a fizikai testeteket. A lélek pedig nem mást, mint Isten része, amelyet azért alkotott, hogy megossza veletek a Teremtés csodáját és nem kevesebbet.

Az ember akkor válik majd teremtővé, ha látja már saját auráját és megérti végre, nem önálló lénye a Mindenségnek, hanem Isten összességének a része.

Az aura olyan finom energia szövet, amelyet csak a látók látnak még, akik általában sok időt eltöltve a Földön szerzik meg a jogot arra a képességre, hogy lássák az embereket körülölelő energia burkot, amelyben a test létezni tud. Amikor a Forrásból már Isten nem ad több energiát a léleknek, akkor a lélek visszatér Hozzá, mert kilépve a fizikai testéből az elemeire hull, és a Mindenség energiáit gazdagítja a fizikai szinteken. Tibetben ezért nem temetik el a halottakat, mert tudják, hogy abban már nincs lélek és a lélek visszatért Égi Otthonába, vagyis a Mennyek Országába.

Amikor a fizikai síkról valamennyien visszatértek majd, abban a kataklizma sorozatban, amely előttetek áll, akkor már mindezt tudni fogjátok. Ez olyan gyorsan közeledik felétek, mint a gyorsvonat, amelyet talán még nem láttok és nem hallotok, de a sínek már jelzik a jöttét, ha van rá fületek, hogy meghalljátok ezeket a finom rezgéseket. Amikor aztán véget ér ennek a Földnek a működése, másfelé veszitek majd az irányt fejlettségetek szerint, mert nem lehet többé, hogy ne fejlődjetek, mert Isten akkor megsemmisül. Hiszen rátok pazarolta drága energiáit, mert azt hitte, ez nem veszélyes számára.

Ma azért van annyi gyilkosság és halál a Földön, mert valahogy vissza kell szereznem az energiáimat, de ti emberek örökké akartok élni. A Földön ennek már helye nincs, mert haldoklik a bolygótok, csak ti ezt nem veszitek észre.

Amikor az emberiség elhagyja a fizikai síkokat, olyan közegbe kerül, ahol szétválnak a különböző rezgések egymástól. A mélyek, vagyis a fejletlen lelkek rezgései más világok felé veszik az irányt, és a fejlettebbek is a saját rezgésük szerint kerülnek a helyükre.

Anna olyan régóta vár már arra, hogy a Forrásba visszatérjen, de tudja jól, nagy szükségem van rá még emberként, mert emberi elmével másképpen tud gondolkodni, mintha a Forrásban létezne Velem, ahol örök béke, örök szeretet és örök létezés van csupán. Nincsenek konfliktusok, nincsenek szélsőségek, csak tiszta fény és forma nélküli létezés van, de ez számunkra végtelenül szép és jó.

Annának köszönhetem azt is, hogy vannak már gyermekeink a Forrásban. És amit ő egyszer megteremtett, az addig létezik, amíg le nem jár a Világév, amikor Isten minden erőit visszahívja magába és megszűnik minden mozgás, mert Isten aludni tér e fárasztó Világév után, amikor majdnem elveszejtette a Teremtést rövidlátásból és ostobaságból. De szerencsére nem veszítette el a fejét felesége és visszaráncigálta őt minden erejével oda, ahol Istennek haladnia kell, ha nem akarja véglegesen elpusztítani Önmagát.

Ámen

Isten álmai

Szellem: - Néha, amikor Annával szeretkezem, úgy elfáradok, hogy mélységes mély álomba zuhanok, ahogyan ti is teszitek ezt emberek a Földön. Anna mindig ösztönöz Engem arra, hogy aludjak, mert tudja, a fizikai síkon milyen fontos része a létezésnek az alvás, amikor ti emberek regenerálódtok. Anna azt is tudja már, hogy e nélkül létezni sem tudnátok, sőt azt is, milyen fontos számotokra az éjszaki alvás, mert igazán, tökéletesen csak éjszaka tudtok regenerálódni. Nem azért, mert éjszaka csönd van, hanem azért, mert Isten az embert úgy alkotta meg, hogy éjszaka pihenjen és télen, amikor hosszúak az éjszakák többet pihenjen, mint nyáron.

De az emberek mai életét nem a valóságos életszükségletek határozzák meg, hanem olyan érdekek, amelyek semmit sem törődnek azzal, hogy nektek mire lenne szükség a rendes pihenéshez. Ezért aztán, csak ebből az okból kifolyólag rengeteg a beteg ember. Mert nem tudjátok, az éjszakai alvást nem szórakozásból adta nektek Isten, hanem azért, hogy a fizikai testetek regenerálódjon. Miközben a lélek az álom útjait járja, tanuljon és felkészüljön azokra a történésekre, melyeket fizikai síkon meg kell élnie.

Amikor a látók és olyan személyek, akik az aurát érzékelik, megjósolják az álmaitokból következő történéseket, gyakran nem hisztek nekik. Pedig akinek igazán van tehetsége az álmok olvasásához, az bizony sok olyan eseményt előre észrevesz, amely megtörténik veletek. Ezek általában fontos eseményei a fizikai síkon történő létezéseteknek, persze vannak kevésbé fontos események is, amelyeket az álmaitok előre jeleznek.

Anna régebben írta az álmait, de mert ő nem igazán tehetséges ebben a műfajban, csak azokat jegyezte le, amelyek nagyon különösek és nagyon meghatározók voltak. Gyakran előfordult az is, hogy ilyenkor felébredt egy hipnotikus állapotban. Miközben tudta már, hogy álmodik –vagyis tudatosult benne -, még nem volt teljes éber tudatállapotában.

Milyen álmai is voltak Annának, amelyek valóban meghatározóak voltak a fizikai síkon történő életére vonatkozóan?

Volt egy olyan álma, amikor elvitték őt földön kívüliek a Szíriuszra. Hogy el is higgye, ott járt, régi barátai között, egyik látó barátnőjét is elvitték abban az időben oda. Amikor megbeszélték a különös közös álombeli eseményt, nyomban rögzítették, hogy valóban ott jártak és nem volt többé kétséges számukra. Ezért nem okozott azután Annának gondot, hogy elhiggye a három szíriuszi polgár bejelentkezését, akik földi küldetésben vannak nálatok.

Anna megálmodta azt is, hogy egy földi kataklizma után egy bolygóra szállítják másokkal együtt hatalmas űrhajóval. Ez egy jósálom volt és nagyon kíváncsivá tette Annát. Ezért egy jósnő barátnőjével hipnózisban visszatértek az álomhoz. Akkor Anna számára világossá vált, hogy el fog pusztulni a Föld egy világméretű kataklizmában, és őket a Szíriusz egyik bolygójára viszik majd, a társaival, melynek Kheopsz a neve. Amikor már sok időt eltöltött ott, vissza kell hoznia a Földre egy fiatalokból álló csoportot, akikben már annyi szeretet lesz, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy valaki a Föld asztrál testén létezzen.

Annát annyira megrázta ez az élmény, hogy sírva tért magához a hipnózisból, mert nem értette, Isten miért adta neki azt a nagy kegyelmet, hogy ő egyedül, emberként visszatérhessen az Új Földre, egy csapat fiatallal, akik majd egykor benépesítik utódaikkal a Földet, ahogyan ez mindig is volt a nagy földi kataklizmák után. És persze fájt nagyon Annának a Föld pusztulása is. Akkor még Anna nem tudta, kicsoda is ő valójában, csak azt tudta, van egy küldetése, melyet Istenétől kapott, és ezt minden körülmények között teljesítenie kell.

Annának tehát az Istennek tett ígérete annyira szent volt, hogy nem tért vissza Hozzám még akkor sem, amikor Én erre lehetőséget adtam neki, mert tudta, mekkora feladat vár még rá, ha életben marad és túléli társaival a szíriuszi életet.

Anna feljegyzett egy régi álmot, amelyben Velem találkozott. Bár sejtette, hogy Isten előtt áll, de annyira irracionális volt a környezet, nem lehetett benne száz százalékosan biztos.

Annának álmában megjelent egyszer Ariel Arkangyal, ahogyan ő Urielt nevezi. Ariel arra próbálta rávenni, hagyja el földi életeinek színterét és térjen vissza arra az útra, amely a Szellemi Dimenziókba vezeti őt.

Amikor Annának próbái során a saját maga alkotta félelemmel kellett találkoznia, ez álmában történt. De Anna nem ijedt meg, hanem azt mondta, az őt fojtogató hatalmas negatív erőnek:

-          Én te vagyok, s te vagy én.

Akkor az erő eltűnt, mert ezzel a mondattal Anna megsemmisítette azokat a negatív energiákat, melyeket földi életeiben, félelmében alkotott. Volt még két ilyen, ehhez hasonló esemény is és Anna pontosan tudta álmában, hogyan semlegesítse őket. Így ezek az álmok elősegítették spirituális fejlődését, és azt, hogy később asztrál síkon is képes volt olyan félelmeknek ellenállni, melyek beteggé tehették volna őt, ha nem vértezte volna magát fel korábban ezekkel az élményekkel és élményei pozitív megoldásával.

Most, amikor visszanéztük Anna jegyzeteit, találtunk benne egy jósálmot, melyet egy sorozatgyilkosság előtt álmodott meg Anna, amely a városukban történt.

A történettel kapcsolatban Annának még egy jósálmát találtuk meg a feljegyzései között.

Anna álmában találkozott azzal, a párhuzamos életében történő eseménnyel, amikor náci koncentrációs táborba viszik.

Anna többször rögzítette, hogy álmában idegen bolygóra vitték őt. Ezek között olyan is volt, amikor nem a Szíriuszra került, hanem más bolygóra, olyan földön kívüliekhez, akiknek megengedtem azt, hogy az emberekkel folytassanak kísérletet. Ez Annának akkor kisebb fájdalommal járt, de nem került általa életveszélybe.

Ha már beszámoltunk nektek Anna jósálmairól, akkor említést kell tennünk azokról a meditációkról is, melyeket a Szellemi Dimenziókban tett.

Anna először csupán élményeket gyűjtött és édesapját kérte fel, hogy kalauzolja őt ezekben az élményekben. Anna édesapja sámán képességű lélek volt, de ebben az életében nem az volt a fontos, hogy sámánná váljon, hanem az, hogy Anna apjaként gondoskodjon róla és segítse lelki fejlődését. Amikor pedig meghalt, Annát szellemi kalandokra vitte és gondoskodott arról is, hogy Anna sámánok között megkapja a sámánok beavatását. De ez már nem fizikai síkon történt vele, hanem asztrál síkon. Ez volt a feltétele annak, hogy később Anna Velem kapcsolatba kerülhessen, és azután a táltossá válásához egyengessem az útját.

Anna rögzítette azokat az élményeket is, amikor Máriával, aztán később Velem is kapcsolatba került a Forrásban. De azt megtiltottam neki, hogy kettőnk kapcsolatáról jegyzeteket készítsen.

Amikor korábban még nem vallottam be neki, hogy Velem, az Istennel társalog, és még kija tábla segítségével beszélgettünk, Anna mindent szorgalmasan lejegyzetelt. De ezeket az írásokat a legnagyobb próbái előtt el kellett, hogy égesse, mert ezek a dolgok kettőnkre tartoztak csupán. Amikor aztán írni kezdtük az életét, előző életeit és párhuzamos dimenziókban történő életeit, kedvet kaptam az íráshoz, és kérésére elkezdtem nektek arról beszélni, ki is tulajdonképpen Isten? Milyen is Isten? Miért lett ilyen a földi életetek és mi történik veletek ezután?

Már annyi könyvet írtunk ketten, hogy lassan biblia nagyságú könyv kerekedhetne belőle, de az emberek vezetői nem engednék még meg ezeknek a könyveknek a megjelentetését, mert annyira félnek a tömegek dühétől, ami persze nem is maradna el. Isten nem hazudhat nektek többé, mert Istenből vagytok, és ha Önmagamat túlságosan sokáig ámítom még, úgy járok, mint az egyszeri ember, aki ördögöt kiáltott és nem értette, miért jön el érte az ördög.

Ámen

 

Minden jó, ha jó a vége

Szellem: - Annával az elkövetkezendő időkben egy kis szünetet tartunk, mert szeretném vele még egyszer végigolvasni a könyveinket, és ha valamilyen logikátlanságot vagy zavart találnánk bennük, még a kiadásuk előtt ki tudjuk javítani.

Hogy mikor is jelenhetnek meg ezek a könyvek? Magam sem tudom. És azt sem, egyáltalán megjelenhetnek-e. De azt tudom, hogy Engem, az Istent tisztánlátáshoz segítettek, mert volt elég időm végiggondolni mindazt, amit eddig, ebben a Világév Fázisban tettem vagy nem tettem meg.

Őszintén szólva, nem vagyok túlságosan büszke Magamra. Nem azért, mert sokat hibáztam, hanem azért, mert olyan dolgokat is megtettem, amit egy kis belátással, józan ésszel, ahogyan Anna szokta Nekem mondani, nem tettem volna meg. Ezért aztán át kell gondolnom a következő időszakokat, amelyek számomra még emberi alakokban telnek el, hogy meg tudjak úgy változni, hogy a Teremtés egésze ne menjen veszendőbe.

Azt már tudom, Isten sohasem pazarolhatja energiáit közvetlenül olyan lényekre, akik az ő hasonmásai, mert az ember korlátozott lény és mint ilyen, nagyon sok hibát követhet el. Mert annyira önző lett, és annyira Istennek képzeli magát valóban, hogy nem lehet őt befolyásolni, csak olyan eszközökkel, amelyek viszont Isten kárára vannak.

Ha pedig Annának van igaza és Én lettem valóban torz, akkor egy torzzá vált Isten megsokszorozódott lényei vagytok. S mint ilyenek, kárára vagytok nemcsak Istennek, hanem az egész Mindenségnek. De az ember pusztulása nem jelenti a lélek halálát. Lélekként sokféle élet vár rátok. Szép is és csúnya is, mert ez egy poláris Világ, ahogyan már sokszor ecseteltem.

Anna sokszor beszélt Nekem a kettős hatalomról, amely az ő kultúrájának volt sokáig sajátja. Ennek az a lényege, hogy a világi és egyházi ügyek szétváltak és külön felelőse volt a dolognak. De a szellemi élet sohasem volt alárendelve a világi hatalomnak. Csakhogy most olyan nagyon összefonódott e két vonása az emberi társadalomnak, hogy bár látszólag külön vannak, valójában mindkettő a hatalomról szól, és a vallások többsége már nem Rólam szól, hanem saját szervezetük érdekeiről. Persze vannak kivételek, de most ezeket nem sorolnám fel, mert nem akarom egyik egyházamat sem pellengérre állítani, mert mindegyiknek vannak jó és rossz vonásai is.

Azt is tudom, a jövőben nem akarok zsarnok Isten lenni, hanem demokratikusabban fogom a Világ ügyeit intézni. Meghallgatom a Forrásban barátaimat, még a kedves feleségem is elmondhatja a véleményét. De a döntés felelőssége továbbra is az Enyém marad, ebben a Világévben.

Anna közben mindig mondd Nekem valami okosat és ezt közölnöm is kell veletek.

Majd, ha a tudósaitok végigolvassák az ő népének szent könyveit, amit Anna Arvisuraként (Igazszólás) ismer, akkor megértik azt is, hogy az ő törzsi társadalmaikban csak és kizárólag tehetség, rátermettség, felvilágosultság alapján lehetett valaki a hatalom csúcsán. Aki pedig nem ütötte meg a mércét, az hamar kihullott a rostán, mert olyan íratlan szabályokba rögzítették erkölcsi elveiket, melyet nem volt tanácsos egy vezetőnek átlépni. A hatalom ott nem elsősorban kiváltságokat, hanem kötelezettségeket jelentett. Nem volt sokkal többje a vezető rétegnek sem, mert az anyagi javakat nem az egyén érdekében hasznosították, hanem a templomaik, szentélyeik javára, ahol viszont egyetemi szintű képzés is folyt. Külön képezték technikai tudásra az embereket, olyanokat, akik arra alkalmasak voltak. Külön képezték az írástudó beavatottakat, az ő feladatuk volt a hiteles, bizony mondom hiteles történetírás.

Ebben a történetírásban meg kellett határozni a következőket:

-          Milyen időszakot ölel fel a történetírás?

-          Ki készíti, kinek a megbízásából és hol?

-          Melyik területnek a népességéről, kultúrájáról szól?

-          Hol helyezik el, melyik szentélyben?

-          Milyen rovásírással készült?

Külön képezték a hadvezetés tudományára a leendő hadvezéreket, a sámán és táltos beavatottakat. Ezek olyan magasan képzett értelmisége volt a népeknek, hogy a mai értelmiség elmehetne hozzájuk tanulni is akár.

A népek szövetségben éltek egymással. A vezetőket fizikai és szellemi versenyeken választották ki. Így nem a valamely törzshöz, közösséghez való tartozás volt a döntő, hanem az egyén vezetésre, a feladatok megoldására való képessége, tehetsége.

Nemcsak egymással tartották fenn a kapcsolatot mágikus eszközökkel, hanem a Szellemi Dimenziókkal is folyamatosan konzultáltak.

Ha pedig Isten kért valamit tőlük, bármit, bármikor és bárkitől, azt végre is hajtották. Még akkor is, ha ez népüknek halálos ítéletet jelentett. Gondoljatok csak a hun Attilára és arra, amit korábban meséltem nektek róla. Olyan népeket neveltek Istennek, akik bár nem hitték, hogy Istennek szolgálnak, mint a zsidók, mégis mindent végrehajtottak Nekem, amit csak kértem.

Ha ti majd eljuttok tudatosságban erre a fokra, ahol most már Anna is van, akkor azt mondom nektek, nem volt értelmetlen a teremtésetek.  

Láthatjátok azt is, hogy a fenti történetírási elvárások és szabályok nem politikai pamfletek, hanem a lényegről, az emberek életéről szóltak. Ha majd képesek lesznek a történetíróitok ilyen hitelességre, akkor ti is írhattok majd Arvisurákat vagyis szólhattok igazat.

De hogy folytassam a korábbi elmélkedésemet, szeretnék néhány intő szót szólni hozzátok, mert amikor befejezünk egy könyvet, még sohasem tudom előre, lesz-e mondanivalóm újra nektek, hiszen már annyi mindenről beszéltem, hogyha ezek a könyvek és írások nem győznek meg benneteket, akkor talán már nem is érdemes újabb könyveket írni.

De Anna szeret Velem dolgozni, mert tudja, közben rendkívül fontos dolgokat tud meg Rólam és rólatok. Legalább ő is jobban megismer Engem és benneteket is. Hiszen ő is csak egy ember, még akkor is, ha nem átlagos belül, hanem közöttetek a legkiválóbb lélek. Bizony mondom nektek, ha csak száz ilyen ember lenne ma a Földeteken, könnyebb dolgom lenne. De még a barátai sem hittek neki, akik pedig ismerik őt, hiába bízott ő bennük, sajnos csalódnia kellett. Mégsem hagyott el Engem, mégsem lett Hozzám hűtlen, pedig sok és számos oka lett volna rá. De tudta és értette Isten fontosságát a Mindenségben, és ennek rendelt alá minden egyéni érdeket még akkor is, ha nem lehetett biztos abban, hogy valaha eljut hozzátok Isten üzenete, amelyet csak és kizárólag az ő kérésére mondtam tollba neki.

De hiába érti Istent csupán egyetlen egy ember, ha az összes többi süket és vak Isten meghallgatására. Ha majd valamennyien Nálam lesztek, ezt a kérdést fel fogom tenni azoknak, akik ismerik Anna könyveit. Miért nem hittek benne?

Ámen